Életjel

A dolgok nem változnak. Egy hónapos kórházi kezelés után úgy tűnik, Luca tüdeje még mindig nagyon gyenge. További kivizsgálásokat eszközölt a pulmonológus doki néni. December 21-én egy genetikailag kódolt betegség kizárásának céljából történik majd egy vizsgálat. Nagyon remélem, hogy negatív lesz az eredmény. Két hét múlva újabb kontroll röntgen. Ha nem változik egyáltalán, vagy csak keveset Luca állapota, beutalnak bennünket a törökbálint tüdőszanatóriumba, ahol ismét tükrözést végeznek. Piszkosul remélem, hogy nem lesz rá szükség.

Két napja egy roma származású - nem cigány - édesanya megütött a kórházban, mert megkértem, hogy ne őrjöngjenek a nővérrel, meg senkivel sem, mert betegek a gyerekek, más sem hiányzik nekik. Kaptam egy pofont. Kihívtam a rendőrséget, a nőt előállították, én bementem velük, megtettem a feljelentésemet. És milyen érdekes! A nőt körözték. Jól tettem, amit tettem. Nem fogok egy szobában lapítani életem végéig az ilyen szutykok miatt, de nem fogok megfojtani senkit sem két kézzel, mivel ölemben a gyermekem. Ha kell rendőrt hívok, és veszek egy csodálatos gázpisztolyt.

Az elmúlt napokban cigányoztam és zsidóztam is. Egy tapló vagyok. De jól esett, ezért folytatom, amennyiben a helyzet megkívánja.

Mert a helyzet az, hogy én is csak egy "fehér kurva" vagyok, szocializáltabb és inteligensebb körökben pedig "csak egy gój". És őszintén már pont leszarom. Mert a dolgok alapvetően nem változnak, én pedig nem fogok beleőrülni.