1. A gyerekemet molesztálta egy "idegen bácsi" az egyhetes apai láthatás alatt, amitől szétbasz az ideg. Mindezt valószínűleg azért tehette meg, mert egyrészt nem figyeltek rá folyamatosan, másrészt mert apakomplexusa van a biológiai és nem biológiai apjának hála. Következő héten megyünk pszichodokihoz. Az tuti, hogy amikortól lehet, beiratom kickboxra a balett mellett. És kap majd egy boxert is a szülinapjára. Nem kutyát, hanem azt az ujjakra húzható cuccot. A barbi mellé.
2. Az egyetlen normális pasi a közelemben megsértődik, mert nincs kedvem egy pénteki iszogatáshoz a kollegáival, inkább egyedül töltöm az estémet, mivel fáradt vagyok. És az önérzetének köszönhetően úgy felhúzza magát ezen, hogy felszívódik hetekre. Majd előkerül, ha akar, én már nem hajtok semmit.
3. Amikor egy fiús mama tökéletes úton jár, hogy komplett elmebeteget csináljon a fiából, az nem csak veszélyes, de szánalmas is. Pár könyv szól az efféle anyai szeretetről. Szakkönyvek. Mind. Ja meg a Pszicho.
4. Ha már a kávéról és a cigiről lemondtam és tényleg futni kezdtem, a csúnya beszédről/írásról nem vagyok hajlandó, amikor bepipulok. Luca előtt a legocsmányabb szavam úgy is csak a "kutyafáját".
5. Úgy néz ki, akad végre egy ember, aki felfúrja a képeimet a falra és nem nekem kell szétcseszni a házat. Hurrá.
6. Nincs hátraarc. Elfogyott. Csak előre nézek. Mindenkit, aki nem kívánatos elem az életemben, a létező összes platformról töröltem. Nem rendszerhiba, nem a fészbuk nem töltődik be rendesen, nem az instagram vacakol, nem a gmail-ben keresendő a gond. Ha nem akarom, hogy tudj rólam, az mindenképp üzenet. Egy nap 24 órából áll és sajnálnék akár egy percet is értelmetlen dolgokkal tölteni.
Na mostmár jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése