Kéz, amely a bölcsőt rángatja

Colonoscopia. Vasárnapig úgy tudtam, Dani édesanyja vigyáz Lucára, amíg mi tükrözésen vagyunk. Vasárnap este kedves mama kitalálta, hogy ő fél Dömpertől, vigyük át inkább mi a kicsit, vagy Dani maradjon ott vele (nálunk), mert hát minek nekem kísérő. Mondtam, a kicsi megfázott, gyógyszereket kap, náluk hűvösebb van jóval, ez nem tenne jót neki, meg különben is miért nem lehetett ezt előbb kitalálni. Mondtam, nem arra van szükségem, hogy valaki a kicsiny kezem fogja, pusztán fizikális okai vannak a kérésnek: a kísérő figyel a kábított személyre órákon át, nehogy komplikáció, keringési zavar, ilyesmi lépjen fel. Ez nem kérés a klinika részéről, ez kötelező. Nem tudnak mindenki mellé embert állítani. Végül Dani maradt picivel, engem pedig "család jó barátja" Laci kísért el (vasárnap hívtam, hogy gond van, hétfőn már ott volt velem), aki nagyon hősiesen viselte az ott töltött idő mennyiségét és minőségét. Vizsgálatra nem emlékszem (az előkészítésre ANÁL inkább). Lehet, hogy csak kábítottak, nem is altattak, de akkor nagy dózisban tették. Amikor elkészültek felébresztettek, még másfél órán át kótyagos volt a fejem, a végtagjaim. Vasárnap kettőkor megittam egy pohár sós vizet, brutális hatása volt, hétfőn hajnali öt és hat óra között - 3 liter keserű sós vizet toltam magamba. Felül töltöttem, alul folyt. Kegyetlenül kimosta belőlem az ásványi anyagokat, meg mindent, vacogtam és gyengélkedtem. Nagy erőkkel öntöm magamba a vizet. Még mindig nehezen boldogulnék mosdó nélkül. Gyulladt részből mintát vettek, nyolc nap múlva lesz szövettani eredmény.

Luca közel egy hete náthás. Antibiotikumot kap, de ehhez kétszer kellett látnia a sarlatán doktornőnknek. Szegénykémet megviselte az is, hogy nem kapott anyatejet két napig, tápszeren élt, ami megtréfált bennünket, de emésztési szokásait méginkább. Nehezen alszik, keveset is és rengeteget sír. És hihetetlenül édes. Persze, sír-rí, de amikor rám mosolyog, a világ legboldogabb emberének érzem magam. Tündéri és egyben ijesztő, hogy mennyit változik napról-napra. Egyik nap a hasán feküdt és felnőttesen megvakirgászta a fejét hátul. Kapaszkodik, nézeget, halkan gügyög és pelenkázás közben sokat mosolyog.