Meleg tél - a Capella nélkül

December közepén kimegyek Indiába 3-4 hétre. A karácsony, meg a két ünnep közötti kötelezô szabik így pont kapóra jönnek. Igazi hátizsákos, vonatozós, biciklizôs kalandtúrára gondoltam. Ehhez keresek társat/társakat. Van pontos útitervem is, meg minden tartományokra vonatkozó infóm. 

Hegymászás, kutatás, kosz, por, mocsok, szegénység, sok szívás, gyomorrontás, ínyencségek, kéregetôk... tehát nem kell túlmisztifikálni a dolgot. Nem szeretnék egy helyen sok idôt tölteni, csak menni és felderíteni, csodát látni, látni ezt az agyondédelgetett koszfészket a maga bájában és koszfelhôjében csodálva. Nem, senkinek nem hozok haza indiai árvát, ne is könyörögjetek, van itthon is, csak kevesebb benne a sárga. Fót. Ott sokan vannak szegények. Vagy szüljetek, csináljatok. Spermát hozhatok fiolában, de akkor iparkodnom kell. Gondolom az sem drága...

Makkos cipô, tûsarkú, öltöny és egyéb bürókellékek nélkül gondoltam. Bôrszerkó is otthon maradhat. Gondoljátok át, aki érez magában elég bátorságot, jelezzen, van idô, csak a repjegy miatt nem mindegy.

Pár link ízelítônek:

http://www.dhrs.org/

http://goagovt.nic.in/

http://punjabgovt.nic.in/

http://orissa.gov.in/portal/default.asp

http://www.indianembassy.hu/html/index.html

Mámoros merülés

Szombaton a Margitszigetre mentünk Dömperrel. Aznap volt 7 hónapos. Gondoltam ránk fér egy átlagos szombat délután. 

Futkároztunk a réten, perecet ettünk, meghitten ücsörögtünk egy fa árnyékában. Lesétáltunk a partra is, bár le nemigen merészkedtünk a mostani vízállás miatt. Dömper úgy döntött, nem jó neki a négyszázötven forintos ásványvíz, inkább a Dunából inna. Egyre lejjebb merészkedett. Belecsúszott a vízbe, kijönni nem tudott, mert minden, amit ez a szutykos, szaros víz ér iszapossá, mohássá, nyálkássá válik. (Itt szeretném megragadni az alkalmat, és köszönetet mondani TORJAI GÁBOR barátomnak, aki nyüstôlt, hogy vegyek olyan pórázt az ebnek, ami öt méterre engedi a mozgást!) Rohantam a kutyám után, próbáltam a pórázzal kirángatni, de nem sikerült. Elkaptam a nyakörvénél fogva, megemeltem 20 kg-os fenekét, kiemeltem, majd én estem a Dunába. Hiába az outdoor cipô, az övtáska meg a lövalpinos szarok, nem tudtam kijönni. Kapaszkodni próbáltam, nehogy elsodorjon az ár. Kb. 10 perce lehettem a vízbe merülve, amikor is beláttam, hogy le kell higgadnom, mert így max. a Margit-hídnál kavargó x örvénynél kötök ki. És tényleg mûködik. Az emberben elképesztô életösztön munkál. Amikor felismertem, hogy ott hagyhatom a fogam, az ujjbegyeimmel próbáltam mélyedéseket keresni. Mert a szájbalökött partra lerakott kövek majdnem hogy laposak. És kimásztam. Csak az ujjaim végét használva. Még szerencse, hogy nem idén volt hormonzavarom, akkor biztosan egy 80 kg-os vízihullát húztak volna ki valahol...

Kimásztam a partra, eb lapított sírva, bugyin, felsôn kívül mindent levettem magamról, nehogy megfázzak mégjobban, mert a Duna víze nem lehetett több 5 C foknál. Azon gondolkodtam a parton, hogy mindenem, ami nálam volt, elázott. Még a cigim is. Eszembe jutott, hogy a zsebemben van egy bontatlan doboz cigi. Megörültem, és még az öngyújtóm is mûködött, de elkezdett szakadni az esô. Visszavettem a vizes holmijaimat, és egy padhoz szaladtam egy fiatal párhoz segítséget kérni. Dióhéjban elmondtam, mi történt velem, meg hogy nem mûködik a telefonom. Odaadták az övékét. Akiknek a számát fejbôl tudtam, mind elutaztak, az egyetlen, akit felhívhattam, Tamás volt, az ex. Tárcsáztam, neki is elmondtam mi történt, azt felelte nem ér rá, mert az édesapjáéknál ebédel Ráckevén. Letettem.

