Magvas

A helyzet változatlan. A karácsonyt túléltük, a lakás ugyanakkora mint volt, Luca még mindig sír (most a foga jön), Dani máshol van, én megint kórházban jártam. Starck óra, pajzsmirigy gyulladás, debil anyós. Ennyi történt az elmúlt egy hónapban.

Új barátom lett. Facebook a neve. Kicsit ijesztő függőség, de legalább becsapom magam azzal, hogy nem vagyok egyedül és még csak tüdőrákom sem lesz követlen hatásként. Idióta farmot igazgatok, hajtok az ingyen macskákra és az arany tojásokra.

Megpróbálom mindezek pozitív oldalát látni. Íme:

Sok jó dolog történt velünk mostanában, bár a betegségünk miatt sajnos kihagytuk a családi karácsonyokat, mert ezekből bizony sok van. Lucus tündéri kislány, mint egy fóka nyomja ki magát, nézelődik. Ma például a gőgicsélésére ébredtem és amikor a kiságyra néztem, egy szőkés fejecskét láttam belőle kikukucskálni. Szegény csak nemrég aludt el, újabban a fogzás miatt nyugtalan. Dani Düsseldorfban van, legalább kipiheni magát valamennyire. Nappal dolgozik, délután, esténként kollegáival tölti az időt. Csak pasik. Kórházban azért jártam, mert nem tudtam abbahagyni a köhögést, és megdagadt a nyakam. Endokrinológiára utaltak, mivel pajzsmirigyem rakoncátlankodik. Kaptam egy csodaszép, formatervezett pasi órát karácsonyra, kórházat látogattam, anyósom továbbra sem szeret (most a fiát győzködi arról, hogy lépjen le mellőlem, valamit biztosan tud az öreglány). Nem unatkozom.

Nagyon jó alkalmazást találtam, Facebook a neve. Bátran elcseszhetem naponta az időm egy részét itt és még fizetést sem kapok, szájber barátokat gyűjtök.

És most megyek, levágom a hajam olyanra, amilyen nekem tetszik, úgy, ahogy én akarom. És egyáltalán nem érdekel, hogy kinek hogy fáj majd. Végülis az én fejem.