Megszabadult tőlem Psote. Az ott dolgozók ráncai kisimultak, mióta lenyomtunk egy kisebb vitát, gondolom, már a reinkarnációt is elfogadják túlélési lehetőségként. Szerintem részben ennek is köszönhetjük, hogy ismét, újult erővel boldogítom az itthoniakat.
Időközben az ebet megműtettük, kisebb tölcsér került a fejére. Vicces külseje miatt mások parabola antennát, de sötétben magát Máriát látják benne, mivel az egyébként nem hófehér kutya feje körül világít a tölcsér, pedig még csak fel sem tettük a karácsonyi égőket. Szegény nekimegy mindennek, jól hallani, merre jár, mivel a tölcsér csúnyán súrlódik, vagy csapódik az éppen érintett felülethez. Magyarán minden lefejel. Azzal nyugtattak bennünket, mikor ott hagytuk őt a mészárosnál, hogy a műtét után lehiggad és kiegyensúlyozott eb lesz. Tévedtek. Mi vagyunk a bevált kutyás statisztikák gyilkosai.
Hétfőn megyünk magándokkerhez genetikai uh-ra. Kedden is lesz genetikai uh a SOTE-n, majd kicsivel később egy komplett genetikai tanácsadás, amikor is megmondják, szerintük hogy áll az agyi oldalkamra tágulatunk és szükségét látják-e az időzített császárnak. Valamiért azt érzem, nem lesz semmi gond. Kicsi Luca még meg sem született és már annyi mindent elviselt, annyira erősnek bizonyult, hogy megmaradt. Pedig igen kicsi esély volt rá. Nem hiszem, hogy pont most kapunk egy sallert az anyacsavar mellé. Biztosan minden rendben lesz.
A kórházi hetek arra mindenképp jók voltak, hogy nem idegenként megyek majd szülni. Tudom biztosan miket kell magammal vinnem, hol, mi fog történni, melyik orvos milyen, honnan, hová kerülünk majd. Plusz rutinosan számolom a magzatmozgást, mérem a vérnyomásom és a testhőmérsékletem, mivel ezek hasznos és fontos infók megelőzés szempontjából. Ez mondták. És én hiszek nekik.
Ja, és ami nagyon fontos: gyermek-kompatibilis lett a lakás.