A kedves pár egyik fele, a fiú odaadta a pulcsiját, így íziben magamról lerángatva a fölsôket, belebújtam, megköszöntem a segítségüket és elindultam haza. Telefonálni továbbra sem tudtam, taxi nem visz el elázott utast. Maradt a bkv. Majd ismét szakadt az esô. Az egyetlen célom az volt, hogy mihamarabb hazaérjek.

Otthon engedtem egy kádnyi forró vizet, átmelegedtem, megittam egy felest, bebugyoláltam magam és elkezdtem zokogni. Akkor fogtam fel, mi történt, és mi nem. Nagyon kicsin múlt, hogy nem hagytam ott a fogam. A kezeimen hamar begyógyulnak majd a sebek, felszívódnak a véraláfutások, de azt hiszem, szombaton ünnepeltem a második születésem.

Úgyhogy innentôl kezdve nem idegeskedem faszságokon, nem döglök meg, mert nem tudok. 

Majd 95 évesen egy Martinit kortyogatva az olajbogyó megakad a torkomon, maximum így tudom elképzelni a pontot szerény történetem végén. 

Hogy mi történik azalatt az ötvenvalahány év alatt, nem tudom, de sok új biztosan nem.

Zuniverzum rilódid

Isteni, hogy esni fog az esô, legalább nem száradnak ki a növények.

De jó, hogy migrénem van, így legalább értékelni tudom, amikor nincs.

Annyira élvezem, hogy sok a munkám, ha nem lenne, most mindenféle rosszat olvashatnék az index-en.

Milyen jó, hogy érzékeny vagyok a frontra, ha már empatikus nem vagyok, legalább valamire legyek már érzékeny...

De jó, hogy mások is érzékenyek...  a frontra is.

Csodálatos, hogy beborult, így legalább nem kell felraknom a napszemüvegem és idétlenül pislognom, amiért nincs elég hely a homlokomig érô szempilláim számára a plexi mögött.

Olyan jó, hogy az iPod fülhallgatójával nem hallom rendesen a zenét és nem süketülök meg, de a legjobb, hogy maximum hangerôn is hallom a buszon mellettem utazó elképesztôen értelmes, többszörösen összetett mondatait, melyek legalább alanyt és állítmányt tartalmaznak.

Szeretném megköszönni Afrikának (nem tudom, hogy kell kontinensnek köszönni bármit is), hogy ápolja és védelmezi Rooibos-t, és én ihatom eme ízletes növénybôl készített teát.

Jaj de jó, hogy mini bôröndöt hordok magammal, belefér az esôkabátom (ami jelen pillanatban benne is van), a kedvenc könyvem, a sminkcuccaim, papírok, zsebkendôcafatok, gyógyszerek, fél literes flakon (vizes... belül), a bicskám, 1 doboz Rooibos tea, két napszemüveg, egy telefon, egy doboz cigi, legalább 3 db öngyújtó és még erôsíti is izomzatomat hegyen fölfelé menet. 

A zokogó esô pedig csak fokozza majd jó kedvemet és kitartásomat.

Igazán jó, hogy elfelejtettem levágni a körmeimet, így legalább ki tudom nyitni a bicskámat, ha veszélybe kerülnék...

De a legjobb az bazdmeg, hogy ha esik az esô, az alattam lakónak fel sem tûnik, ha Dömper, a kutyám az erkélyen vizel, ami lecsurog hozzá. Ezért én is ott fogok pisilni, és akkor már igazán jól leszek.

