16. hét

Növekedik a pocak, már látszik, hogy valaki cseperedik benne. Ki is próbáltam rögvest az első alkalommal a 4-6-os villamoson az ülőhelyszerzés terhes formáját: kabát le, pocak ki, fáradt tekintet, de semmi. A vidám verzió sem segített. Ezért a következő alkalommal már betáraztam lekváros fánkot, hangosan csámcsogtam végig a villamoson megtett utat, és nagyon jól éreztem magam. 

Pár hete megemlítette a védőnő, hogy nemsokára eljön az az idő, amikor a szervezetem egyszerűen hormonális módon kényszerít arra, hogy ne foglalkozzam semmivel, ami akár egy kicsi bosszúsággal is járhat. Beköszöntött tényleg ez a pár hónap. Nem is hittem, hogy ilyen páncélt is kaphatok! Nagyon vicces. Most azon is csak mosolyognék, ha valaki mellettem, nekem ordítana mérgében még akár igaz dolgokat is. 

Munka fronton csurran-cseppen kevés dolog, így most legalább ez is leköt valamilyen szinten, a feladat is érdekes, az is szórakoztat, ahogy a megrendelő mindenféle furcsa dologra hivatkozva próbálja csökkenteni a költségeit a munkám díjazásában, sikertelenül. 

Április 15-én lesz a következő ultrahang, amikor már nagy valószínűséggel meg lehet állapítani gyermekem nemét. Már nagyon-nagyon várom! Érdekesen izgalmas dolog a terhesség. Mostmár. Volt pár nehéz hónap. De úgy tűnik átvészeltem két lábon. És ez a tévé dolog sem annyira rossz. A hangyaháború a kedvenc műsorom.

Ja, és ha valaki szeretne látni, szívesen veszem egy szatyor sütivel egyetemben. Magvas (mogyorós, diós) nem lehet, allergiás lettem. Köszönöm előre is.

Péntek 13.

Többször gondolkodtam azon, hogy vajon létezik-e gondviselés. Egyfajta magasabb szinten létező gondviselés. Mert ha igen, elég nagy szarban vagyunk. 

Ma van a 29. születésnapom. Most is ugyanolyannak érzem a mai napot, mint a tegnapit, semmivel nem különbözik a többitől. Talán annyiban, hogy Dömper, az eb ma hisztisebb, mint pl. tegnap, szerintem pisilnie kell. Előre ünnepelvén a mai napot a tegnapin kis családomtól kaptam egy televíziót. Amikor egyedül maradtam az óriással, egészen különös érzés fogott el... információra éhezve néztem bele pár műsorba és hamar konstatálnom kellett, hogy a nekem való adásokat délelőtt, vagy nagyon késő este adják. 

Az elmúlt egy hetem fontos dolgok felkutatásával töltöttem. A hormontablettának annyiféle mellékhatása van - amik hatása számomra eddig ismeretlen volt -, hogy az internet segítségével utánajártam mindegyiknek. A következő betegségeket diagnosztizáltam magamon az internet egészen ostoba keresésének köszönhetően: gyomorrák, agydaganat, szklerózis multiplex, húsevő baktérium. Ha eddig nem voltam hipochonder, most biztosan az leszek.

Jövőhéten megyek orvoshoz. A 11. hétben járunk. Pocak nincs a legjobb állapotában és nehezen élem meg a bizonytalanságot. Megint a tőmondatok. Ez a tuti szellemi leépülés. Vagy nem. Napi húsz órában összezárva a saját gondolataimmal. Még nekem is kemény, pedig én vagyok én.

Tipokrata

Hollá. Elkészült a szakmai blog. Nevezhetjük portfólió oldalnak is. Kukkantsátok meg, kíváncsi vagyok kinek hogy tetszik, vagy éppen hogy nem. Tényleg. Jöhetnek a negatív kritikák is. 

www.tipokrata.blogspot.com

Fenyegető vetélés - második felvonás

Megint itt tartunk. Barnás folyás. Orvos. Fenyegető vetélés. Ugyanazokat a bogyókat kell szednem azzal a különbséggel, hogy most 4 héten át nem javasolt a mocorgás. Egy rakás dolog van, amit el kellene intéznem, inkább kettő. Kezdek kattogni. A bogyó kiüt, folyamatosan aludni fogok tőle. Ez volt a múltkor is. Mennyire k@rva jó lenne, ha egyszer az életben valami simán menne...

