2010. augusztus 2., hétfő

Gasztronauta, a Zűrhajós

Köszönöm gyerekApjának a mai őszinteségét. Soha jobbkor. Így világos, hogy nem kell magam vádolnom a múltbéli kapcsolati kudarcaink miatt. De semmiért sem, ami vele kapcsolatos.

Ugyanis ma derült fény arra, hogy két évig folyamatosan hazudott. Mert mindvégig másra gondolt – miközben a gyerekünket vártam, miközben párterápián próbáltunk egymással dűlőre jutni, miközben a szülei ízekre szedtek, miközben a szaros pelenkákat cseréltem és sütöttem a finomabbnál finomabb süteményeket, miközben igyekeztem, szerettem és próbáltam jobb lenni. Akkor is másra gondolt. És már nem zavar. Tényleg nem. Együtt sem vagyunk. Csak fellélegeztem. Mert az árnyékbox nem az én sportágam.

Két következménye van a mai napnak:
1. Már nem gondolom azt, hogy nem voltam elég jó, így felszabadultam végre egy kicsit.
2. Azt sem hiszem el, amit kérdez, ami pusztán azért gáz, mert van egy közös gyerekünk.

Veszteség? Az én oldalamon biztosan nem lett több, mint amennyi eddig is volt. Csupán felfogtam, hogy így kevesebb esélyünk volt együtt, mint egy lábatlan póknak a zsákban futás versenyszámban.

Egy jó tanács, Kishaver, csak mert tudom, hogy olvasod ezt a vackot és ez itt most végre az én játszóterem. Ott voltam, amikor Lucát összehoztuk, igen, alaposan átrágtuk magunkat a gyártás folyamatán. De arról fogalmam nem volt, hogy nem ketten vagyunk ebben a kapcsolatban. Ha tudom, nem szülök magunknak gyereket. Maximum magamnak. Legközelebb, mielőtt gyereket csinálsz, gondolkozz, te marha.

Ez volt az utolsó bejegyzés gyerekApjával kapcsolatban. Elfogyott.

7 megjegyzés:

  1. Hello Cowgirl!

    A marha szimpatikus állat hozzám képest. Köszönöm. Elismertem és és elismerem a hibáimat. De a "mindvégig"-et és a "folyamatosan"-t nem tartom igaznak. Nem részletezem miért, hiszen hibákat és hazugságokat halmoztam egymásra: kit is érdekelne? Hiába szerettelek, ha nem volt rend a fejemben és szívemben - így hamar kifulladtam.

    "A pokol felé vezető út is jószándékkal van kikövezve" - ezt rólam mondták. Jószándék volt (és van is) csak hülyeséggel párosulva nem segít. Belegebalyodtam az életbe. És szörnyű, hogy nem lehet újratelepíteni!

    VálaszTörlés
  2. Én lezártam magamban a közös életünket. Ez már a te veszteséged. Úgy számolsz el vele, ahogy jól esik.

    VálaszTörlés
  3. http://www.youtube.com/watch?v=vSDjNXvbVQk&feature=PlayList&p=82F7AD1F2288367B&playnext=1&index=11

    VálaszTörlés
  4. Mindig irigykedtem, hogy sosem voltam egy bejegyzesben sem. Mintha velem kapcsolatban nem lett volna semmi emlitesre melto. :)) meg akkor is amikor egy hetveget egyutt toltottunk ( utolag kiderult nem egyutt csak egymas mellett :)) ), szoval akkor is valahogy kitorlidtem mire bejegyzesse erett a tortenet. Lehet jol jartam? :)) gyerekapjanak meg egy klasszikust ideznek eddig sem csiptelek de mostmar nagyon utallak... No offense

    VálaszTörlés
  5. Ez az együtt töltött hétvége finom szólva is félreérthető, Géborka, arról nem beszélve, hogy ez évekkel ezelőtt volt.
    És ne légy gyerekes, ne utálkozz, főleg ne egy olyan ember irányában, akit még csak nem is ismersz. Ezt a "gyűlöllek, mert bántottad, akit én szeretek" viselkedést utoljára általános iskola harmadik osztályában értettem. Nem tetszik.

    Ez az én életem, az én blogom, az én szennyesem. Nem a tiéd.

    VálaszTörlés
  6. Kedves GyerekApja!

    Ha olvasod ezt a bejegyzést, csak arra kérlek, hogy a jövőben használj gumióvszert. Mindenkinek jobb lesz így.

    VálaszTörlés