Légbél kapott mesék

Ezen is túl vagyok. Nem volt egyszerű, sem gyors, de legalább kíméletes. Például kaptam a testemre egy zöld lepelt és ameddig az orvos be nem toppant, olvashattam a könyvem. Nem kaptam érzéstelenítőt a baba miatt. Altatás kapásból kilőve, szintén a kicsi egészségének érdekében. Kaptam a hátsómba egy jó kis "dugót", amin keresztül egy, a dugónál kisebb átmérőjű szondát kezdek szépen, lassan, komótosan felfelé tolni, előtte pedig mindig pumpáltak belém egy kis levegőt. Úgy nézhetett ki a vastagbelem, mint Pamela Anderson szája, csak nem pirosban. Bocsánat, de tényleg. Ne, inkább nem képzelem el. Gyulladást találtak és beígértek egy tuti, teljes menetet szülés után. Állítólag egy hónapot várni kell majd a kicsi születését követően, nehogy elmenjen a tejem az "előkészítéstől". Na ez a másik dolog, ami ebben rettenetes. A kábítás. Az előttem levő delikvenst alig tudták kihozni a kínzókamrából. 

Három napig ittam reggel és este két deci vízben oldott két teás kanálnyi keserű sót, hogy "öntisztuljak" és nem ehettem mást, csak joghurtot. Mert a beöntés sem javasolt. Ezért aztán behurcoltam almácskát a fürdőbe egy könyvvel egyetemben és igyekeztem arra gondolni, hogy mélyen beleszívok egy szál cigarettába, és az emésztésem felgyorsult. A valóságban gyorsabb volt, mint reméltem, sőt! Nem egyszer okozott fejtörést az "üljek, vagy hajoljak" dilemma. Éljenek a leányálmok.

Análkanál

Nem jó a bélésem. Ezért bél-periszkóppal vizsgálják majd. Na nem olyannal, mint amit technika órán fából készítettünk. Ebben nem lesz fa, sem szögletes tükör. Remélem kiálló szög sem. Lesz benne egy tuti kamera. Olyan, mint amilyet a Bond filmekben lehet látni. Kicsi, pici kémkamera. És mindent látnak majd. A gyerkőcöt majd megkérem, hogy ne integessen, elég, ha mosolyog, mert ez most nem az a kép és nagyon hosszú lesz az expó-óó. És ha nagyon megtetszik, szakmát váltunk. De má'.

Dzsoni nem terapeuta, csak izmos

"A szaron egyensúlyozom, és bármikor elsüllyedhetek" - mondta Dzsoni, mielőtt elkapta Bébit és nem csinált neki gyereket.

Félfekszem a tévé előtt, ölemben egy zacskó, még meleg trappista sajtos pogácsával csöpögök a Dirty Dancing-re. Ostobácska film, de bármikor meg tudnám nézni. Szeretem, hogy a hit és a jóság mindent visz. Minimum 20 éve képes velem elhitetni, hogy a jó dolgok megtörténhetnek, csak tenni kell értük. 

De egészen pontosan soha nem tudtam eldönteni, hogy melyik szereplővel azonosuljak. Bébivel, a rútan szép, naív és talán emiatt még hitbuzgó gazdag lánnyal, aki belehabarodik a világ legjobb pasiba egy családi nyaraláson...blablabla, a sztori végén szerelmük persze beteljesedik és mindenki megtanul táncolni, Peggivel, a gyönyörű és csodálatos, ámde csóringer táncosnővel, akit egy nyálgép teherbe ejt és aki egész életében azért küzd, hogy életben és felszínen maradjon, mert a külső tényezők nem adottak számára, vagy a pasival, Dzsonival - esetleg egy pénisz nélküli feminim, invert változatban -, aki soha nem viszi majd semmire, mert a háttere szar, az önérzete pedig túlságosan nagy, ezzel szemben iszonyú jól néz ki, gyönyörűen mozog, és nem győzi kidobni a nőket az ágyából. 

