Tegnapi telefonos vita gyerekapjának befolyásos családból származó csajával. Két év után legalább a hangját megismertem, ez is valami. Most Margitnak nevezem, mert az legalább vicces.
– Gabi, én elhiszem, hogy vannak párhuzamos valóságok...
– Margit, vannak objektívan mérhető tények. Ezt kettőnk közül neked inkább illene tudnod.
– Ez nem igaz.
– Jó az érveléstechnikád. Tényleg ezt tanítják a jogon?
– Gyerekapja megfeszülve próbál mindent teljesíteni. Két hete azért nem gyakorolta a láthatást, mert dolgozott.
– Tényleg? Akkor mutassatok egy munkaszerződést, amiben létezik a hétvégi munkavállalási kötelezettségeivel kapcsolatos kitétel, mert ha jól tudom, te vagy a munkaadója, nekünk viszont van egy bírósági végzésünk.
– Fogd be a szád.
Végül is mondhatta volna azt is, hogy kuss. Az igazság fáj. Tudom. És megértem. Ez ilyen. Már csak 14,5 év közös kommunikáció, ha bírod szuflával. Kitartás, Margit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése