Ollé

Eltelt pár nap mióta szedem az antibiotikumot, változás nem sok történt. A közérzetem nem jó, ráz a hideg, sokszor libabőrös vagyok, de legalább már lázam nincs, a hangom pedig - anyósom nagy örömére - elment aludni. Felhívtam ügyeletet, mondom kezdődő tüdőgyulát állapítottak meg pár napja, kérdezem, láz nélkül helyes-e, hogy ráz a hideg, nem, mondják, menjek házi orvoshoz, mondom jó, de vasárnap van. Szájhúzás, na jó, egye kutya, menjek be, megvizsgálnak. Gabi felöltöz, csizma felvesz, sál/sapka, maszk, pénz, irány az ügyelet. Ajtó kinyit, orvos meglát, amikor meghallaná, hogy beszélek, de csak látja, hogy tátogok, megörül. Lehet, hogy megint hideg front volt és pánikbetegek édesítették a napját. Végre valaki, aki nem szimulál. Kaptam papírt, meg receptet, jó tanácsokat, kérték feküdjek és ne beszéljek sokat, és ne szoptassak egyáltalán, mert ez vírusos eredetű nyavalyatörés lehet, amiért ráz a hideg. Oké.

Jajaj, recept nálam, Dani beteg, otthon bébivel, akkor most azt lesz, hogy Gabi szépen visszafelé emberiség elleni merényletet elkövetve bemegy az Allee-be, csak mert most nincs szén-monoxid szivárgás, feldobom valamivel a látogatóközönség napját, ne unatkozzanak, ha már annyi pénzt hagynak ott. Maszk fel, szem lesüt, még én szégyenlem, hogy nem köpködöm a ragályt másokra. Nem baj, gondoljanak, amit akarnak, hol a patika. Öt doboz újabb gyógyszert kaptam hatezer forintért cserébe, majd nyomakodtam az Intersparig, szereznem kellett eleséget.

Bejárat megkeres, kosár felvesz, biztonsági őr ordít utánam: Kisasszony, van számlája a zacskójában lévő holmiajiról? Ránézek, visszakérdezek: Honnan tudja, mi van a zacskómban, Uram? Miért kell számla gyógyszerekről? Majd hebeg valamit, én morcos arccal suhanok tovább. Keresem a Delma Light-ot, mire látom, hogy egy család - apu a postán dolgozik kisegítőként, anyu a konyhalány alá dolgozik, a gyerekek meg már 10 évesen megtanultak járni - röhög rajtam. Le vagytok ti szarva, gondoltam, de sajnos előttük talátam meg azt a rohadt margarint és meghallottam, mi olyan mulatságos rajtam. Az, hogy maszkban vagyok. Odafordultam és megkérdeztem, a maszk az ami olyan vicces, mert ha igen, leveszem, úgyis tüsszentem kell. Kérték, ne tegyem, úgyhogy továbbálltam somolyogva. Én már beteg vagyok, de miért gáz, hogy nem szórom szét a vírusom? Tényleg ennyire hülyék az emberek?

Azelőtt sokszor mentem betegen dolgozni. Bizonyítanom kellett, hogy bármi történik, rám számíthatnak. Ma már tudom, ez az én marhaságom volt, sokkal többet ártottam, mint használtam, mivel lázasan odafigyelni sem lehet nagyon, másokat is rendesen megfertőztem, és pótolhatatlan sem voltam, most sem vagyok.

Mondja meg nekem valaki, miért ázik be a harmicötezer forintos Vagabond csizma! Még jó, hogy ajándékba kaptam pár éve, így legalább nem bőgöm el magam. Elég lett volna egy pár tesco gazdaságos gumicsizma és egy vastag zokni. Tudom.