De persze könnyen lehet, hogy csak hajkurászom az ideális helyzeteket, mint prosti a gumit, és amikor rájövök, hogy nem a Daubner mézeskalács kerítését nyalogatom, már ki is farolnék a dologból.

Ez a gyerekBUMM, amikor már nem tehetem meg. Mert már nem csak én vagyok, és ahogy telnek a napok és egyre többet ficereg a pocakomban a kislány egyre aktívabban jelezve jöttének közeledtét, be kell látnom, hogy nincs menekvés. Csernus most meredne rám kigúvadt szemekkel és azt kérdezné: Bevállaltad, nem?! Akkor légy hiteles! Én pedig ezt kérdem: Jó, de azt hogy kell? Nem kevés dologtól félek, és eddig hajtottam az extrém dolgokat. Ez most egy igen extrém helyzet sok szempontból, nem panaszkodhatom. Most már biztosan nem érdekel a bungee jumping. Bárcsak láthatnám már a kicsit, azt hiszem akkor kerülnének igazán helyükre a dolgok.

Kettesben egyedül

És most hallgassuk meg a süketnéma, ámde rédió rendkívül pozitív délutáni fergetegesen érzem magamban a világ egyik legértelmetlenebb filmjének betétdalát. Éljen a bal fülcimpa. Vagy amelyik jobb.

A pelenkázás királyai

Ultrahangos porontylesen 3.

Nagy nap ez a mai, mert mindamellett, hogy genetikai vizsgálat is történt és a picivel ismét mindent a legnagyobb rendben találtak, megtudtuk a nemét is. Mióta állapotos vagyok, a következő kellemetlenségeket élte át velem: arcüreggyulladás, fogászati műtét és az azt követő antibiotikum-kúra, savcsökkentő-kúra a nyombélfekély miatt, kettő darab röntgen (persze az összes lehetséges védőkütyüvel) a karom miatt, amit majd szülés után műtenek, óriás-megfázás. Szerintem sikerült szemléltetnem, milyen masszív a kislányunk. :)

Csajszira szavazók kezdjenek bátran lottózni! Íme az eredmény:

Állítólag ilyen az ő élete bennem. Vajon House erről mit gondol? :)

16. hét

Növekedik a pocak, már látszik, hogy valaki cseperedik benne. Ki is próbáltam rögvest az első alkalommal a 4-6-os villamoson az ülőhelyszerzés terhes formáját: kabát le, pocak ki, fáradt tekintet, de semmi. A vidám verzió sem segített. Ezért a következő alkalommal már betáraztam lekváros fánkot, hangosan csámcsogtam végig a villamoson megtett utat, és nagyon jól éreztem magam. 

Pár hete megemlítette a védőnő, hogy nemsokára eljön az az idő, amikor a szervezetem egyszerűen hormonális módon kényszerít arra, hogy ne foglalkozzam semmivel, ami akár egy kicsi bosszúsággal is járhat. Beköszöntött tényleg ez a pár hónap. Nem is hittem, hogy ilyen páncélt is kaphatok! Nagyon vicces. Most azon is csak mosolyognék, ha valaki mellettem, nekem ordítana mérgében még akár igaz dolgokat is. 

Munka fronton csurran-cseppen kevés dolog, így most legalább ez is leköt valamilyen szinten, a feladat is érdekes, az is szórakoztat, ahogy a megrendelő mindenféle furcsa dologra hivatkozva próbálja csökkenteni a költségeit a munkám díjazásában, sikertelenül. 

Április 15-én lesz a következő ultrahang, amikor már nagy valószínűséggel meg lehet állapítani gyermekem nemét. Már nagyon-nagyon várom! Érdekesen izgalmas dolog a terhesség. Mostmár. Volt pár nehéz hónap. De úgy tűnik átvészeltem két lábon. És ez a tévé dolog sem annyira rossz. A hangyaháború a kedvenc műsorom.

Ja, és ha valaki szeretne látni, szívesen veszem egy szatyor sütivel egyetemben. Magvas (mogyorós, diós) nem lehet, allergiás lettem. Köszönöm előre is.