Luca bal oldali agyi oldalkamráját határértékre becsülte (10 mm-ig elfogadható, nekünk 11 mm-t mértek), majd összeráncolt homlokkal arról faggatott, hogy minden vizsgálat megvolt-e és azok milyen eredménnyel szolgáltak. Mondtam, hogy minden rendben volt, de csak csóválta a fejét. Itt egy kicsit megijedtem, ezért afelől kezdtem érdeklődni, miért kérdi mindezt, baj van-e, de csak annyit mondott, hogy ez az eredmény sajnos nem jó és beszéljek meg mindent az orvosommal... így is lett... péntek vérvétel... 17-én újabb ultrahang, majd ott eldől, nőtt-e a kamra mérete, vagy maradt így, esetleg kisebb lett, addig pedig mindenki lógassa a lábát nyugodtan a Balaton vizében, mert pihenni, azt bizony kell.
Megfordult velem a világ egy hétre. Igyekeztem nem gondolni a legrosszabb (több is volt) eshetőségekre, de még így is torkomban volt mindvégig a gyomrom. Miután kizokogtam magam, körbejártam a témát a-tól z-ig, végiggondoltam a kapott infókat. Csütörtöktől pedig nemigen beszéltem az egészről, igyekeztem nem nem rosszul érezni magunkat, nehogy többet ártsak a picinek, mint amennyit egyébként sem akarok. A terhesgondozó néninkkel is beszéltem, mondta, ne aggódjak, csak keressek fel egy bizonyos Dr. Hajdú Krisztina nevű szülész-genetikus orvost, mert ő a legjobb a szakmában, mindenféle eltérésekkel hozzá szokták irányítani az idegösszeomlás szélén álló, rossz eredményekkel bíró kisszülőket. Két napig hívogattam őt, pénteken végül elértem, hétfőre kaptunk időpontot. Megsajnált bennünket, vagy szimplán szereti a munkáját és valahogy kerített nekünk egy időpontot, mivel keddtől három hét szabadságra megy, sokan járnak hozzá, igen komoly előjegyzés van, máskor nemigen lehetett volna megtenni a genetikai méricskélést a segítségével.
Ma délelőtt megejtettük az újabb genetikai UH-t, mindent rendben talált... ugyan az átlagosnál nagyobb az agyi oldalkamra (de nem a bal, ahogy azt az államiban mérték, hanem a jobb), nem súrolja a határértéket, csupán ellenőrizni kell a szülésig ismételt genetikai UH segítségével, hogy biztosan tudjuk, nem nőtt tovább ez az átmérő. De minden rendben... a feje, a szíve, a végtagjai, megszámoltuk a picike ujjait és már most beleszerettünk a kislányunkba. Megnőtt az orra. Akkorának tűnik, mint a papájáé, igazi krumpli orr és így is a világ legcsodálatosabb teremtménye.
Nem szeretnék túldimenzionálni semmit, azonban úgy érzem, ez az egész tehetetlenül szívet-testet örlő közel egy hét azt tanította meg nekünk, hogy amikor gyermekre adjuk a fejünket - függetlenül az előzményektől -, már nincs magasabb dimenzió. Minden más nem számít, apró-cseprő, mostanra jelentéktelennek tűnő problémák, viták nem kellenek, el kell ütni őket egy mosollyal, vagy egy baseball ütővel. Csupán az a lényeg, hogy egységként funkcionáljunk. Ezt kellett megtanulnunk és kell szem előtt tartanunk ezután. Minden másra magasról. Valahogy így:
Látod a technikának is megvan a hátránya. 20 éve még nem ijesztgettek volna halálra, mert nem volt UH, 4D meg pláne. Na de a lényeg, hogy most már minden rendben.
VálaszTörlésIgazad van, 30 évvel ezelőtt még a baba nemét sem lehetett tudni. Csakhogy mára ezek a vizsgálatok kötelezővé váltak - az orvos "hivatalból" elküld, a szonográfus nézi a monitort, te pedig, mint laikus, az információkat hallva reagálsz. Ez alól nem vagyok kivétel én sem, te sem, meg senki sem, aki nem szülész-nőgyógyász-genetikus.Kicsi bébink pedig már annyira hozzászokott az UH-hoz (hangjához, ahhoz, hogy piszkálják közben), hogy a legeslegutóbbi (jól hangzik) vizsgálatot végigaludta... már nem zavarta semmi.
VálaszTörlésA gyász jöjjön az úttrahangra...beszaratják itt az embert..
VálaszTörlésSzüljél már meg végre, mert én leszek stresszes a sok bonyodalomtól :-)
Tudodkinek nincs igaza, majd akkor szüljél, ha itt az ideje, ne előbb:)
VálaszTörlésTudodki, ne izgulj, csak csinálj valamit a gyomrommal légyszi, mert ha igaz, amit mondanak, Boney-M hajjal érkezik a kis tündérke... éééég a gyomrommmm. böááá. azt is mondják, hogy a 36. héttől már bátran ki lehet pottyantani a babát, természetesen, csak ha ő úgy akarja... én nem bánnám... ez most a 32. hét.
VálaszTörlés