Kölök hozzávalók

Szépen, ámbár igen lassan haladunk a gyerek-tartozékok beszerzésében. Még van egy jó hónapunk arra (szigorúan kb.), hogy meglegyünk mindennel.

Van már kiságy, szekrény (amiben a bébi cuccokat tároljuk majd, ebből következően ez sem valami nagy objektum), béka királyos falra akasztható mindenes tároló, baba ágynemű, ruhák minden mennyiségben (kis cipőtől a téli nagyon meleg overálig mindenféle, textil pelus (mert most úgy látjuk, jobb ez a megoldás, mint az eldobható verzió, papa is ezt mondta), baldahin, ágy körüli védő-bigyó (nem tudom hogy hívják), kis zörgő játékocskának látszó sárga tárgy, pólya, babakocsi, buddha szobor (...), kenguru, hőmérsékletet mutató kádacska állvánnyal. Pelenkázó szekrényünk nem lesz, mert majd valamilyen földre tehető, erre a célre megfelelő pelenkázóval megoldjuk a dolgot. Mérleg, tuti cumisüvegek, pár másodperces lázmérő, babaülés, játszószőnyeg - ezeket igyekszünk még beszerezni időben.

(Kedves család!) Köszönjük, hogy sokszor gondoltok ránk, de kérlek, ne vegyetek nekünk semmit (se gyermekruhákat, se turmix gépet, köszönjük), mert van már egy rakás picurka ruha, meg mindenféle földi jó, ami mind-mind a mi döntésünk, mert nekünk tetszik és úgy gondoljuk, arra nekünk szükségünk lehet. És szeretnénk ezt a jó szokásunkat megtartani legalább addig, ameddig pici nem tart majd előadást nekünk az aktuális baba-trendekről... (Persze más ügy a karácsony, szülinap, ilyenek.)

Ha valamit szeretnétek nekünk, légyszi, kérdezzétek meg, hogy szükség van-e rá. Mert nagyon ügyesek voltunk, tényleg, és sok minden megvan már. Meg hülye helyzetet sem szeretnénk, amikor adtok nekünk tiszta szívvel nagyon szépet, ami nekünk nem tetszik, hogy széles mosollyal szorgosan megköszönve azon kelljen agyalnunk, hány évig tartogassuk a legnagyobb szekrény legmélyén titokban azt az eredeti csomagolásában megőrizve, amikor is talán már nem kérdeztek rá, hol van az a kis x/y dolog, amit adtatok. Halmozni nem szeretnénk semmit! Jobban örülünk annak, ha találkozunk, csacsogunk és nem hipermarketekben vásárolt ruhákkal egymás közt fantáziáltok arról, hogy a kis rózsaszín majmos rugdalozó vajon jól áll-e majd Lucának, hiszen ezen már ti is túl vagytok és biztosan nektek is csodaérzés volt a párotokkal álmodozni a palántátokról. Ez most első körben a mi feladatunk. Légyszíves, hagyjátok meg nekünk ezt a csodát. Ezzel ellenben van egy csomó olyan dolog, amiről elképzelésünk sincs, és amikkel kapcsolatban ténylegesen jól jönnének tanácsok, vagy egy kis beszélgetés.

Remélem nem bántok/bántunk meg senkit sem ezzel a pár sorral, mert nem célom/célunk. Csak szeretnénk őszintén élni. És veletek is azok maradni.

Kresz-Zen

Ma volt a kresz elméleti vizsga. A tanfolyamnak úgy egy hónapja lett vége, és egészen őszintén nemigen foglalkoztam azóta a maci sajttal és barátaival.

Tegnap elővettem a gyakorló teszt cd-t, ma 10.50-ig megcsináltam egyszer az összes tesztet, átnéztem a hibás megoldásaimat és meglepetten konstatáltam, hogy maguk a tesztsorok nem is nehezek, csupán faramucin teszik fel a kérdések egy részét. Szóval valójában odafigyelés szükséges. Ezért a vizsga előtt az előtérben ücsörögve arra gondoltam, hogy az összes info megvan a fejemben, csak le kell tisztítani őket. Azaz igyekeztem nem figyelni a zajokra, hangokra, mások beszélgetéseire. Igyekeztem nem gondolni semmire. Akkor jöttem rá, hogy nem is tudok a semmire gondolni. És természetesen most sem ezt gyakorlom. De az elméletem bejött, mert a vizsga 71 pontos lett, sikerült, jövő hétfőn pedig már kezdhetem is a vezetés tanulását tanpályán.

És már csak abban bízom, hogy egy rejtett forma-1 versenyző lakozik bennem, és két hónap elegendő lesz a jogsi megszerzéséhez. Ez az igazi verseny. Ki ér hamarabb célba? Én a vezetéssel, vagy a Luca a SOTE-n.

Dolce vita

Sokat agyalok mostanában dolgokon. Na nem azért, hogy elcsesszem a napjaimat, szimplán változásra van szükségem nem kevés dolgot illetően. Nincs sok idő arra, hogy helyére kerüljön a fejemben lévő több évtizedes káosz.

Eddig is tudtam, hogy erre szükség lenne, de a kényelem mindent vitt. Egyszerűbb ezekkel a szutykokkal nem foglalkozni és várni, hogy majd valamilyen óriási szerencse révén minden megoldódik, emlékeim egy része kitörlődik, félelmek elmúlnak, belső feszültségeim nagy része feloldódik. De nem. Ezen nem keveset kell munkálni, aminek pedig feltétele, hogy a szürkeállományom nagy részét dolgoztassam. Mindenen. A számomra nem tetsző, nem kedvező kupacokon is. Az más kérdés, hogy mások helyett nekem nem kell megoldanom semmit sem. Csak tudnom kell, hogy minek hol a helye az életemben.