Minden ferdén álló dinnyefejűnek szabad

Megint ez az átkozott fekvés. Szép a terhesség, meg minden, de ami az én életemben most ehhez kapcsolódik, különféle válogatott és ízes kínzásmódnak felel meg. Most éppen nagyon köhögök, fújom az orrom. Éljen az influenza. Annyira vágyom egy kis fényre. Igazira. És arra, hogy rohangálhassak sokat, találkozhassak a barátaimmal, és ne kelljen mindenféle bajra gondolni. Életemben nem aggódtam még ennyit. És ez még csak a 9. hét. Mi lesz később... Gondolom nyárra ismét vagány leszek, igazi verbál-búvár kismama, aki bomba jól néz ki és bátran eszi majd a görögdinnyét egy nagy-nagy bilin csücsülve. 

Klisé csalódott. Valahogy azt volna természetes, hogy a dolgok maguktól mennek. De nem, nem mennek maguktól, tenni kell értük. Igyekszem rendezni dolgaimat, és persze minden megteszek azért, hogy ezek megoldódjanak. Csak idő és rengeteg energia. És sok-sok türelem. És kitartás. Ha megszerzem ezeket a tulajdonságokat és visszamegyek a nem is olyan sötét középkorba pasinak öltözve, biztosan lovaggá ütnek majd. 

Mindig azt hittem, hogy a gyermekáldás csak mégharmónikusabbá tehet majd egy már egyébként is szépen működő kapcsolatot. De ebben az esetben szó sincs erről. Közös nyelvre van szükség, de Közös Nyelv Szótára nincs a Libriben, der tuti moderátor sem. Kár.

Mellem a nyakam alatt, gyomrom a torkomban, méhen a húgyhólyagomon. Igazi metamorfózis, aminek már az elején ketten vagyok. Még jó, hogy nem leszünk többen a végére, így legalább kezelhető.

Próbáltam beszúrni jó kis zenét ide, de nem sikerült. Nem engedi feltölteni. Ezért úgy döntöttem, hogy kiszúrok blogspottal és jól bemásolom a kívánt linket. Ez az a dal, amitől mindig felragyok szívecskémben a napocska. Mert nem becézek semmit.

 http://www.youtube.com/watch?v=kCc61z9IFu4

(nem engedte beilleszteni blogspot, nagyon komisz lett, a biztonság kedvéért Miriam Makeba - Pata Pata...)

Ultrahangos porontylesen 2.

1. uzsonnás zacsesz

2. gyermek

3. ujjlenyomat

Imádom a kagylót

Soha nem gondoltam, hogy a terhesség ilyen mértékű tünetekkel is együtt járhat... folyamatos rosszullétek, hányás, hányinger, émelygés, szédülés, mindezek elképesztő intezniztással. Többször hittem a hétvégén, hogy lábaim összecsuklanak, kis testem pedig elterül a placcon. De nem. Bár folyamatosan érzem. 

Csak hogy ne teljen unalmasan napjaim, holnap időpontot kérek a munkaügyi bíróságtól és feljelentem a volt munkahelyem ügyvezetőjét. Időm van, kitartásom is. Azok pedig, akik szó szerint szarrá használnak másokat és aztán nem fizetnek, de be sem jelentik őket, nem érdemelnek más, csak macerát, macerát, álmatlan éjszakákat és macerát. Alapvetően túl nagy az igazságérzetem. Ezért baj, ha nem vesz komolyan. Végigcsinálom és kicsinálom. Sajnos. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ezekre nem kellene energiát pazarolni. Nem én vagyok az egyetlen, aki bírósághoz fordult vele kapcsolatban egy-egy üggyel kapcsolatos igazságtételért. 

Szerdán megyek ellenőrző ultrahangra, és láthatom ismét, mennyit fejlődött a tökmag. Nagyon kíváncsi vagyok. Már a nyolcadik hétben járok. Furcsa. Sokszor még mindig nem tudatosul bennem, hogy anyuka leszek. Apuka igyekszik mellettem állni és most elszántnak tűnik. Az idő pedig arra való, hogy hinni tudjak. Jó muri lesz. 

Ez most tényleg napló. Ideje lenne már részt venni valamilyen tüntetésen. Csak úgy.