2008. június 30., hétfő

Ollá. Oláh. Háló.

Míg a híres, kazahsztáni születési modellek luxuslakásuk ablakán vetik ki magukat, pondró kis életem szépen, lassan értelmet nyer. Én nem öngyilkos leszek, hanem ön. 

Mert.
A boltban. Bénáztam. Levertem egy egész elsô sornyi ásványvízet, nagyon sokat. Odaugrott vki, aki ottani (dolgozó), és megkért, hogy ne segítsek, miután ezt magamtól is felajánlottam. Zavaromban elfelejtettem cigarettát venni. Visszaszökelltem, hátha. Egy jámbor arcberendezésû apáca állt ott, ôelôtte három pénztáros nô, fejüket szorosan összedugva próbáltak megírni egy áfás számlát... 20 csomag virslirôl. Minden erômet összeszedve gyakoroltam önfegyelmet. Hazáig rázott a kacajom. Mert persze, az apácák is vásárolnak, esznek, meg minden, de hogy tudnak tiszta lelkiismerettel elszámolni a rend felé 20 csomag bôrös virslit? 

És mert.
Eb. Séta. Tó. Hazafelé. Dömper elkezd rángatni, mert meglát egy másik lihegô négylábút. Tekintetem egyre feljebb halad a másik embert fürkészve, mikor meglátom a fehér bot végét. Ebem elkezd rohanni, másik kutya uccu utána, gazdik repülnek egymással párhuzamosan. Két-három méter után megfékezem ôket. Nekem azért volt annyi elônyöm a  másik hölggyel szemben, hogy láttam. Vak volt. Most is az.

Mindeközben piros és lila színekre festettem a szekrényeket. És lett egy kanapém. Olyan, amin jó ücsörögni. Amit nem fogok lecserélni, ami maximum egy-két áthúzásra kerül majd az idô fogainak köszönhetôen. Imádom.

Legalább ilyen...
nem, sokkal jobb. 
És ennél is jobb.
A legjobb. Ami hozzám került.

2008. június 25., szerda

Pipa

Kis családunk szempontjából jelentôs nap a mai. A testvérem sikeresen megszerezte jogosítványát (reméljük nem gondolja, hogy ha motorost üt el, bónusz pontot kap), gondos, jófej családapa, én pedig bíróságon jártam ma, és elváltam kedves - mostmár ex - férjemtôl.


Ez azt hiszem annyit jelent, hogy újra nô vagyok. Hivatalosan is. Nem asszony, nem né, nem birtok, nem a másik gyûrû, nem FELEség, hanem egy teljesértékû nô. Pille. Könnyû. 

Ezt most megünneplem azzal, hogy nem iszom magam seggrészegre és összepakolok a kisebbik szobában, csak hogy rend legyen. Kurva kreatív. Alliterálok. Milyen mértékegység lehet az alliTERRA?  hahaha :/

2008. június 23., hétfő

Hétvégi mentálkúra

Van egy kis telek. A Pilisben. Hegy tetején, gazzal benôtt, picike, eldugott házikóval. Ott töltöttem a hétvégét Dömper társaságában.

Tavaly már lomtalanítottam, igen kevés holmi van ott, de sikerült nem több, mint 10 perc alatt kupit csinálnom, amiben aztán másfél napig feküdtem. Nemigen hallottam zajt. Csak a magamét, a madarakét, bogarakét. Próbálkoztam Dömperrel játszani a réten, sikertelenül, nagyon nem érdekelte, hogy teniszlabdát dobálok neki. Sebaj, nekem legalább jót tett, szaladgáltam kicsit.

Katasztrófa filmet néztem. United 93 a címe. Az Extrákban kotorászva találtam egy olyan filmecskét, melyben az látható, hogy a szereplôk találkoznak a ténylegesen a szerencsétlenségben elhunytak hozzátartozóival. Külön-külön. Megható volt. Bôgtem végig. Ezért megnéztem mégegyszer. Kevés ennél meghatóbb jelenetet láttam eddig. Aztán rájöttem, hogy ez gáz. Kimenni hétvégén telekre kutyával, rumlit csinálni, majd katasztrófa film Extrára bôgni. De ez volt. Olvasni nem volt kedvem. A hegyre most nem merészkedtem, csak hurcoltam magammal a laptopot, hol kint voltam, a tikkasztó hôségben, hol bent, a levegôtlen hûsben egereket itatva. Kész megváltás volt a vasárnap este és a tudat, hogy már csak egyet kell aludni és hétfô lesz végre. Egy dolgot tettem csupán. Kövirózsát tulajdonítottam el. A szomszédtól. Óriásit.
Nagyjából így:


Elhagyagolja a telkét, évek óta nem láttam fönt. Kiástam, és egy fadobozba, kövekre helyeztem ôket. A növényeket. Nem vittem haza, pedig jól mutatott volna mondjuk a fürdôszobában. Valamiért azt gondoltam, jobb nekik fönt, a hegyen. 

