Alkohol-tours

Party, buli, pörgés, ahogyan mostanában szokás mondani. Még a fekete-arany dresscode sem borított ki. Feketében voltam, mint a nagymamám temetésén. Kész vicc. Kik azok az állatok, akik arra kérik a fiatalokat, hogy halálmadárnak öltözzenek...

Mindegy, én feketében voltam Dorkával egyetemben. Megkaptuk a VIP karszalagokat, felrakták, majd leültünk némán a VIP szektorba és nézelődtünk. Az átlagéletkor 16 év volt. A lányok hatosával mentek a mosdóba, és furcsán vihogtak. Kikértük a szokásos vilmoskörte pálinka-bor-víz körünket és ücsörögtünk tovább. A népek meg egyre csak jöttek, gyűltek, hangoskodtak. Dorkával azért jó ilyen helyre menni, mert nem kell túlharsognunk a zenét, a zajokat. Mert nem beszélgettünk, de mindkettőnket megnyutatott, hogy együtt vagyunk emberek között, és legbelül, hangtalanul megállapítottuk, hogy kurvára kilógunk a sorból. A következők miatt:
- nem látszott a hasunk,
- nincs tetoválás a fenekünk felett,
- nem drogoztunk,
- nem együtt mentünk wc-re,
- nem vihogtunk hangosan, mint a mosónők,
- nem ittunk kokakólát,
- és még csak meg sem szólaltunk
több hirtelen nem jut eszembe.

Egészen unott volt a képünk, amit abból szűrtünk le, hogy a party-fotósok nem jöttek oda hozzánk (bár körülöttünk mindenkit lekaptak), a virágos csaj csak minket került el - igazán feltételezhette volna, hogy leszbikusok vagyunk -, a felszolgáló magától hozta az újabb kör pálinkát és három pasi ült le a mi asztalunkhoz, abból kettő buzi, a harmadik - aki egy félisten volt külsőre - biszex, és azt ecsetelte, hogy nem tudja, hogy az általa kiszemelt pasit gyűjtse be, vagy annak a lány unokatestvérét. Teljesen normális, mint minden körülöttem. Ennek örömére ittunk még két kör italt, majd kedvesen elbúcsúztunk az egyébként abszolút szimpatikus asztaltársaságtól, taxikat hívtunk, és hazamentünk, ki-ki a maga otthonába. Frenetikus élmény volt. Legközelebb otthon maradok, karszalagot tudok magamnak gyártani, pia van, zene is, ha buzikra lesz szükségem, lemegyek az alattam lakókhoz (bár őket hülye buzinak becézem magamban).

Tapasz

Szar az idô. Várom, hogy kisüssön a nap. Ne essen az esô. Jó lenne egy kis élelem. Kevés vizet iszom, többet kellene. De jó lenne egy baracklekváros fánk!

Minden antidepresszáns annyi agysejtet pusztít, mint az enyém? Nincs hallucinogén antidepresszáns, antipszichotikum? Valaki?

Van nikotintapaszom, de mióta elolvastam a betegtájékoztatót, nem merem feltenni. Pánik tünetei lehetnek... szívdobogás, étvágytalaság, álmatlanság. Kellemes. Fôleg egy pánikbetegnek, aki le akar szokni és inszomniával fekszik.

Drogos szeretnék lenni, csak azt a szervezetem nem bírja. Már próbáltam, és nem volt jó. A nyugtatóhoz is igen hamar hozzászokott a szervezetem és egyre többet igényelt, arról nem beszélve, hogy legális drog és ha már csinálom, csináljam tisztességgel, legalább illegálisan, nem? Orbáncfû teát nem ihatok a bogyók miatt. A Hova tablettától már hányok. Minimális borral is próbálkoztam. Mosolyogva néztem a plafont éjjel órákon át. Család kicsi kincse (vígjáték), Temetetlen múlt (thriller) filmekre is igyekeztem aludni. Hiába. Kipróbáltam a csendet, de zaj volt. Zörögtek a fák. Nincs is csend. Betettem Sade-t, de elkezdett idegesíteni, hogy neki mellig érô mesztic lábai vannak, nekem meg nem, ezért kivettem. Aztán arra gondoltam, milyen kurva jó nekem, hogy nem vagyok halálos beteg, vannak végtagok a törzsem ilyen-olyan részein, és nem éhezek, de ez sem nyugtatott meg. Futottam, tornáztam, de méginkább felpörögtem, tehát ez is kilôve. Agyagozást, rajzolás is csináltam. Nem hatott.

Lehet, hogy egy ilyen megnyutatna.

CriticalMass

Bringára feeeel!

Tessék szépen letörölni a port a biciklikrôl, felhozni ôket a pincébôl, rápattanni és csupán a jelzésérték kedvéért tekerni egyet ott, ahol a többiek (részletek a linken keresztül). Csak hogy ne kelljen gázmaszkban vinnünk egy gyerekeket az óvodába, ha nem fújja ki a szutykot, mocskot a szél a Kárpát-medencébôl. Ne irritáljon, ha autód is van. Csak azt most hagyd otthon!