Minden ferdén álló dinnyefejűnek szabad

Megint ez az átkozott fekvés. Szép a terhesség, meg minden, de ami az én életemben most ehhez kapcsolódik, különféle válogatott és ízes kínzásmódnak felel meg. Most éppen nagyon köhögök, fújom az orrom. Éljen az influenza. Annyira vágyom egy kis fényre. Igazira. És arra, hogy rohangálhassak sokat, találkozhassak a barátaimmal, és ne kelljen mindenféle bajra gondolni. Életemben nem aggódtam még ennyit. És ez még csak a 9. hét. Mi lesz később... Gondolom nyárra ismét vagány leszek, igazi verbál-búvár kismama, aki bomba jól néz ki és bátran eszi majd a görögdinnyét egy nagy-nagy bilin csücsülve. 

Klisé csalódott. Valahogy azt volna természetes, hogy a dolgok maguktól mennek. De nem, nem mennek maguktól, tenni kell értük. Igyekszem rendezni dolgaimat, és persze minden megteszek azért, hogy ezek megoldódjanak. Csak idő és rengeteg energia. És sok-sok türelem. És kitartás. Ha megszerzem ezeket a tulajdonságokat és visszamegyek a nem is olyan sötét középkorba pasinak öltözve, biztosan lovaggá ütnek majd. 

Mindig azt hittem, hogy a gyermekáldás csak mégharmónikusabbá tehet majd egy már egyébként is szépen működő kapcsolatot. De ebben az esetben szó sincs erről. Közös nyelvre van szükség, de Közös Nyelv Szótára nincs a Libriben, der tuti moderátor sem. Kár.

Mellem a nyakam alatt, gyomrom a torkomban, méhen a húgyhólyagomon. Igazi metamorfózis, aminek már az elején ketten vagyok. Még jó, hogy nem leszünk többen a végére, így legalább kezelhető.

Próbáltam beszúrni jó kis zenét ide, de nem sikerült. Nem engedi feltölteni. Ezért úgy döntöttem, hogy kiszúrok blogspottal és jól bemásolom a kívánt linket. Ez az a dal, amitől mindig felragyok szívecskémben a napocska. Mert nem becézek semmit.

 http://www.youtube.com/watch?v=kCc61z9IFu4

(nem engedte beilleszteni blogspot, nagyon komisz lett, a biztonság kedvéért Miriam Makeba - Pata Pata...)