2008. június 17., kedd

Beteg japó játékok

Nem ismerem jól Japán kultúráját, de a szórakoztató mûsoraikból ítélve nem teljesen épelméjûek. A videókat nézegetve számtalanszor fogott el sajnálat - sokszor igen extrém helyzetbe sodródik a szereplô, fájdalmat okoznak neki - de a nyelvük és az arckifejezéseik, az artikulációjuk... egyszerûen zseniális!

Íme 3 különféle videó vetélkedôikrôl:



Lament

2008. június 13., péntek

CHOPIN Funeral March

Na jó, nem is

... Tomi barátommal beszélgettünk. Mert szoktunk. Témánk a szokásos... kereszténység, szabályok, nôiesség, kapcsolatok, csak így lazán, péntek délelôtt. 
 

Én: Tudod, bevált dolgok, reggel munka, este haza, megnézem mit zúzott rommá az eb, megyünk három kört a tó körül, haza, feltakarítom a szétszedett szarokat, aztán ülök és nézek ki a fejembôl. Szar az egész. És most még röhögök és pozitív vagyok.
Tom: Ja. De azért van még benned egy kis életigenlés legbelül, megbújva.
Én: Persze, amikor két tampon van bennem egyszerre, még élvezem is az életem.
Tom: Be kell kötnöm a cipôfûzôm.
Én: Miért kéne bekötnöd? Azért, mert ez a szaros társadalom rád kényszeríti a szabályrendszerét? Ki mondta, bazd meg?
Tom: Amikor kicsi voltam, templomba járattak, és a pap bácsi mindig rám szólt.
Én: Csak azért, hogy tuti lehajolj...
Tom: De legalább gyengéd volt és rutinos.

Így szoktunk hallgatni...

Tom: ...
Én: ...
Tom: ...
Én: ...
Tom: ...
Én: ...
Tom:
Én: ...

Váttáfákk?

Nem tudom mi ütött belém. Szomorú vagyok. Hogy mit sirat kis lelkem? A szokást. Megszoktam a helyet, ahová nap mint nap beteszem a lábam, az embereket, akikkel az elmúlt másfél évemet lényegében együtt töltöttem. Ismerem ôket.

Akkor biztosan az ismeretlentôl tartok. Nem értem, hogy ha a munka mûködése miatt szarul érzem magam egy helyen, és lehetôségem van máshol megmérettetni tudásom, miért fog el egybôl nosztalgikus hangulat. 

Persze mindemellett kíváncsi is vagyok, és várom az új helyen rám váró feladatokat, az ismerkedési fázist mind a leendô kollegáimmal, mind a munkákkal, a folyamatokkal és talán ez a kielégíthetetlennek tûnô vágy az, ami miatt váltani tudok. De ez nem csak a munkára vonatkozik. Ez teszem a magánéletemben is. Ha valami nem mûködik, vagy nagyon korlátoz, várok, bizakodok, és amikor már feszít, keresek mást. 

Uma kérdés:
Miért van az, hogy ha tudod, hogy valami véget ér - ami miatt kurva sokat szenvedtél -, csak a jó dolgok jutnak eszedbe, és sajnálod?

2008. június 12., csütörtök

ZsünTáp

Gó tu dö fjúcsör

Megkaptam. Az állást. Hétfôn volt az interjú. A munka. A biorobot már nem vegeta. Krea. Juhéj! Örökzöldvagyoook!

Elúszott... pszt!
















... a Hajógyári-sziget (118 hektár) is. Ez is az izraeliek kezében... OPNI (40 h), Fóka-öböl (8 h), M1-es Bicske mellett terület (280 h), plázák többségi tulajdonosai... ezek tényleg földet foglalnak.

