Lóbox

Internetes faszkodás. De tényleg. Bepötyögtem a pontos paramétereimet, nyolcvanas évjárat, sokat futott motor, iksz lóerő, enyhén kopott karosszéria. Pontos állapotfelmérés. Persze, azt senki nem tudja, hogy már kétszer összetörtek, csak a szerelő helyrepofozott. Mert új a fényezés, szép munka, mindent takar. Annyit írtam a mit várok a másiktól boxba, hogy "ha van nyolcas tiplid, már egészen biztos, hogy nem én hordom majd a nadrágot". Pont tiplire volt akkortájt szükségem.

Ennek köszönhetően aztán jöttek a leleményesebbnél leleményesebb levélkek, mint a "fúrom is van, mikor menjek", a "tiplivan" és a "dugni akarok" egysoros csodák. Pár emberrel leveleztem, három pasival találkoztam, aztán feladtam. Mindenki keresi magát. Senki nem tudja pontosan mit akar, csupán azt, hogy mit nem. Persze, ez is több a kevésnél, csak ahhoz parányi, hogy lépéseket tegyen. Kapcsolatfüggő, találkozásfüggő figurák, akik már nem is törekednek a tényleges kapcsolat-kialakításra, mivel már életformájukká vált, hogy minden héten mással találkoznak. Egy lánnyal is leveleztünk. Naponta írt levelet, amiben elmagyarázta nekem kedvesen, hogy miért nincs úgy, ahogy gondolom, amit gondolok. Küldött nekem pucér fotókat magáról, de valahogy nem fogott meg, még mindig a pasik érdekelnek. Aztán amikor a fejét is elküldte levél formájában, egycsapásra megértettem mindent vele kapcsolatban.

Töröltem magam a helyről, kipróbáltam, nem jött be. Valahogy a személyes varázsra szükség van, máskülönben nincs parázs. Állítólag kapcsolatban vagyok, mivelhogy volna egy pasim. Szigorúan állítólag. Fészbukon pedig pontosan látható, hogy két óránként ismer meg tetovált derekú nyolcvanhatos születésű kismajmokat. Nyilván nem a lávbokszon, ahol én is megismertem őt. Egy dolog nem voltam soha - még magzati korban sem. Naív. Hát hüjje vagyok én, kicsigyík?

Besózva

Augusztus 12-én Faithless és Besh o droM koncert a Szigeten. Ott leszek. Előtte kialszom magam és mozgósítom gyerekApját.

Nem ér a nemem

Lekvárból a fejem. Ma megbámultam egy pasit. Nem kicsit. Nagyon. Mire észrevettem mit művelek, kispofa vigyorogva nézett vissza utánam. Ezt onnan tudom, hogy utána is fordultam. Jesszus. Bármire megesküszöm, hogy a kilencvenes évek eleji VanDamme plakátok óta nem tettem ilyet. Tényleg. A szép emberek soha nem érdekeltek igazán, az érdekes karakterek annál inkább. De ma pofátlanul nézelődtem. Idegen érzés ennyire hülyén érezni magam. Persze nem sérült a vizualitásom, sőőőt, de nem ehhez vagyok hozzászokva. Ez vajon egy új korszak? Vagy lehet, hogy bár már nem szedem a hormonbogyóimat, azok mégis beindítottak pár hónapja egy másik hormonális folyamatot? Mert nem bánom, csak furcsa, hogy férfiakat is észreveszek, nem csak embereket. Ez nem azt jelenti, hogy a férfi nem ember. Értem.

Plusz az tűnt fel még, hogy vasárnap kora délután az Allee-ban található InterSparba csak párosával járnak az emberek. Valahogy ott is láttam a pasikat, miközben hetykén rakosgattam bal lábam elé a jobbat és viszont. Láttam egy férfit és persze pont abban a pillanatban feltűnt a színen a nője egy doboz tojással a kezében, vagy sajttal, tök mindegy. De mindvégig ez volt. Mindehol. Még öreg nénit, vagy bácsit sem láttam egyedül. Jó persze, én sem voltam egyedül, ott volt a gyermek. Tudom.

Valami változott. Óriásit.

Csak egy kérdés. Fiúk, miért lett divat a borotvált mellkas?

Reggeli

Get it on

Szombat éjjel, gyerek alszik, lónyál amerikai film, kanapén fekve, sörrel a kezemben, amit már két órája nem tudok meginni. Itatom az egereket, mint a hírek szerelmesei. Nem épp így képzeltem el harmincas éveim elejét. Pedig igyekszem minden egyes nap tenni azért, hogy jól alakuljanak a dolgaim. Fáradt vagyok és most kurvára sajnálom magam. Na majd holnap. Jobb lesz. Talán most jött ki az elmúlt pár hónap, nem tudom. Mentális fáradtság. Fel kellene töltődnöm. Hol az aksim?

Ezek itt vajon nyulak?

Megálltam

Jee. Nem ettem sütit és rengeteget erôsítettem. Most pedig megveregetem jobb kezemmel a bal vállam. Mert már elérem.

GoOn

Kitartó önsanyargatásomnak gyümölcsözô eredményeként ismét ledobtam magamról öt kilót. Egész jól nézek ki, a seggem körfogata jelentôsen csökkent. Talán ideje volna a harminckettes, harmincnégyes ruháimat elajándékoznom az anorexia klubnak. Azokat egészen biztosan nem szeretném többet magamon tudni. Kiskorú a trénerem, most tíz kilót nyom, keményen küzd, hogy ne legyenek pegyhüdtek a tagjaim.

Almácskával kapcsolatos huzavonának tegnap vége lett. Mindent szervizeltek rajta, és mivel az írek segítettek, garanciális alapon ment a dolog. Büszke voltam Danira. Mivel a StarKinggel nem akart harcolni, volt egy kis összefeszülésünk. Én azt gondoltam, tényleg Balkániában vagyunk, ha már ennyire kurvára nem mûködnek dolgok és igenis a végére kell járni, már csak az elv miatt is. A kitartásunk meghozta gyümölcsét. Egy pont ide.

Nemrégiben találkoztam egy igazi alfahímmel. Számomra vonzó, érdekes jelenség. Csocsózni nem tud, de nagy játékos és kitartó ember. Anyámat már a második napon megdobta egy levéllel. Nem falevéllel. Az ô esetében egészen biztos, hogy nem megyek férjhez hat nap után, de ennél többet nem lehet biztosan tudni. Legalább annyira vízöntô, mint én - ha nem jobban. Pontosan tudja mit nem akar, és soha nem tudom meg, mit igen. Az életem egyébként is kiszámítható és pontosan követhetô, mit nekem egy kis izgalom! Szóval vagy várható egy mesés titánok harca, vagy végre lefaragok kicsit az elvárásaimból, a nyakasságomból és az embert nézem, nem az ostoba ideákat. Úgyis jön, aminek jönnie kell. Süllyedni nem vagyok hajlandó. Merülni még talán. Csak bizonytalanság ne legyen.