Erhááá vita

Reggeli telefonos bájcsevej a nőgyógyásszal...

én: Jó napot doktor úr, emGabi vagyok. Megnyugtatna, ha csinálnánk egy ellenanyagvizsgálatot.

ORVOS: Gabika, teljesen szükségtelen minden alkalommal vérképet csináltatni.

én:  ... Hogy érti, hogy minden alkalommal? 

ORVOS: Hát hogy szükségtelen ezt a vizsgálatot megcsinálni, mivel ez az első terhessége. Ha pedig annyira ragaszkodik hozzá, kérjen beutalót a védőnőtől és csinálják meg.

én: Nem, ez nem az első terhességem, ezt már korábban is említettem, mivel tudom, hogy az első terhességnél ez nem okoz gondot. Eddigi terhességeim során nem kaptam ellenszériumot. A vércsoportom A rh negatív, mint azt tudja, a kedves apukáé 0 rh pozitív, és a védőnő azt mondta, hogy az RH összerférhetetlenség lehetősége miatt ezt a vizsgálatot havonta, de legalább kéthavonta meg kell csinálni. Most a hatodik hónap végén járunk és még csak egy ilyen irányú vizsgálat történt (ez a 12. héten volt), a 16. héten tett vizsgálatot, a négyes tesztet mi fizettük, tehát nem állami alapon, tb-n történő vizsgálat volt, és egyébként sem vizsgálta az ellenanyagtermelést, a down-kór és más betegségek szűrése volt a vizsgálat célja, plusz egy vércukor terheléses vizsgálat volt állami alapon, ami egyébként is kötelező a 24. hét után. 

ORVOS: Gabi... ez a rendellenesség csak szüléskor és azután okozhat gondot. Értse meg, hogy szükségtelen.

én: De én úgy tudom, hogy már a méhen belül is vakságot, maradandó mozgásszervi betegséget okoz a megléte, ha nem tudunk róla, és nem kezelik. 

ORVOS: Akkor megcsináljuk a 28. héten, amikor ultrahangra jön.

én: Dehát a doktor úr szabadságon lesz, és azt mondta, csak a 32. héten menjek. 

ORVOS: Akkor a 32. héten, és megcsináljuk akkor a vizsgálatot.

én: Doktor úr... a két vizsgálat között akkor 20 hét telik el, ami csekély számításaim szerint is négy és fél hónap, ami idő alatt nem tudhatjuk, termel-e a szervezetem ellenanyagot...

Doki: Akkor jöjjön be jövő héten.

én: Aranyos, köszönöm, jövő hét hétfőn ott leszek. 

ORVOS: Viszhall. 

Szóval jövő héten, hétfőn, nekiszegezhetem őt a falnak, neki pedig a kérdést, hogy megtudjam, kevés pénzt kapott eddig (ami hatvan ezer forintra rúg úgy, hogy 4 uh vizsgálat volt eddig a fenyegető vetélések miatt, két vérvétel, és négy telefonos segélykérés, amikor ilyen és ehhez hasonló elképesztően ostoba, mindenki számára evidens és bagatell hülyeségeket kérdeztem, mint: "Doktor úr, jónapot, emgé vagyok, fogászati kezelés követően arcműtéten estem át, két napig volt 39 fokos lázam, sajnos begyulladt az ínyem, és szükségesnek érzik a Dalacin antibiotikum szedését. Káros lehet a magzatra, vagy nem? Szedhetem?" vagy, "Doktor úr, elkezdtem vérezni, most mit tegyek?", vagy "Doktor úr, kedves, béltükrözésem lesz, azt mondta a gasztro doki, hogy nagy a vetlélés veszélye, mit tegyünk?" és mindemellett mi csináltattunk egy 20 000 Ft-os vizsgálatot a kórházban, igen ott a SOTE-n), vagy nem férek bele a táncrendjébe. Mindezt Gabisan, kedvesen artikulálva, villogó szemekkel, remegő ajkakkal és természetesen egy láncfűrésszel. Csak hogy megtudjam, így, a hatodik hónap végén tényleg más orvost kell keresnem azért, hogy  biztonságban lehessünk, vagy nem. Gondolom a gyorsított eljárás egyszavas: Mennyi? Nem. Azt kérdeztem, mennyi foga maradjon...

Holnap pedig úri muriban lesz részünk, 4D-s ultrahangon láthatjuk, hogy ásít, grimaszol és int be nőiesen a kislányunk, miközben mi csöpögő nyállal, idétlen vigyorral a szánkon mozizunk. A vijjogó ultrahang biztosan jobban zavarja majd, mint a popcorn csámcsogás.