Luca előbb félrenyelt. Lábánál fogva kellett lógatnom fejjel lefelé. Dani elment Dömperért, nem volt mit tennem. Most ülök, bevettem egy A-t, hogy ne lázasodjak be megint. Ez így nagyon gáz. Anyósom felajánlotta még tegnap délután - a gyilok előtt -, hogy ő átjön a héten egyszer-kétszer. Mondtam neki, sajnos nem segít ki az az egy-két óra, mivel egyáltalán nem emelhetek. Na ne mondjam már, hogy az nem segítség. Kérdeztem tőle, akkor előtte is és utána is rántsak ide a semmiből valahogy segítséget? Hozzá teszem, nyugdíjas, egész nap nyugdíjas... Mondta fiának, el fogja veszíteni így a munkahelyét, hogy sohasem dolgozik, engem pátyolgat. Dani hiába mondta, hogy ez nem így van. Mondtam, ne vészmadárkodjon, semmi szükség erre, mással is megesik, hogy beteg lesz a társa. Mire az anyja: De nem ennyiszer. Így indult tegnap. Erre mondják, hogy egydimenziós?
Daninak most nem könnyű. Lényegében csak azt a hitet vették el tőle, aminek szellemében próbált túlélni eddig. Most hazátlan. Remélem visszatalál magához a saját maga módján. Fogalmuk sincs, mit tettek. Nem velem. Rólam lepereg. Többet éltem harminc évem során, mint ők ketten 130 év alatt.
Személy szerint egy dolgot tanultam meg a tegnap hallottak révén: aki nem velem, az küszöbön kívül. Senkit nem akarok meggyőzni semmiről. Akivel nem tudok életet élni, azt hagyom, azzal minden nemű kapcsolatot megszakítok. Az életemből senki nem vesz el. Egy percet sem. A sajátjával. Azzal szórakozhat.
A Rat Race c. film egy jelenete jutott eszembe a tegnapi napról:
Sok erőt Daninak, hogy lerázza a felesleges köteléket és érezze, ne csak tudja, mi a fontos az életben.
VálaszTörlésNemet mondani erő.