restArt

Kávéért sajog minden porcikám. Aludni szeretek éjjel, nem királylányosat játszani. Pláne, hogy még mindig nincs itthon koffein, két napja kerülöm a cigarettát és nem vasárnap van. És mivel Ernőbéla-elvonót követő rehabon vagyok épp, és pár napja kivétel nélkül mindenben az agyam vezérel, nem szeretnék a lepedőm helyében lenni a következő hetekben. Hehe.

beszarás

Hej Margit, üdv ismét a klubban!

ünnepnap a 3,5 évessel

- Luca, ötezerszer kértem már, öltözz át, mert piszkos a pizsamád és mosnom kell.
- Nem.
- De igen, mert én vagyok az anyukád és megkértelek rá.
- Neeem, mert én vagyok a te anyukád.
- Rendben, drágám. Akkor menj pénzt keresni és adj ennem.
- Dehát én nem vagyok felnőtt...
- Akkor megegyezhetünk abban, hogy én vagyok az anyukád?
- Igen.
- Akkor mars átöltözni.

he?

A gyerek valamilyen megmagyarázhatatlan okból csiribicsiribá-varázslattal vissza kívánt küldeni a múltba. Jó ez nekem?
Ahhaahha. Értem az elejét: „csiga-zsiga, szállj a magasba". Szerintem ezt ő se gondolja komolyan.

new-zott

Ha még mindig nincs itthon kávé (ráadásul zombi vagyok), az azt jelenti, hogy nem is lesz, ameddig nem szerzek. De szeretnék most gyerek lenni! Például kakaót követelő gyerekzombi.

amikor az intellektus odacsap

Tegnapi telefonos vita gyerekapjának befolyásos családból származó csajával. Két év után legalább a hangját megismertem, ez is valami. Most Margitnak nevezem, mert az legalább vicces.

– Gabi, én elhiszem, hogy vannak párhuzamos valóságok...
– Margit, vannak objektívan mérhető tények. Ezt kettőnk közül neked inkább illene tudnod.
– Ez nem igaz.
– Jó az érveléstechnikád. Tényleg ezt tanítják a jogon?
– Gyerekapja megfeszülve próbál mindent teljesíteni. Két hete azért nem gyakorolta a láthatást, mert dolgozott.
– Tényleg? Akkor mutassatok egy munkaszerződést, amiben létezik a hétvégi munkavállalási kötelezettségeivel kapcsolatos kitétel, mert ha jól tudom, te vagy a munkaadója, nekünk viszont van egy bírósági végzésünk.
– Fogd be a szád.

Végül is mondhatta volna azt is, hogy kuss. Az igazság fáj. Tudom. És megértem. Ez ilyen. Már csak 14,5 év közös kommunikáció, ha bírod szuflával. Kitartás, Margit.

izgalom

Láthatás előtt fél órával sokszámjegyű telefonszámról keresnek. Ez kiajóisten, én fel nem veszem. +972, izraeli, nabaszki, megint ugrik a láthatás? (Gyerekapja erőteljesen gyakorolja zsidó identitását az elmúlt egy évben, ki tudja, most épp milyen világkongresszus van, leginkább hol). Írom a számra az üzenetet: „háj, háukenájhelpjú?" és azon agyalok, most vajon majd tényleg angolul levelezünk egymással és egyáltalán mire hivatkozik, miért nem jön akutálisan... palesztinok megszállták az izraeli reptereket? Vagy elfogyott a kerozin és még három hétre ottragad vagymostmilesz? Jön a válasz: „!! מה. זה גבריאלה". Ahhahaha, „ininglisplíz". Kizárt dolog, hogy ennyi idő alatt megtanulta a nyelvet, pláne írni. Tíz perccel később megcsörren a kaputelefon és legnagyobb megkönnyebbülésemre nem kell sem héber, sem gyereknyelvre fordítanom a miérteket. Akkor most jöhet egy jóbarátom, Gus Van Sant, hogy legyalulja az egyébként elfuseráltan pörgő elmémet.