Egészen konkrétan például kifejezetten jót tud tenni, amikor nem érzem magam betegnek. Nem beszélek be magamnak egyetlen halálos kórt sem a pszichoparáim miatt. Amikor belátom, hogy nincsenek húsevő baktériumok a szervezetemben, nem fogok két perc múlva anafilaxiás sokk következtében kimúlni, nincs sclerosis multiplexem, sem agyrákom. Illetve meghalhatok két perc múlva, de ha ez így volna, miért rontanám el azt a két percet? És ez a kulcsmondatom, mióta sokadjára felébredtem. Mert egyszer úgy is vége, de nagyon nem mindegy, hogy addig hogy éltem, mi, hogy sikerült. Elbújhatok a világ elől a saját világomba búrkolózva, csak nem old meg semmit. Mennyivel egyszerűbb itthon ülni, a biztonságosnak tűnő falak között és hol ücsörögve nézni, milyen szép az idő, és milyen jókedvűek lehetnek az emberek, hol sütit sütve és falva a kis lelkemet megnyugtatva, hogy nem telt el a nap úgy, hogy nem történt semmi. Mert eddig a bajokat az impulzusok hajhászásából eredeztettem. És mi a megoldás a hülye gyerek számára? Ha megfosztja magát ezektől. Pedig nem. Szép képlet a cseberből vederbe állapot illusztrálásához, de nem hiteles. És örülök, hogy ezeket felismertem, pedig szégyenlem is magam érte, de mostantól újra az élők közé lépek és nem szűkítem az életterem csak azért, hogy biztonsággal áltassam magam. Ez persze nem azt jelenti, hogy holnap már a világ legmélyebb, leghosszabb gödrében fogok barlangászni. Csupán azt, hogy középutat keresek úgy, hogy érezzem, hogy élek, és ne kelljen az agyam terhelnem betegség-információkkal csak azért, hogy az adrenalin szintem megfelelően magas legyen. Csak én felelek azért, ahogy vagyok.

És bár komplett kis rendelést tudnék itthon végezni, nem fogok. Mert van hozzá mindenem, csupán a sztetoszkóp hiányik, nem vagyok beteg, sem orvos. Csak egy hibbant valaki, aki keresgéli magát.

Tavaly nyáron vacsi volt nálam vasárnap esténként a baráimmal, a barátaimnak. Nagyon jól sikerültek. És nagyon hiányzik. Lebombázom a falakat.

Szóval jövő vasárnap újra itt nálam, természetesen akkor, ha nektek is jó volt, jó lehet. Csak - ha lehet - ne a terhességről és gyermekáldásról tartsunk kerekasztal beszélgetést. Csak úgy, mint korábban, spontán, ahogy esik. Hm?

Odi et amo

A szeretetből nem következik a pacifizmus.

Ez most nem ultrahang

Múlt hét szerdán megvolt a szóbeli része is a felvételinek. Pénteken megtudtam, hogy felvettek. Juhéjjj. Megint jönnek a tőmondatok. Memória-frissítés.

Luca árnyék box vb-t játszik a pocakomban. Hullámzik a hasam. Tényleg olyan nyolcadik utasos... kis alien. Kíváncsi vagyok rá. Szeretném már megsimogatni. A meglepetésekkel eddig is hadilábon álltam. Nem szeretem őket. Illetve igen, de egyből meg is kell tudnom róluk mindent. Na ez most nem egy ilyen dolog. 

Iparosodom

Csordogálnak a napok, sokat jár a zagyam és úgy döntöttem, ha nem vesznek fel az Iparra, felcsapok hivatásos orvoslátogatónak sok-sok pénzért valamelyik zsíros gyógyszergyártó céghez. Úgy is rengeteg időt töltök a dokiknál. Biztosan örülnének a legújabb hormon gyogyikból egy-két potyaszemnek. Őszintén nem tudom, ez kinek volna jó, de most megfenyegettem magam. Semmi értelmes nem jut eszembe.

Igazság szerint elég macerás volt a mai napom. Ma volt az első forduló, az írásbeli vizsga. (Ipar, illetve mostmár MoMe, tipo.) És persze printelt portfólióra is szükség volt a kezdeti siker esetére. Magamhoz képest mindenképp fejlődtem, mert nem az utolsó utáni másodpercben kezdtem összekészíteni a holmijaimat, csupán az utolsóban. Ennek eredményeképpen komoly összetűzésbe keveredtem a műszaki kütyükkel itthon. Mert nem értek hozzájuk. Kellene egy Looser User Guide és megoldódna minden problémám. 16-kor kezdődött a felvételi, 15.30-kor még a nyomtatót ütögettem zokogva pizsama felsőben, puffogtam és a napi első fogmosást is csak este 10-kor ejtettem meg. Ciki, tudom.

Végül időben odaértem, megírtam a tesztet, a minimális pontszámot elértem - tovább nem számoltam -, a portfóliót otthagytam kisebb port kavarva az összes aktuális és nem aktuális vezetéknevemmel. Szerdán folyt. köv. Szóbeli. Tessék szorítani.

Ultrahangos porontylesen 4.

Mióta negyedik dimenzió a mozgás? Mióta nagyon piczur. Azóta.