Láthatás előtt fél órával sokszámjegyű telefonszámról keresnek. Ez kiajóisten, én fel nem veszem. +972, izraeli, nabaszki, megint ugrik a láthatás? (Gyerekapja erőteljesen gyakorolja zsidó identitását az elmúlt egy évben, ki tudja, most épp milyen világkongresszus van, leginkább hol). Írom a számra az üzenetet: „háj, háukenájhelpjú?" és azon agyalok, most vajon majd tényleg angolul levelezünk egymással és egyáltalán mire hivatkozik, miért nem jön akutálisan... palesztinok megszállták az izraeli reptereket? Vagy elfogyott a kerozin és még három hétre ottragad vagymostmilesz? Jön a válasz: „!! מה. זה גבריאלה". Ahhahaha, „ininglisplíz". Kizárt dolog, hogy ennyi idő alatt megtanulta a nyelvet, pláne írni. Tíz perccel később megcsörren a kaputelefon és legnagyobb megkönnyebbülésemre nem kell sem héber, sem gyereknyelvre fordítanom a miérteket. Akkor most jöhet egy jóbarátom, Gus Van Sant, hogy legyalulja az egyébként elfuseráltan pörgő elmémet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése