Fontos információ

Luca pont úgy tartja kezében a könyveket, mint Bush bácsi. Fejjel lefelé.

Legújabb Luca-kedvenc

Mégébren

Addig jár a korsó a kútra, míg el nem töröm

Jár a baba. Nem kicsit, nagyon. Ma már bébi járgány nélkül masíroztunk a játszótérre. A dolognak egyetlen hátütôje azért van: ha nem arra megyünk, amerre gyermek szeretne, földhöz vágja magát és olyan mértékben kezd dühöngeni és sírni, hogy három kilométeren belül tuti, hogy az összes kutya felkapja a fejét. Ez már valami. Máris több akarata és kitartása van, mint az apjának. Öröm.

Hétvégén jártam kemós bulin. Nem, nem emós, KEMÓS. Attila barátom jelenleg nem rákos, nem szeretném elkiabálni az elkövetkezendô öt év során sem, csak csendben lekopogom majd mindig a kontroll vizsgálatok után. Szóval volt vese formájú és mintázatú torta (mert szegénynek a bal veséje bánta a tumoreltávolító mûtétet), meg egy rakás sokféle jófej ember, tökjóvolt. Ünnepeltük, hogy Attila jól van. Szerintem ezt a bulit fél évenkénti megrendezésben hagyománnyá tehetnénk. Persze csakis úgy, ha többen részt vállalhatunk a dolog megrendezésében minden szinten.

GyerekApja és nagyanyja... Úgy érzem, a legfôbb probléma még mindig az, hogy nem vagyok zsidó szárzmazású és a gyermek is "csak" gój. Persze ez nincs kimondva és a danimag ugye meg is keresztelkedett annak rendje-módja szerint, de amikor egy családtagjuk Izrael, a haza szépségérôl írt, könnybe lábadt szemmel hallgatták azt... na most erre mondják, hogy szopóka-nyalóka. Ez már így marad. Mondjuk kelet-európai álbuddhisták - mint meglett áltibetiek - még lehetünk, sôt, tíz év múlva megint esélyünk lesz vásárolni egy tömeg-áldás szalagot három rugóért a sportcsarnokban. Isssszonyú menô.

Munka alatt rogyadozom, imádom, tök jó, hogy van, mostmár csak arra kellene hajtanom, hogy legyenek állandó munkáim és emiatt nem kellene aggódnom. Tervek vannak, lehetôségek is, csak a megfelelô idôben kell lépnem. Jaaaa. És kitaláltam, hogy valahogy - még nem tudom mikor és hogy - eljárok rajztanárhoz és felvételizek a mome-ra tervezôgrafika szakra is. Nem állok meg két mome-s diplomáig. Így biztosítva lesz a jövônk - az egzisztenciális részét tekintve biztosan. A tipográfia képzés isteni, de inkább nem részletezem pontosan milyen, úgyis csak elaludnátok rajta. Egy laikus számára pont olyan, mint az atomfizika. Márpedig az atomfizika számomra baromira kínai.

Szóval továbbra is csak azzal ámítom magam, hogy "HAJJJJRÁÁÁÁ KOVÁCSNÉÉÉÉÉNI!"

K.O-sz

Furcsa nap volt a mai. Kenguruban gyerek, hátamon táska, szakadt az eső, rakás elintéznivaló. Kétszer szállítottak le bennünket villamosról, egyszer a rendőrség állt keresztbe a síneken, átkutatatták a szerelvény egészét, második alkalommal baleset történt. Rengeteget kerültem. Mintha az Isten sem akarta volna, hogy vége legyen végre és hazaérjünk.

Lehet piacon láttam egy embert. Lila volt, úgy láttam, haldoklik, hívtam a mentőket. Ott feküdt a cipőm orránál, nem tudtam lehajolni hozzá, görcsbe rándulva, öntudatlanul hörgött, ruháján egy köntösben feküdt az oldalán, szörnyen kiszolgáltatott volt az egész helyzet. Rettenetes volt látni. Nem tudom mi lett vele. Nem volt erőm végignézni, hogy esetleg meghal. Lucát sem akartam kitenni egy ilyen sokknak.

Most tudnék aludni. Eddig dolgoztam. Munkában szerencsém van, valahogy működnek a dolgok. Egyetem is elkezdődött. Lóg a belem, de végre érzem kicsit, hogy élek, heti két alkalommal kirobbanhatok egy másik dimenzióba. Szeretem.

Ánfinisd

Szeretem