2008. június 11., szerda

Kicsi a bors, de gyors


Bogyók. Lettek.
Azt hiszem nincs ellenségem, legfeljebb olyan ember, aki utál, de még annak sem kívánom azt a pár napot, amit kipipálhatok. Kemény volt. Folyamatos rosszullétek, hányás, magány, ájulás, láz, görcsök, álmatlanság és más finomságok. Ilyen cuccokkal vallatták anno a japcsik ellenségeiket... A kérdés csak az, ha ezt váltja ki a hiány, hogyan tudnám letenni végre...? Tavaly egyszer sikerült, de pár hónap elteltével gonoszabb tünetek jelentkeztek, mint voltak. Nem baj. Pipa. Ezen is átestem. Mint egy rossz drogos. Lehet, hogy mégis csak a férjemnek lesz igaza, és nem is ô a drogos, hanem én?! Úgy is válunk mindjárt, utána már legalább nem kell hallgatnom. Telefonon sem.

Menstruálva a legtutibb átélve a megvonási tüneteket. Meg a ciklus. Megaciklus. Haha. Elcseszettebb Balassi bármelyik ciklusánál. Elképesztôen pontos, olykor dermesztôen pontatlan. Kételyeket ébreszt az egyébként sem nyugodt lélekben. Eltorzítja a jelen minden pillanatát. Legyôzhetetlen. Nárcisztikus náci. A nô élete során többször is sárba tiporhatja. Ennek két megnyilvánulás a terhesség és a klimax. Mindkettô fônyeremény. Az egyiknek kilenc hónap elteltével gyümölcse egy 40-50 cm közötti, egy éven át nem érthetô, síró, emésztô, evô, ámde szeretetre méltó lény (ember legyen a talpán, aki bevállal egy ilyet... az öcsémnek már van... akkor ô is ember... juhéj). A másik hôhullámokkal kísért végsô nyugvóhely, a koporsó. A természet tudatja veled, hogy nemtelenné váltál, és ideje, hogy nagymama legyél végre, süsd a sütit az unokáknak, fôzz be lekvárt, meg befôttet nyár végén... megboldogult férjed valószínüleg már sírjában várja, hogy mellékerülj. Természetére lecsupasztíva nagyjából ennyibôl áll az egyik nem. 

A másik ekközben fejétt csóválva próbálja megérteni párjának természetét (csak is keresztény szemlélet alapján, tehát melegek kizárva, bár nem vagyok hivatalosan hívô), és nem ismeri fel, hogy ez kurvára nem a természetünkhöz tartozik,... ez a testünk velejárója, Isten akarta, életónk végéig büntet bûnünkért, melyért egy ártatlannak látszó, de velejéig romlott kis gyümölcs, az alma felelôs. (Steve Jobs-éknál mindenki ateista volt.) A férfit pedig - ôsi naivitása végett - megjutalmazta a legnagyobb felelôsséggel a Földön... felelôsséget vállalni magán kívül legalább két emberért. De csak magán kívül. 

De mi történt volna, ha az evolúció nem így alakul, és az emberek a Biblia darabjairól azt hiszik, hogy pászka és megeszik? Semmi. (Istennek nem lenne ennyi modern háza XXI. században. Akárhogy nézem, az anyagi világot is ô vezeti...) A férfi beleharap a tiltott gyümölcsbe (neki lehet), a szeszélyes, sztoikus kígyó a férfit csábítja el, a férfi természetébôl fakadóan meleg, a nô pedig biszexuális? Semmi. Örök boldogtalanságra kárhoztatva él az emberi nem, és már az ókor elôtt feltalálja valami ôsbuzerátor a spermabankot. De Isten ennél okosabb. Voltak próbálkozásai az ókorban, de szerencsére a pórnép már akkor sem tudta utánozni az arisztokrrata életmódot (hiszen hová lett volna a párászt), a buziságot, a piát, a narkotikumokat, hiába a sok szûz Apollón temploma elôtt, hgoy a pedofil pap magáévá tegye ôket.

Szil, ne csavarodj be, plíz. Még vár rád a Macskafogó 3. más producerrel. 

2008. június 6., péntek

Madonna

Repeat one! Egész este és reggel is. Erre edzettem. Erre mindent jó csinálni!!
Tényleg mindent... :)) Extra absztrakt videóval.

2008. június 5., csütörtök

gud MJÚZIK

Uma, Jack és Dexter - mi a közös?

