head of art

Sokadik hete dolgozom. Megállás nélkül. Főnököm rászoktatott a kis betűkre, mert szerinte lehet ilyet tenni. Komplett mondat kezdőbetűje nem csak apró, de kifejezetten kicsi. Gondolom lehet. Persze. Lehet, hogy megszületett a legújabb "Kazinczy-generáció". Mások simán pofátlanságnak tartják ezt, dehát ki tudja. Lehet, hogy a jövő zenéje, a kis betűs írás. Mindegy. Rászoktam. Most próbálok leszokni róla.

Elképesztően fáradt vagyok. Eddig sem lazsáltam, de amit most művelek, túl tesz minden eddigin. Amikor az rtl-bulvár hányadékában dolgoztam sem merültem ki ennyire. Fázom, éhes vagyok, és vézna. Megint. Persze valamit valamiért. Kaptam egy csodás titulust: head of art. Hm..

Érdemes megemlíteni, hogy "head of art"-nak az mondhatja magát, aki alá legalább három "art director" és vagy száz dtp-operátor tartozik. Persze, örültem neki, meg egyre több csodás kiadvány születik az ízlésvilágommal spékelve. Főnökömet, PiáRt meg is kerestem a problematikával, mely eszembe jutott... lehet, hogy fel kellene mondanom, hiszen nincs már fejlődési lehetőség. Hogy lépjek előre, ha egyszer head of art vagyok? :) 

Ja, és head of art, azért kibaszott fáradt, mert a művészeti vezetői és operátorai eltűntek. Nem is voltak. Mind én vagyok. Akárhogy is nézem, ez igen egyértelműen egy skizoid helyzet. Vagyok vagy száznégyen. Ennél a pontnál már egy pszichodokker is feladná. Elküldene bennünket moziba. Ki tudja kapnék-e 104 db jegyet egymás mellé valami amerikai pancsfilmre. Nyilván nem. Mert hát külön nem ülhetünk, ha egyszer együtt vagyunk napi 24 órában. Hogy működne a világ, ha 104 embernek összesen 2 db keze lenne? Lassan. 

És a mítingek. Azok a szájbalökött kismegbeszélések viszik az időt. Szükségesek persze, de ha egyszer a munkaadó olyan munkavállalókat alkamaz, akiknek egyszerre és összesen két kezük van, az gáz. Vagy nem is! Milyen szép dolog a bizalom és mások segítése. Abszolút közhasznú. Segítünk 2 kézzel bíró, 104 tagú lapkészítő gárdán. Még jó, hogy a szemünk jó, és úgy ahogy hallunk. Kár, hogy nem tudjuk megoldani, hogy a felünk részt vegyen a mítingeken, a  másik felünk pedig alkosson, dolgozzon, termeljen, hogy a mítingen elhangzó kérdésözönre érdemben is tudjunk válaszolni. Én és a többi én.

Még mindig szerelmes vagyok a munkámba. A főnököm is. Kár értünk. Pedig én biztosan jó ember vagyok. Az ő nevében meg nem beszélhetek. Mert ő nem grafikus, tehát nincs a 104 én között.