2010. december 16., csütörtök

Egyemeg

Ma - végre - eljutottam az egyetemre és rájöttem, mennyire lemaradtam az elmúlt másfél hónap során. Most napok alatt kell majd pótolnom mindent ahhoz, hogy biztosan meglegyen a félévem.

Óra után beültünk egy kedves kis helyre a csoporttársaimmal, ittunk, ettünk. Furcsa volt. Negyed kilenc körül bizseregni kezdtek a lábaim, azt éreztem, máshol kell lennem. Hívtam egy taxit, hazajöttem. Lucával elénekeltünk három dalt lefekvés előtt. Jó érzés volt látni, hogy végre csorgó nyállal, békésen szunnyad. Elmondhatatlanul szeretem a kislányomat.

Szeretnék visszatalálni önmagamhoz, csak még azt nem döntöttem el, melyik énemhez. És ezen most nem segít a kisbicska.

5 megjegyzés:

  1. Látod, rendeződnek és helyükre kerülnek a dolgok, kisimul és visszatér a rendes kerékvágásba az életed, szerető és kedves,megértő emberek is vesznek körül. Lucával meg minden rendben lesz.....

    VálaszTörlés
  2. azt hiszem soha nem volt rendes kerékvágásban az életem. ezért kell most egyet találni. olyat, ami hosszú távon működik.

    VálaszTörlés
  3. Ha gondolod, zökkentsd ki magatokat a mindennapokból, gyertek le!

    VálaszTörlés
  4. aranyos vagy Peti, de január harmadikáig nem megyünk sehová. nincs utazás, sem közösség, sem semmi. majd ha rendbe tették a gyerkőcöt és biztosan egészséges lemegyünk, vagy jössz. jaj, nagyon izgulok a keddi vizsgálat miatt.

    VálaszTörlés
  5. Egyhamar nem megyek, leszereltem, otthagyom a VÁM-ot, Orsós Vikiből, meg a nem jogállamból is elég szóval valószínűleg kiköltözöm kis hazánkból. De nem megyek messze, szóval ha gáz van, vagy koccanni lenne kedved szólj.

    Reménykedem benne, hogy nem az lesz amit én látok magam előtt :o)

    VálaszTörlés