Soha nem gondoltam, hogy a terhesség ilyen mértékű tünetekkel is együtt járhat... folyamatos rosszullétek, hányás, hányinger, émelygés, szédülés, mindezek elképesztő intezniztással. Többször hittem a hétvégén, hogy lábaim összecsuklanak, kis testem pedig elterül a placcon. De nem. Bár folyamatosan érzem. Csak hogy ne teljen unalmasan napjaim, holnap időpontot kérek a munkaügyi bíróságtól és feljelentem a volt munkahelyem ügyvezetőjét. Időm van, kitartásom is. Azok pedig, akik szó szerint szarrá használnak másokat és aztán nem fizetnek, de be sem jelentik őket, nem érdemelnek más, csak macerát, macerát, álmatlan éjszakákat és macerát. Alapvetően túl nagy az igazságérzetem. Ezért baj, ha nem vesz komolyan. Végigcsinálom és kicsinálom. Sajnos. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ezekre nem kellene energiát pazarolni. Nem én vagyok az egyetlen, aki bírósághoz fordult vele kapcsolatban egy-egy üggyel kapcsolatos igazságtételért.
Szerdán megyek ellenőrző ultrahangra, és láthatom ismét, mennyit fejlődött a tökmag. Nagyon kíváncsi vagyok. Már a nyolcadik hétben járok. Furcsa. Sokszor még mindig nem tudatosul bennem, hogy anyuka leszek. Apuka igyekszik mellettem állni és most elszántnak tűnik. Az idő pedig arra való, hogy hinni tudjak. Jó muri lesz.
Ez most tényleg napló. Ideje lenne már részt venni valamilyen tüntetésen. Csak úgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése