A Magyar Kétfarkú Kutya Párt hivatalos választási programja 2010-ben

Itt. :)

SzigetElőd

És megint. Tényleg nehezített pálya az enyém. Világos. Eddig sem volt egyszerű, bár hozzáteszem, sokáig magam is jócskán megdolgoztam azért, hogy világom a feje tetején landoljon. Sőőőt.

Tizenhét évesen ütöttem vissza apámnak először... tizenkilenc évesen költöztem el az otthonnak nevezett náci haláltáborból egy szál ruhában úgy, hogy fogalmam nem volt arról, mi lesz a következő másodpercben... huszonkét évesen egy főnökömre borítottam az asztalt, amiért az könyvkiadóként kirúgta a tizeniksz fős csapat egy részét a karácsonyi hajrá közepette... sok-sok szentestémet töltöttem buzibárban, csak mert úgy éreztem, az ottani emberek elfogadnak a hibáimmal együtt... aztááán... a Cunamit követően kétezeröt elején SriLankára akartam utazni, hogy egymagam mentsem meg a világot a szőkőár folytán kialakult kautikus helyzetben virágzó gyermek- és nőkereskedelemtől, és képes voltam húsz karitatív szervezetnek nyállevélben könyörögni úgy, hogy magam szándékoztam állni még a költségeimet is... hat napos ismerettség után mondtam igent volt férjem leánykérésére... egy hónapos kapcsolatban hoztuk össze Lucát, tudatosan, persze nem a volt férjemmel... majd könnyen mondtam gyerekApjának azt hat hónapos kisgyerekkel a jobbomon, hogy költözzön el. Persze van egy csomó dolog, amit nem próbáltam. Például azt, milyen lehet Új-Zélandon élni. Csak majdnem. Eddig nem tudtam eldönteni, hirtelen voltam és felelőtlen, vagy túl határozott. Hirtelen határozott.

Ma ezekre talán már nem törekszem. Tudatosan biztos nem. Mert az elmúlt pár hónap alaposan megrázott. A fejemnél kezdte, most a lábujjamnál tart. És hát ugye nálunk a víz is ráz.

Biztonságra vágyom. De nem a láblógatós, dögunalom, hazugságon alapuló, megrohadt látszatbiztonságra. Hanem a tudati biztonságra. Amikor tudod és elhiszed, hogy nincs félnivalód - azaz bízol magadban -, ám pszichopata sem vagy. Létezik egyáltalán ez az állapot?

Szárnyas fejvadász visszatér 6.

Impulzusokért, de egy kis feszültségért sem kell a szomszédba mennem. Ha két hétre bezárkózom bárhová sem úszom meg egy "persze, minden oké, semmi érdekes nem történt velem"-mel.

Néhány hete enyhe szénmonoxid méregzésünk lett, mert beomlott a kémény. A változatosság kedvéért kedden az áram rázott meg. Valahol rossz lehet a földelés. Egészen konkrétan a víz rázott, vállig lezsibbadtak a kezeim. Tegnap lehajoltam. Felegyenesedni már nem tudtam. Bedurrant a hátam. Nem. Nem attól, hogy huszonöt kilókat emelek minden nap. Februárban azt mondták fehér köpenyesek egy gerinc ct után, hogy két helyen porckorongleválás van folyamatban. Remélem még nem fejeződött be.

Cseppet sem sivár az életem. Várom a napot, amikor semmi sem romlik el, esik szét, szabadul el, dől rám, ráz meg. Biztosan halálra unnám magam.

Gyermek jól van. Olyan, mint az anyja. Nulla a veszélyérzete. Mostanában a repülést próbálgatja. Felmászik az ágyra, majd leugrana, ha nem kapnám el időben. Teljesen feleslegesen magyarázom neki, hogy bár egy földre szállt kisangyal, szárnyai azonban nincsenek. Még nem hiszi el. Mert nem szárnyaszegett.

Nevetni jó

Tátott száj, csorgó nyál

Az alvás jó terápia. Többször kellene gyakorolnom. Pár óra szunya és máris szebb a világ. Most jöttem rá arra is, hogy szókincsem milyensége egyenesen arányos a kialvatlansági hányadosommal. Minél kevesebbet alszom, annál szerényebb mondatokat alkotok. És most piszok finoman fogalmaztam.

- Pista bácsi, mintha mostanában kissé beszűkült volna a szókincse!

- A faszt.

Ezért nem mentem én a Hufnágel Pistihez feleségül...

Hüjjehüjjehüjje

Egész nap a gép és Aprótalp között ingázom. Luca sír és nyűgös, fogalmam sincs, mi a baja. Ilyenkor mondják, hogy "biztos jön a foga"? Közben gyerekApja Balatonon teljesíti családi restanciáit, most épp teniszezik, szegény. Miért is nem mentem én a Hufnágel Pistihez feleségül?