Végre, végre kipakoltam az összes dobozból. A lakás  méreteihez képest hál'Isten nincs sok kacatom. Az elmúlt években szorgosan törekedtem arra, hogy minél kevesebb haszontalan, felesleges dísztárgy vegyen körül. Ilyenek... a mécsestartók, plüss vackok, gagyi kínai porcelán szarok, kinôtt ruhák, szétment cipôk, régi fényképek. So... fizikálisan biztosan megszabadultam a múltamtól.

Van pár dolog, amit nem találok. Pl. a gyógyszereimet. Ami gáz. Ha nem szedem az antibogyót - tehát hirtelen állok le - az ötödik napra már furcsán kezdek pislogni és miután ez a központi idegrendszerre hat, a járásom is érdekessé válik... Mint egy végzôs diák a Pethô intézetben. Úgy fogok kinézni. A doki keddenként rendel, lecsekkol, nincs-e szuicid szándékom - vannak akik nem hagyják el a bogyót - mégis feliratnak egy rakással, és ha úgy adódik, be is veszik mindet. Hétfôn megyek egy céghez állás-interjúra (szép, magyar szavak, szeretjük), vicces lesz, ahogy pislogok, remegô kézzel megfogom az egeret, és néha a légszomjnak köszönhetôen befulladok majd. :) Szép remények, hová tûntetek. 

JACK
Más. Sorozatfüggô lettem. Tv-m nincs, nem is lesz, de dvd-n beszerzem azt, ami érdekel és megnézem. Iyen a 24, ami a CTU mûködésérôl (terrorista-elhárítás), és persze az USA leigázhatatlanságáról szól, eddig hat évadban levetítve. Jack Bauer, a fôhôs nekem kicsit olyan, mint egy fantom, aki megölhetetlen, leverhetetlen, eltûntethetetlen, mindemellett szadista, emócionális nulla, szép izmos, pici és mindig azt mondja, hogy "Damn it!" (video csatolva, bírjátok ki az elejét, érdemes megcsodálni!)


DEX
De még ennél is jobb az igazságügyi vérszakértôrôl szóló Dexter, aki privátban sorozatgyilkos (persze csak rosszakkal végez, meg a testvérével) és amikor a lekötözött áldozatainak nekiesik fûrésszel, baromi jó latin zenék szólnak. Még csak két évadot adtak le, elképesztô dramaturgiával, a legjobb karakterekkel. A második szériának kissé perverz promóciója volt... nagyvárosokban a szökôkutakból piros víz folyt. Szinte biztos vagyok abban, a beteg amcsik nem asszociáltak a vérre. Mini videóban épp igyekszik töredelmesen bevallani mostoha húgának, hogy ô az öbölbéli mészáros.

2008. június 3., kedd

Gyermekem

Az elmúlt fél évben a Joy magazin 10 születésnapjának arculatával teltek napjaim a munkahelyemen. Azt gondolom jól sikerült a kommunikáció, ütôs lett a logó, a színvilág, amolyan "Joy-os", pedig nincs rózsaszínû plüss fülhallgatóm. 
Április 22-én a Mûcsarnokban ünnepeltük az eseményt egy nagyon jól sikerült bulival. A csapat nagyon vegyes volt, aranyfuxos mercistôl, az Armani öltönyös szép fiúkig mindenféle ember megfordult ott. Tényleg jó volt!

Video itt: 
http://juj.hu/ny/?cid=789

(a mellékelt kép a ceremónia záróakkordjaként a vendégeknek ajándékozott Joy cd, ami szintén gyerkôcöm. És persze az arculat.)

Rend a lelke mindenkinek

Erôszak. Szép dolog. Fôleg a nemi erôszak. 

Szeretném, ha azok az emberek, akik ilyet követnek el másokon, össze lennének velem zárva két napra. Mert nagyon jól tudom milyen érzés ez. Megfosztják az áldozatot tisztaságától. Teljesen mindegy, milyen körülmények közt történik mindez, elveszik a legfôbb, legfontosabb velünk született, jó esetben az idôk során megmaradt nôiességet. 

Kívánok minden erôszaktevônek két nagy farkú négert a hátára. De tényleg. 

És tudjátok mi a legborzasztóbb? Hogy Magyarországon a rendôrségi és politikai berkekben lassan behozzuk a lemaradásunkat Oroszországhoz képest a korrupció-index tekintetében. Sebaj, még párszor történik rendôri visszaélés, erôszak, egyebek, majd mindent a kormányra kennek (nemsokára melegváltás) és ugyanúgy folytatódik minden, mint eddig. 

