Még mindig cigánykodunk - bocsánat, nem cigány, nomád. Esténként vizet melegítek, pacsálunk. Luca többnyire végigordítja ezt a fürdésről szóló pár percet, mert láthatóan nem érti, miért nem együtt fürdünk. Hiába magyarázom neki, hogy beomlott a kémény és emiatt a gázos bácsik azt mondták, gázos a helyzet, így a maminak nincs ideje arra, hogy naponta háromszáz liter vizet melegítsen a tűzhelyen, hogy aztán vele együtt fürödhessen a kádban.
Napokban született a szakvélemény, ami azt firtatja, milyen remek módon lett kibélelve a kémény és most bezzeg biztonságos. Viszont ahhoz, hogy lekerüljön végre a gázcsapról a bilincs, be kell menni személyesen a Gázművekbe, kifizetni egy valag pénzt és kérvényezni, hogy kijöjjenek és levegyék végre a bilincset a gázcsapról. Kurvára unom már. De tényleg. Hogy ebben az országban minden ilyen rohadt nyögvenyelősen megy. Kérvényezd a kérvényező hivatalban, hogy aztán kérvényezhesd. Aztán fizesd ki és vidd vissza kérvényező hivatalba a számlát, hogy kérvényezhesd, hogy emberrel beszélhess végre. Például azzal, aki ténylegesen segíteni tud. Áááá.
Nagypapámnál többször jártunk Aprótalppal. Erős ember, tartja magát. Holnap sütök neki a kedvenc joghurtos pitéjéből annyit, hogy jusson is, maradjon is, a szobatársait is meg tudja kínálni, ha már jól kicsesztem velük ma a Papócámnak szállítmányozott fokhagymás kecskesajttal. Kemény cucc és korábbi emlékeim szerint az illata még durvább.
Az elmúlt három hétben kétszer kerültem kórházba hasi fájdalmakkal. Első alkalommal azt mondták, igen, a májam és a lépem megnagyobbodott, de hát nem kell azonnal műteni, szóval menjek a körzeti orvoshoz. Elmentem. Azt mondta, a lép és a máj ilyen szervek, olykor nagyobbak a kelleténél. Mit mondhatnék erre? Hát legyen, akkor megnyugszom. De múlt hét végén ismét orvosi ügyelet továbbított hőemelkedésel, gyengeséggel és extra erős fájdalmakkal a sürgősségire, ahol megállapították, hogy gyulladás van a szervezetemben, de hát műteni bizony nem kell most íziben, úgyhogy kapok időpontot gasztroenterológushoz, majd ő segít.
Húú de jó, köszönöm, az enyém két hónap szabira ment és senki nem helyettesíti. Három nappal később gasztrodokit kishíján leütöttem a babakocsival. Gyerek folyamatosan ordított, pedig magamból totál hülyét csinálva próbáltam őt szórakoztatni. Orvos meglátott - pár évvel lehet csak idősebb nálam -, asszisztensére nézett, majd megkérdezte tőle: Ez mit keres itt? Itt eldurrant az agyam és finoman ecseteltem neki, mit gondolok:
én: - Doktror Úr drága, fél három van, a maga munkaideje még nem járt le, én beteg vagyok és a rendelését látogatom, mivel szeretném, ha meggyógyítana. Így érti már, mi a szart keresek itt?
Majd előrántott egy receptet és karmolt rá valamit, rám nézett.
ő: - Szedjen naponta háromszor egyet.
én: - Ez most valami vicc? Igazán megvizsgálhatna, mert összecsinálom magam a fájdalomtól és bizony itt a gyerekem, akit el kell látnom, szóval tegye már meg, hogy megnéz.
ő: - Felesleges.
én: - Oké, akkor legalább a papírjaimat nézze át.
ő: - Felesleges, magának refluxa van.
én: - Igen, tudom, de nem ezért vagyok itt. És tudom, nem festek valami jól, mivel megizzadtam, fáradt vagyok és kicsit kezd elegem lenni. De biztosan nem emlékszik, én magával ellentétben igen. Háromnegyed éve itt tükröztek. És igen, akkor nem volt rám akasztva a babakocsi és egy kurrrrva hisztis gyerek, még sminkelni is volt időm, de akkor bezzeg jó volt a seggemet bámulni, utánam fordulni, és nézni, ahogy egy másfél méter hosszú csövet nyelek le éppen, bár senki nem kérte, hogy ott legyen. Merthogy nem maga végezte a vizsgálatot. Szóval szerintem elég korrekt lenne, ha most meg is tapogatna. Nem csak a szemével.
Aztán amikor pár nappal később ismét belázasodtam és megint rettentesen sajogni kezdett az oldalam, vesém, hasam, segítséget kértem jóbaráttól, aki még aznap reggel összehozott orvos barátjával. Vittem papírjaimat. Ledöbbent, hogy négy orvos látott az elmúlt három hétben és bár korrekt módon lepapírozták, hogy kétszer akkora lépem, mint lehetne és májam sem kicsi, mégsem végeztek szakirányú vizsgálatot. Szóval átfésülte a papírokat, kérdezett hármat, majd a következőt mondta: "Persze, hogy fáj a bal oldala. A lépének nem maradt helye, minden nyomja. Magának mononukleózisa van."
Ennyi. Ez egy diagnózis. Ezzel már lehet valamit kezdeni. Köszönöm szépen. Levették a vért. Jövőhéten kiderül, tényleg a csókolózással terjedő vackot nyeltem-e be. Hozzátenném, másfél, két hónap a lappangási ideje. Ez azért megnyugtató. Mert most erőteljesen el kellett gondolkodnom azon, mikor használtam utoljára a számat nem pont beszélgetésre.
Nem emlegetem a kurvák vérét. Sőt! Óriási szerencsém van, hogy az elmúlt két évben begyűjtöttem +1 gyereket és -1 pénteki szigetjegyet, mert most nem ázok bőrig szigetelés közben. Óriási vihar van.