És ha ez megvan, beveszek egy bogyót, iszom egy kis bort, és goát fogok hallgatni a legnagyobb baszussal, mindezidô alatt berakom kis fülembe azt a kis füles, amit a kolleganôm/barátnôm hozott nekem Kínából, szivecskés, köves, és kurvára semmit nem hallok a zenén kívül (már amit majd én az iPod-on hallgatok, legyen Vivaldi), mert füldugóként is funkciónál. És ez nem vicc, új gyártmány. Ez nem a "free Tibet" zászló gyárban készült.

Kálvária

Életem két és fél hónapja tartó kálváriájának rendezése képpen felkerestem (telefonon történô bejelentkezés alapján) a Kálvária téren álló Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Pszichoszomatikus Szakrendelôjét, na nem azért, mert kurva sok az idôm, csupán szeretnék végre aludni. Méghozzá nagyon-nagyon mélyen. Másfél hónap az elôjegyzés, de miután komplikált esetnek tûntem a telefonos beszélgetés során, egy "ügyfél" pedig kiesett - remélem él még - így csak egy hónapot kellett várnom. 

36 oldalas kérdôívet töltöttem ki, mert kellett. Válaszaim nagyjából a következôk voltak:

- igen, igen, igen, igen, nem, nem szeretném felvágni az ereimet hosszában, igen, nem, senki nem volt öngyilkos a családban, 8-12 szálat naponta, nincs gyógyszerérzékenységem, igen fáj az álkapcsom ébredéskor... De a kedvenc ez a kérdés volt: Mitôl érezné magát igazán boldognak? Ha végre ki tudnám pihenni magam - válaszoltam...

Ambuláns lapon:

"... Jelen panasz: "Fáradtabban ébredek, mint ahogy lefekszem". Éjszaka beszél, énekel, párbeszédet folytat, nem emlékszik rá. Nincs állandó hálótársa, de az álkapcsa fáj reggel. (Na ez azért félreérthetô...) Rosszat álmodik nagyon gyakran, de tudja, hogy álmodik. "Az agyam egy része nem kapcsol ki", de nem rémálmok. Korábban három évig rémálmok, potenciálisan apjához kapcsolatható szex abuzussal kapcsoatosan, de ez elmúlt. Emiatt nem mer hipnoterápiára menni. Alvajárás nem szokott lenni, de volt, hgoy nem emlékezett rá mit csinált. Hypnagog/hypnopomp hallucinációk nincsenek. Reggel úgy ébred, hogy a lába kimerült, rugdos éjszaka?, nappali tünetek nincsenek. Ezkb. február közepe óta áll fenn, akkor apját az ágyában találta. Kimerült, de nem alszik el nappal, mert el kell látnia munkáát. Autót nem vezet, nincs jogosítványa. Hétvégén sem szunyókál, ritkán dolgozik hétvégén.

Status: Novemberben volt labor, neg volt. Pszichésen éber, orientált, figyelme felkelthetô, terelhetô, rögzíthetô, verbálisan irányítható. Percepciós zavar nem észlelhetô. Gondolkodása alakilag és tartalmilag ép. Beszéde érthetô, jól fogalmazott, célratörô. Intellektusa átlagos. Szorongása a vizsg. helyzetnek megfelelô. Hangulata: el tudná magánt sírni, de ezt nem mutatja munkahelyén. Nem találja a helyét, gyökerét a világban. Suicid szándékot negál.

Diagnózis: insomnia, parasomnia, alvás alatti periodikus lábmozgás-zavar (PLMS)

Vélemény, javaslat: Parasomniás panasai és PLMS kivizsgálása céljából alvásvizsgálatra csütörtökönként 8-15h közöttt a 210-2930/1490-es telefonszámon jelentkezzék Alvásvizsgálónkban."

Most csütörtök kilôve a szünet miatt, azaz másfél hét múlva jelentkezhetek be, akkor valamikorra kapok idôpontot, dokinéni azt mondta, két egymást követô éjszakát vesz igénybe a vizsgálat mindenféle elektródákkal a fejemen, mellkasomon stb. 

A sors iróniája, amíg a telefonomon az ébresztés funkcióhoz az Insomnia c. számot rendeltem, addig bezzeg tudtam aludni... 

akkor ez a SOMNIA MANTRA:

Áot of szpész

Megszabadultam újdonsült kapcsolatomtól (mások ilyan iramban tolják a káposztaleveseses fogyókúrát). Nem megy nekem ez a tili-toli játék. Valójában baromi fárasztó újra és újra ugyanazokat a köröket lefutni. 