Zsanett-ügy:
Szeretném megtudni, hogy lehet, hogy a vizsgálatban résztvevôknek nem tûnt fel, hogy a két hét alatt, amíg tisztázódott, kik a vádlottak, a bûnt elkövetô egyenruhásoknak rengeteg idôjük volt átbeszélni azt, hogy mi legyen a közös nevezô, ha esetleg napvilágot lát tettük.
Ki tudja megmondani, miért? 

Rendôrségi pr szempontjából biztosan nem lett volna eredményes bebizonyítani, hogy közülük valók tesznek olyan mocskos dolgokat, aminek megelôzésére, megszüntetésére felesküdtek. És ezek a rend ôrei. Ennél még az álruhás rendôrök is jobban.

http://szolidaritaszsanettel.blog.hu - olvassátok csak át! bátran!


2008. június 2., hétfő

Édes kis semmiség

Költözés. Ismét. Most speciel Dömper miatt. Egyre jobb. Egyre több cucc, pedig folyamatosan szelektálok, kidobálok haszontalan holmikat. 

Nagyon furcsa... ahogy belépek egy lakásba, érzem a múltját. Minden helynek van illata, olyan, amit semmi sem szüntethet meg, talán ezekhez társítom az érzéseket. Az új lakásnak finom az illata, minden helységben jó lenni. Tágas, kedves, világos. Pont akkora, amekkorában jól érezhetem magam. Van mozgástér. Egy több emeletes téglaházról van szó, olyanról, mely ötödmagával ácsorog egy hatalmas, rózsákkal és fákkal teli kertben. Mintha egy óriási erdôben lennék. Pedig a város közepén áll, éjjel hallani a villamosok csilingelését. 

Az a helyzet, hogy egyre közelebb áll hozzám a megállapodás gondolata. Jó lenne. Egy férfi, egy gyerek, még egy kerék. Csak az a gond, hogy a férfi helyén egy nagy-nagy kérdôjel áll. Még csak egyszer találkoztam olyan hímnemûvel, akitôl gyermeket is szívesen vártam volna, és akit alkalmasnak tekintettem arra, hogy egy család nevû rendszerben éldegéljek vele. Talán erre mondják, hogy nem minden áron. Idôm van. Jó sok. Csak kedvem nincs, keresgélni. Ahhoz nagyon nincs. Megint lefutni a köröket, megint idôt és energiát szánni a másik kiismerésére, megértésére, pátyolgatására, közös nevezôket találni, egymást tolerancia-küszöbét nem elérve.

Felnôttem. Szerintem. Már kevés dolog hajt. Az biztos nem, hogy kapcsolatom legyen. A szórakozásból (tánc, egyebek) már kinôttem, nincs energiám minden pénteken ugrabugrálni valami füstös helyen, inkább lefekszem, és megnézek egy filmet, vagy olvasgatok. Sokszor társaságba sincs kedvem menni, mármint emberek közé. A nagy hely, sok emberrel, füsttel nem jön be, pedig dohányzom. Szeretem a csendet. Meg azt is, amikor azt emberi hangok, szavak,
 kacajok szüntetik meg. De csak pár. Nem száz.

Jó lenne csak úgy éldegélni valakivel békében, szeretetben, egymással viccelôdve. Problémák nélkül. Most érzem azt, hogy békét kötöttem önmagammal. És ez jó. Mindig azt vártam, hogy majd egyszer, amikor ez a pont bekövetkezik, boldog leszek. De ez az érzés nem boldogsággal jár, csak végtelen nyugalommal, álmokkal.

Túszdráma: Addikt vs. Paraszt/sms2

Volt lakótársam, félEx, T. (megtért kelet-európai buddhista) kb. egy hónapja nálam hagyott egy kulcsot, ami az övé. Nála is van pár dolgom (pl. egy 350 l-es túratáska), ahogy ez egy együttlakást követôen lenni szokott. A cserérôl tárgyaltunk, nem sikerült. Kellett volna pedig, mert hétvégén ismeretlen lakhelyre költöztem, és nem kicsit könnyítette volna meg csodás helyzetemet, ha van mibe pakolnom. Ismét egy tanulságos sms-bajnokságot indítottam el pitiáner szivárvánnyal kísért, fénytelen útján... Tessék...
(a helyesírási hibák adottak voltak...)

