Jár a baba. Nem kicsit, nagyon. Ma már bébi járgány nélkül masíroztunk a játszótérre. A dolognak egyetlen hátütôje azért van: ha nem arra megyünk, amerre gyermek szeretne, földhöz vágja magát és olyan mértékben kezd dühöngeni és sírni, hogy három kilométeren belül tuti, hogy az összes kutya felkapja a fejét. Ez már valami. Máris több akarata és kitartása van, mint az apjának. Öröm.Hétvégén jártam kemós bulin. Nem, nem emós, KEMÓS. Attila barátom jelenleg nem rákos, nem szeretném elkiabálni az elkövetkezendô öt év során sem, csak csendben lekopogom majd mindig a kontroll vizsgálatok után. Szóval volt vese formájú és mintázatú torta (mert szegénynek a bal veséje bánta a tumoreltávolító mûtétet), meg egy rakás sokféle jófej ember, tökjóvolt. Ünnepeltük, hogy Attila jól van. Szerintem ezt a bulit fél évenkénti megrendezésben hagyománnyá tehetnénk. Persze csakis úgy, ha többen részt vállalhatunk a dolog megrendezésében minden szinten.
GyerekApja és nagyanyja... Úgy érzem, a legfôbb probléma még mindig az, hogy nem vagyok zsidó szárzmazású és a gyermek is "csak" gój. Persze ez nincs kimondva és a danimag ugye meg is keresztelkedett annak rendje-módja szerint, de amikor egy családtagjuk Izrael, a haza szépségérôl írt, könnybe lábadt szemmel hallgatták azt... na most erre mondják, hogy szopóka-nyalóka. Ez már így marad. Mondjuk kelet-európai álbuddhisták - mint meglett áltibetiek - még lehetünk, sôt, tíz év múlva megint esélyünk lesz vásárolni egy tömeg-áldás szalagot három rugóért a sportcsarnokban. Isssszonyú menô.
Munka alatt rogyadozom, imádom, tök jó, hogy van, mostmár csak arra kellene hajtanom, hogy legyenek állandó munkáim és emiatt nem kellene aggódnom. Tervek vannak, lehetôségek is, csak a megfelelô idôben kell lépnem. Jaaaa. És kitaláltam, hogy valahogy - még nem tudom mikor és hogy - eljárok rajztanárhoz és felvételizek a mome-ra tervezôgrafika szakra is. Nem állok meg két mome-s diplomáig. Így biztosítva lesz a jövônk - az egzisztenciális részét tekintve biztosan. A tipográfia képzés isteni, de inkább nem részletezem pontosan milyen, úgyis csak elaludnátok rajta. Egy laikus számára pont olyan, mint az atomfizika. Márpedig az atomfizika számomra baromira kínai.
Szóval továbbra is csak azzal ámítom magam, hogy "HAJJJJRÁÁÁÁ KOVÁCSNÉÉÉÉÉNI!"
Hajrá Kovács néniiiiiiiiiiiiiii
VálaszTörlésmost rájöttem, hogy legközelebb engem is dobálj meg bármilyen, Daubnerből származó sütivel. Legjobb, ha szilvás papucs.
VálaszTörlésHajrá!
VálaszTörlésTerveztem, hogy lemegyek Pestre, de megint nem jött be...
Szia! A közelben dolgozom, tudom vállalni a dobálnivaló szállítását. Nos, a származásról: valahogy zsigerileg éreztem, hogy itt van az a bizonyos kutya elásva anyóspajtás részéről, csak nem akartam lenáciztatni magam (tekintve hogy én is egy jól sikerült "játszótéri keverék" vagyok jelentős szláv vér túltengéssel, szóval akkkkora "ősmagyar" vagyok, h. pont letojom ki honnan ered.). Ebben csak azt nem értem, hogy az általam ismert zsidó származású embereknek a LEGESLEGESLEGFONTOSABB az életében a család és a gyermekek. A gyermek szép, okos, aranyos. Hát akkor, lehet hogy el kellene ezen gondolkodni, ha már életstílusbeli és világnézeti kifogások vannak. Ha úgy érzed, bárkit megbántottam volna ezzel a bejegyzéssel, nyugodtan moderáld, de remélem átjön, hogy pont a toleranciára, elfogadásra, szeretetre és hasonló elavult dolgokra hívnám fel a figyelmet.
VálaszTörlésA szakmai blogodon azért untathatnál kicsit a MOME-s dolgokkal :) Én csak a neten csorgathatom a nyálam...
VálaszTörlésLavi, Daubnerből engem is bármikor meg lehet dobálni lényegében bármilyen sütivel. hmmm. szervezhetnénk sütidobáló versenyt. :)
VálaszTörlésPeti, még mindig olyan furcsán hangzik, hogy lejössz. :P szólj, ha mégis.
Macska, a dolgot hasonlóképp gondoljuk, ezen a blogon moderni maximum magam szoktam. tipokratára felpakolom majd a cuccokat, amint lesz időm szépen rendszerezni és válogatni. fantasztikusan érdekes a suli! jó, hogy megforgatja a fogaskerekeimet.