Hölgyológia

Találtam ma egy igazi nőgyógyászt. Nem kuruzslót, nem hentest. Egy normális nőgyógyászt. Nem véletlenül, nem az utcán. Begyulladt megint pár holmi a szervezetemben, sürgősségin kötöttünk ki, felküldtek a nőgyógyászatra (Szent Imre) és a pasas főorvosként, úgy, hogy már lejárt a munkaideje, végig, amíg a pontos diagnózist fel nem állították, ott volt és kíváncsi volt az előzmények hallatán. Bejelentkeztem hozzá jövőhétre. Igen, privát rendelése van, és kábé annyiba fog kerülni, mint eddig az az orvos, aki állami kórházban látott el. Jó tanácsokkal. Ennyire meggyőző orvossal még soha nem találkoztam.

Uzsokira pedig rárántom a vizes lepedőt. Egészen konkrétan nincs zárójelentésem, de epikrízisem sem. Ma telefonáltam, hogy mikor mehetnék a papírokért, azt sem tudták, hogy a világon vagyok. Csak azért, mert egyik orvoshoz sem tartoztam és a sebészeten operáltak. Nyomorultak.

Na de. Hogy valami jóról is meséljek... Luca már kúszik-mászik, iparkodik mindenfelé. Komoly nehézségek árán tudjuk csak egyhelyben tartani őt. És nagyon szép szókinccsel bír. Választékosan káromkodik és kérlel. Bröööböröböröőőő.

Öröm

Jártam ma a körzeti orvosnál. Vittem neki egy zacskó orvosi papírt. Leleteket, zárót. Elolvasott mindent, megvizsgált, majd három dolgot mondott.

Az egyik, hogy pályája során még nem találkozott olyan emberrel, akit ilyen problémával műtöttek volna. A másik, hogy ha 24 órán belül nem operáltak volna meg és szabadították volna ki az egyébként is hátrahajló méhem mögé (!) szorult, keringést már-már csak szimuláló, lila színű jobb petefészkemet, már nem élnék (szervelhalás miatt bekövetkező szepszis). Harmadik, beszéljek a nőgyógyászommal és oldjuk meg a nőgyógyászati problémákat, mert esetemben már kétszer hajtottak végre valamilyen női szervet mentő sürgősségi műtétet az elmúlt négy évben, nehogy legközelebb lekéssük az eksönt és ne kelljen új cipő télire. Lehet, most örülnöm kellene annak, hogy vizsgálatok elvégzése nélkül vágtak fel és nem vártak reggelig. Köszi.

Az élet szép

Gyermek szereti

Barbie Museum

Luca előbb félrenyelt. Lábánál fogva kellett lógatnom fejjel lefelé. Dani elment Dömperért, nem volt mit tennem. Most ülök, bevettem egy A-t, hogy ne lázasodjak be megint. Ez így nagyon gáz. Anyósom felajánlotta még tegnap délután - a gyilok előtt -, hogy ő átjön a héten egyszer-kétszer. Mondtam neki, sajnos nem segít ki az az egy-két óra, mivel egyáltalán nem emelhetek. Na ne mondjam már, hogy az nem segítség. Kérdeztem tőle, akkor előtte is és utána is rántsak ide a semmiből valahogy segítséget? Hozzá teszem, nyugdíjas, egész nap nyugdíjas... Mondta fiának, el fogja veszíteni így a munkahelyét, hogy sohasem dolgozik, engem pátyolgat. Dani hiába mondta, hogy ez nem így van. Mondtam, ne vészmadárkodjon, semmi szükség erre, mással is megesik, hogy beteg lesz a társa. Mire az anyja: De nem ennyiszer. Így indult tegnap. Erre mondják, hogy egydimenziós?

Daninak most nem könnyű. Lényegében csak azt a hitet vették el tőle, aminek szellemében próbált túlélni eddig. Most hazátlan. Remélem visszatalál magához a saját maga módján. Fogalmuk sincs, mit tettek. Nem velem. Rólam lepereg. Többet éltem harminc évem során, mint ők ketten 130 év alatt.

Személy szerint egy dolgot tanultam meg a tegnap hallottak révén: aki nem velem, az küszöbön kívül. Senkit nem akarok meggyőzni semmiről. Akivel nem tudok életet élni, azt hagyom, azzal minden nemű kapcsolatot megszakítok. Az életemből senki nem vesz el. Egy percet sem. A sajátjával. Azzal szórakozhat.

A Rat Race c. film egy jelenete jutott eszembe a tegnapi napról:

Luca blog

Kicsiumához küldtem meghívókat. Amennyiben valaki mégis kimaradt, ne habozzon, írjon mélt, küldöm a hozzáférést.

Küszöbön innen és túl

Tudjuk. Élősködő, betegeskedő, Danit érzelmileg- és anyagilag kihasználó, lusta, szar anya/ember vagyok, aki nem vezet háztartást és műtét után nem emel, a többire nem emlékszem. Kihangosítottuk a telefont, így legalább nem kell meggyőznöm senkit semmiről. Nem kell végigfeszengnem a Húsvétot, de a Karácsonyt sem. Kezdhettük volna ezzel. Anyósapós elmentek vala jóTakarni.