Mostmár értem Napóleont. Legalább ismerte a húgát.

Szokásos forgatókönyv:

- közös filmnézés (mindig beteg sorozat, mint a Dexter, vagy Dr. House),

- teázás (pedig én a kávét szeretem)

- teázás nem lakásban (ilyenkor jelzést gyanánt elôrántom táskámból a cigarettámat),

-kirándulás,

- egymás magánéletének kivesézése (tiszta sor, rokonlelkek vagyunk, egymásra találtunk),

- másnap összeköltözünk,

- dolgozunk, eszünk, szexelünk, fürdünk, szexelünk...,

- találkozunk egymás ismerôseivel (nem éppen zökkenômentes események, mert miért mondtam, amit mondtam, miért néztem úgy, ahogy stb),

- "annyit meséltem már rólad a szüleimnek, hogy szeretnének megismerni" (ebben az esetben többször is megemlítem, hogy nem vagyok szülôkompatibilis),

- szülôk jó fejek (túl sznob, túl proli, átmenet nincs),

- egyre többször látogatjuk ôket,

- majd megsúgják titokban, hogy senki vagyok, mert nem fejeztem be az egyetemet, meg különben is milyen jogon bántom én más gyerekét, mindezt persze szülôi telefonhívásra, amit nem én kezdeményezek,

- én meg egy ôszinte fasz vagyok, aki sokszor csúnyán beszél, túl liberális, igyekszik asszertív lenni, és nem hajlandó egynél több maszkot magára ölteni naponta, csak hogy mindig, mindenkor, mindenkinek megfeleljen,

- "mi a bajod?" (ha elmondom ketten vitázunk, ha nem, egyedül dühöng amit órákig tartó csend követ),

- én: -Költözz el hónap végéig!" (és élvezem az egyedüllét gyönyörét, a legális dohányzást a nappaliban, szabad vagyok, de hiányzik a hangja és a gondolatai. És ez nincs így minden szakításnál.

Megtanulom szeretni és becsülni magam, hogy mások is így tehessenek velem kapcsolatban, de addig kényszerpályára állok, és fellövetem magam az ûrbe!

(Uhhh, kibaszott ôszintén, már vagy 5 éve ez van. Minimum öt éve... pedig már agyászom is van, több is... akkor lehet, hogy nem is csak bennem van hiba, sebaj, az ûr jó megoldás)

Stónfájör?

A működőképes kapcsolat recepjét keresem már vagy tíz éve. Elfogyaszottam egy férjet, egy-két ígéretesnek tűnő nagy szerelmet, több pár éjszakás kapcsolatot, és nagyon sok max. hat hónapon át tartó macskajátékot. Igyekeztem okulni szüleim, nagyszüleim, barátaim, de leginkább a magam példáiból, így létrehoztam - szigorúan csak fejben - a tökéletes párost. A nőt nevezzük Stónnak, a férfit Fájörnek.

Ilyen az ideális Stón:
- két pár keze van, azaz négy darab,
- csak lexikális tudása van,
- alázatosan jár pszichodokihoz az alázatossága miatt,
- süt, főz, mos, kedves ha megdugják, ha nem,
- elmegy a hangja veszekedéskor, és ilyenkor időszakosan nem tudja használni kezeit-lábait,
- nem akar gyereket, csak ha lakáshitelre van szükség,
- mindig állja benzinköltség felét, akkor is, ha gyesen van,
- nem csapja le telefont, és mindig megmondja kivel beszélt telefonon, kivel fog találkozni, és elhallgatja a múltbeli "piszkos" részleteket,
- Fájör összes volt nőjével jóban van, nekik is főz vacsit,
- soha nem panaszkodik, főleg nem arról, hogy fáradt, vagy hogy gondok vannak a munkahelyén, - imádattal hallgatja Fájör előadását a munkáiról, barátairól, női ügyfeleiről, nem ad tanácsot, csak bólogat,
- szeret egyedül lenni, és ha már nagyon egyedül érzi magát, egyik bal kezével megsimogatja a másik balt és a két jobbat,
- szereti az anális szexet, az orálisért pedig egyenesen rajong.