Én: ?
T.: kb. 10. ok?
Én: Tudtad, hogy ma kell csomagolnom. Én mindenben segítettem neked... Most már ne hozd. Tied. 
T.: Eddig nem értem rá,kell a kulcsom
Én: Sajnálom, hogy nem értél rá. És majd ha ráérek, elhozhatod a dolgaimat és az utolsó rezsipénzt is.
T.: Ne akarj velem összeveszi.odamegyek kérem a kulcsot itt a táska és felejtsük el egymást.
T.: A kulcsot.most.
Én: Nekem nem parancsolgatsz.
T.: Visszaadod a kulcsot és kész ne szórakozz velem. A pénzt átutalom.
Én: Nem. Kp. Akkor kapod a kulcsod.
T.: Itt a pénzed. A kulcsot kérem most.
Én: Ez most nem az a helyzet, ahol te mondod meg, hogy én mikor érek rá.
T.: Itt a pénzed szeretném a kulcsomat visszakapni most este
Én: Nem érek rá. Szállj le a földre és keresd meg a csakráidat.
T.: Mikor kapom meg?mim van meg nálad?
Én: Na végre egy kérdés, nem utasítás. Hétfôn, vagy kedden. A fogkeféd van itt, de azzal takarítottam ki a lefolyót. Esetleg egy steril, leértékelt?
T.: Hétfôn külfödre megyek szeretném visszakapni akkor ma.ha ma nem akkor már nem kell, tartsd meg.akkor pénzt sem kapsz.
Én: Te jársz rosszul. Jó utat.
T.: Megírtad, hogy nálad van a slusszkulcsom,köszönöm,így holnap még feljelentelek.jóéjt.
Én: Akkor én ülök, mert hónapig nem értél rá elvinni a kulcsod, te meg azért, mert 85000 Ft-os kárt okoztál nekem. Bébi, kelj fel korábban, ha szivatni akarsz.
Én: De mint tudjuk, azt már elvitted. Én a kapukulcsról beszélek.
T.: Maszturbálj a kulccsal,élvezkedj azzal es ettol legy boldog mastol ugyse tudsz.keves vagy Te mint mackosajtban a brummogás.
Én: Mondj vmit, ami tényleg vicces.
T.: Pl Te.
Én: Jó válasz. De a vicces és a nevetséges közt óriási a különbség. Nem az utóbbira gondoltál?
T.: Jajj elírtam szánalmas kis senkit akartam írni. :D
Én: Azért a kulccsal való maszurbálás egészen felcsigázott! :) Nem is vagy annyira fantáziátlan.
T.: Leírtad hogy nálad van,ezt nem magyarázod ki.lehetett volna szépen intézni mondtam hogy kifizetem.tényeg buktad :D
Én: Te is Édes, de nagyon.
Én: Na ugye, megy ez neked. Soha nem értettem, hogy fér össze a buddhizmus, meg az ommogás a kardokkal. De most megvilágosodtam. Nyiss inkább egy zöldségest.
T.: De csak bio lehet benne :D ettôl még a rendôrségen találkozunk.jóejt.
Én: (Parasztok foglalkoznak zöldségekkel, de nyilván ezt tudod...) (Olyan jó téged piszkálni! :D)
T.: De legaláb nem egy kis pitiáner aki gyügyszerfüggô :D tudod sokkal többet is megért volna nekem mint 20et hogy kiderüljön milyen ember vagy.így legalább ingyen volt. :D
Én: Gyógyszerfüggô? Kikérem magamnak! Én legális drogos vagyok! De ne feledd, pont ezért beszámíthatatlan is. Van róla papírom, átfaxoljam? :D

----------------------------------------------

Nahh. Megint nem bírtam ki, hogy ne menjek bele egy ilyen játékba. Egy dolog miatt irkáltam és maradtam fenn éjfélig. Elképzeltem, ahogy T. idegesen ül egy asztalnál 120-as pulzussal, paradicsom-piros fejjel. És fetrengetem a nevetéstôl kis ágyikómban míg vártam a következô üzenetet. :) Lehet, hogy kicsit gonosz vagyok? :D 

Meg persze elképzeltem T.-t a rendôrségen... ahogy elmeséli, hogy 4 hete nálam a kulcsa, de ô csak akkor, aznap ért rá, és meg nem. Kíváncsi lennék, hogy néznek ilyen esetben a rendôrségen az emberre... :D