A SOTE I. Szülészetének napjait színesítjük a picurral - ő még a hasban... has, alkoss, gyarapíts, és fényre derülök. Igazi kelesztőgép. Kurrrrrva meleg van, vagyunk páran, lomhán mozgunk, sokszor sírunk és nevetünk. Amolyan magyar tele-szappan baba módra. Szar az étel, kevés a nővér és lassan már az ultrahanghoz is értenie kell annak, aki várandós. Annak, aki nem, méginkább...
Szóval itt aszalódunk másfél hete és ez így is marad a szülésig. Uma szülési szabira ment. Böááá. Inter nyet és mivel nincs hol biztonságban tárolni a holmikat (szekrény van, zár nincs, napi szintű a lopás) ezért gép közelébe is csak ritkán kerülök és az önvédelmi bicskámat lecseréltem egy 10 éves telefonra, azt biztosan nem viszik el alapon. Nehezebb, mint a születendő gyermek.
A nővérek kedvesek, főleg, amelyiket fel lehet húzni annyira, hogy a feje olyan színű lesz, mint az ebédhez kiosztott félig rohadt gyümölcs, ami nem ananász.
Az orvossal egyetemben elszámoltuk magunkat, ebből is látszik a humán tagozatos előképzettség. Már a 35. hétben járunk. Ha két hét múlva megszületne Luca, már nem számítana koraszülöttnek. Azonban majdnemhogy biztos a császár, mivel az agyi oldalkamra-tágulatunk sajnos még akkudt és ilyen helyzetben nem teszik ki a gyermeket annak, hogy végig kelljen verekedje magát azon a véget nem érőnek látszó nyálkás, keskeny alagúton. Éljen a császár!
Kedves Uma!
VálaszTörlésRendszeresen olvasom a blogodat, nagyon szeretem! Gratulálok a babátokhoz, és jó lenne, ha minél többet tudnál írni a kórházból is! (Minden nap megnézem, hogy írtál-e újat!) Én a 27. hétben vagyok, és érdekes olvasni, hogy mit érzel Te, aki már 8 héttel előttem jársz! :-)
Minden jót, kitartást és sok türelmet kívánok Neked így ismeretlenül is!
Köszönöm a kedvességed, Amarilla. :) Vigyázz a kicsikédre és ne simogass macskákat. :P De tényleg ne. Pihenj sokat és készülj a harmadik trimeszterre, mert nem kifejezetten leányálom, ami a végén vár ránk, kismamákra. Bálnásodás, lomhaság, kényelmetlenség, kialvatlanság, spejzra járás. Sok sírdogálás és nevetgélés hála a hormonoknak. :) Én már nagyon várom, hogy láthassam picurkánkat.
VálaszTörlésIgen, a bálnásodás érzése máris ismerős, eddig 11 kg plusz, mondta is a védőnő, hogy jó lenne odafigyelnem, mit eszem... :P
VálaszTörlésÉn is nagyon várom már a babát, el sem tudom képzelni, milyen érzés lesz először meglátni, "kívülről érezni" :-), megsimogatni! Ugyanakkor meg húznám kicsit az időt, hiszen amíg bent van, addig (nagyjából) minden ugyanolyan, még nem fordul fel az életünk fenekestül! :-) Mert azért egy kicsit tartok is tőle, milyen lesz szülőnek lenni, ekkora felelősséget vállalni! Bár a lelkem mélyén tudom, hogy minden rendben lesz, és minden természetes lesz, ami a szülés után következik. Nem akarok ám átmenni "negatívba",nehogy azt hidd! :-) Csak jó érzés, hogy van valaki, aki nem csak azt hajtogatja, hogy a terhesség élete legcsodálatosabb 9 hónapja, és csak rózsaszín felhő van, meg cuki babaruhák, és egy méterrel a föld fölött jár, hanem őszintén leírja, hogy igazából milyen is ez az időszak. Egyébként tényleg fantasztikus érzés, hogy egy új életet adhatsz a világnak, de hát ez nem kevés kényelmetlenséggel is jár :-)
Na jó befejeztem! :-)
Hajrá Uma! És egy kicsit én is ;-)
Ettől a pillanattól kifejezetten félek én is... tudod, amikor az anya mellére teszik a megszületett kisembert. Annyira más dimenzió lehet és én annyira nem tudom elképzelni, hogy milyen! Ahogy egyre közelebb érünk születése napjához, egyre több kétség merül fel bennem. Tudod, sokszor elakadok a saját életemmel kapcsolatban is, hogy tudok így utat mutatni egy teljesen tiszta, még mindenféle korcsulástól, ítélettől mentes kicsinek, aki a mintái nagy részét a szüleitől lesi el... szeretnék elfogadó, szeretetteljes anyukája lenni Lucának. Eddigi életemben a történtek alapján úgy látom, az elfogadásnál kevés nehezebb dolog létezik. És ezt még tanulnom kell.
VálaszTörlésHát igen, mi is most válunk felnőtté... Azt hittem, ez már jó 10-12 éve megtörtént, de mostanában kezdem észrevenni, hogy nem! Minden rendben lesz, bízom benne, hogy az ösztönök előbb-utóbb mindent a helyükre raknak! Próbálok nem ráparázni előre...
VálaszTörlés