Fájör:
- külön bankszámlát vezet legalább három helyen, amiről csak a titkárnője/titkára tud,
- kedves fizetés napon, akkor hajlandó legalább tesco-s holmikat vásárolni közös pénzből,
- szereti a kollegáit és rajong a munkájáért,
- olyan mondatokat mond ki, melyek addig senkinek eszébe nem jutottak (pl. Seprűkondenzátor a krisnavillannyal vasaló.),
- szereti a természetet, amikor ő szeretné,
- ő csak lazításképp fogyaszt alkoholt, mindenki más addikt,
- munkahelyi jutalompénz esetén hamburgerezni viszi kedvesét a Keletihez, mer' az olcsó,
- magán kívül szereti magát, magát, az autóját, és az árleszállításokat.

188 potya sejt

1992. augusztus 20-án lettem nagylány. István elôtt tisztelegve vért izzadtam a szó legszorosabb értelmében. Lehet ezt a dolgot szépíteni, de tény, hogy a menstruáció kurvára nem jó senkinek. Én speciel nem hisztizem ilyenkor, csak csendben sirdogálok. Ez legalább annyira ijesztô a férfiak számára, mint a hiszti. De. Mivel én 7 napon át menstruálok, hosszú távon mégis szerencsésebb a pityergés, mert nem él olyan - fiatal - pasi a világon, aki elviseli a hisztit és a szexmegvonást egyhuzamban a hónap egynegyedében.

Statisztikám a következô:
(Én nem azon agyalok szabadidômben, hogy milyen kaját fôzzek hétvégére.)
- az elsô menstruációmat eddig 187 másik követte,
- kb. 1316 napot véreztem,
- kb. 6580 normál tampont használtam el,
- kb. 411 dobozzal vásároltam az o.b. márkából,
- kb. 250 000 Ft-ot költöttem eddig tamponra,
- legalább 10 doboz no-spa-t ettem meg,
- kb. 190-192 zacskó (100 db-os) papírzsebkendôt töltöttem meg sírásom végtermékével, ami szintén egy kisebb vagyon,
- és 10 ember életét tettem tönkre.

Nomármost... ha ez nem lenne, negyed milliót adhatnék az árváknak, az éhezôknek, vagy csak kifizethetném adósságaim egy részét. Vagy, vérzés nélkül elmehetnék minden hónapban önkéntes véradónak, akár öt decire is lecsapolhatnának, és még csak arra sem kellene figyelnem, hogy - figyelembe véve a nap állását, hogy mikor van telihold, hideg-meleg front, hiperpeteérés, depresszió, vagy hirtelen boldogság - mindig legyen nálam tampon, amikor arra tuti szükségem lehet.

Kerestem szinomímákat a menstruáció szóra, mert a férfiak egy része idegennek tartja nem csak a szót, de a folyamatot is, és nem szeretik, hogy ez a nôi test egy csodás velejárója, ami azt a célt szolgálja, ha a pasi úgy dönt, hogy nem húz gumit, és akar egy 3 kilós klónt, alkalmas legyen arra a nô, hogy teste uralmát átadva az utódnak legalább két évre, ki tudja hordani azt, emlôivel etesse, hogy aztán combtól minimum köldökig visszagyurmázza annak feszességét.

Ugye milyen jó lenne egy klón központ? Legalább nem büntetnénk gyermekeinket felesleges tulajdonságokkal, hanem létrehoznánk 100%-osan önmagunkat apróban, mert ugye a természet tökéletes, de mi magunk vagyunk az isteni csoda!

So... szinonímák: piros tündér, havi, mikulás, pöttöm panna (ezt én sem értem), piros, bordó, véres valóság, havibaj, menses.

Rileksz - Ennél rosszabb is lehet!
(Úgy tûnik a buziság a tökéletes kapcsolat, a fenti szempontok alapján biztosan. Bár két menstruáló nô egy lakásban sem lehet piskóta...)