Hehe

Megvolt a céétéé és boldogan jelentem, jövőre is szükségem lesz egy pár új csizmára! Nem daganatot találtak ugyanis. Operációra szükség lesz, mivel két helyen sem stimmelek: a lépemen van egy melléklép, ami valamiért nőtt nyár óta fél centit és ezt nyomja a bal oldali alsó bordaív, plusz bélösszenövésem van. Ez utóbbit a vizsgálat nem mutatja ki, azonban a radiológus dokker is kíváncsi volt a hasamra, ezért jól végigtapizta a vizsgálat előtt, az ő tekintette is fátyolos lett, amikor a kérdéses ponthoz ért. Mivel már tükröztek alul, felül, megvolt a CT, ráadásul márciusban operáltak is, ami ugye nem ment egyszerűen, egyetlen lehetőségként a bélösszenövés maradt.

Találnom kell még egy radiológust és egy jó sebészt, hátha két legyet lehet ütni egy csapásra, le tudják kaszabolni azt a nyamvadék melléklépet és közben megtalálják és elintézik az összenövést, összenövéseket.

Na de ez sem vesz el több időt az életemből hat hétnél (már a műtét, plusz a lábadozási idő). Nagyon megkönnyebbültem. Mert ez legalább biztosan orvosolható jó szakemberekkel. Valahogy rohadtul nem lett volna kedvem most szívni a legdrasztikusabb betegségek egyikével.

Sínen vagyok, Luca gyógyul, én is fájdalmaim is elmúlhatnak (végre!). Ezek a jó hírek!

Nemtudommilegyenacím, félek

Pííísz

Ma reggel Lucussal átvettük a zárójelentését, hörgőtágítót kap továbbra is naponta négyszer, december tizenötödikén kontroll. A gyermek jól van, kedélyállapota kitűnő, hazatérésünket követően nem sokkal már az összes nyakláncom a nyakában lógott. :)

Holnap negyedegyre megyek a Transzplantációs Klinikára. Mellkas-, hasi- és kismedence-CT lesz. Három órás a vizsgálat, ezt követően egy radiológus elemzi a felvételeket és a vizsgálat után meg is kapom az eredményeket. Ezzel már legalább lehet mit kezdeni.

A hosszútávfutó magányossága

Tegnap délután rosszul lettem. Sokadjára ugyanott fájt, ahol az elmúlt hónapokban annyiszor. Ma egész nap hánytam és ment a hasam. Este orvoshoz mentem, ügyeletre. Szerencsémre az a dokinő ült ott, aki ugyanezen problémákkal már vagy négyszer utalt tovább az akutális ügyeletes kórházba, ahol nőgyógyászati, urológiai és hasi uh és laborvizságlat után sem találtak semmiféle kóros eltérést.

Ma végre meg tudtam mutatni neki, amiről egy ideje már beszélek. Másoknak. Feleslegesen. Mert senki nem hitt nekem. A kóros eltérést a hasamban. Daganat, mivel minden mást kizártak már az elmúlt időkben, kitapintható, szép, női ököl nagyságú - na nem kingkongé. Azért megtévesztő, mert manuális hasi vizsgálatot többnyire fektetett pozícióban végeznek és ilyenkor ez a kis szemét elbújik. Most megtaláltam azt a testtartát végre, amivel egyértelműen látható, már szabad szemmel is. Doktornő sokkot kapott.

Reggel hétre vissza kell mennem hozzá az összes eddigi lelettel, mivel a daganat lehetősége mindent megmagyaráz - a pajzsmirigyem rendben van. Kis konzílium után továbbítanak a megfelelő helyre képalkotó vizsgálat elvégézésének céljából.

Most Ági barátnőm van Lucával, reggel anyám váltja őt. A későbbieket akkor, ha van pontos diagnózis. Nagyon szeretem Lucát és rossz szívvel hagytam őt a kórházban, főleg ilyen állapotban, viszont úgy érzem, a nehezén már túl van a kicsi. Most nincs mit tenni. Danival minden eshetőséget átbeszéltünk - szigorúan objektív mércével. Bármi is történik, kell hogy legyen stratégiánk.

Vettem egy doboz cigarettát és a kádban rágyújtottam párszor. Jól esett. De rohadt büdös egy dolog.

Egydimenziós hozzáállás

Egy újabb éjszakás nővér, aki hibáját már nem hagytam szó nélkül. Este hét óra óta van itt. Többször köhögött, először az hittem asztmája van, hiszen senki nem lehet annyira hülye, főleg nem nővér létére, hogy úgy gyógyít gyerekeket, hogy közben módszeresen fertőzi azokat.

Az éjjel egy órás injekciónk előtt a következő párbeszéd zajlött le közöttünk:

én: - Mondja, Ön allergiás?

ő: - Nem, dehogy. Biztosan összeszedtem itt valamit.

én: - És akkor miért nem használ maszkot?

ő: - Anyuka, ugye nem gondolja, hogy azért, mert egyszer a gyereke fölé hajolok, elkaphatja tőlem a betegséget?

én: - Dehogynem. Egész este Ön kezeli, fölé hajol, van, hogy percekig mellettünk van és köhög.

ő: - Na ne mondja nekem, hogy napközben nem engedi ki a többi fertőzött beteg gyerek közé játszani.

én: - Nem. sőt, senki nem látogathatja őt, még a nagyszülei sem. Világosan megmondta a doktornőnk, egy felülfertőzés az intenzív osztályra küldhet bennünket. Én ezt semmilyen módon nem kockáztatom, nem is értem, hogy gondolja, hogy maszk nélkül dolgozik a PULMONOLÓGIÁN!

ő: - Húznék én maszkot, ha volna.

én: - Könyörgöm, ne mondja már nekem, hogy az egész átkozott épületben nincs egy rohadt maszk!

ő: - Hát az egész épületet nem faggatam végig, nálunk nincs.

én: - Pedig rohadtul kellett volna. De akkor én most elmegyek és hozok egyet Önnek, addig legyen kedves ne nyúljon a gyerekemhez.

ő: - Anyuka felesleges cirkuszolnia és különben is...

én: - Szerintem vérlázító, hogy ezt egyáltalán pont magának kell mondani. Sajnálom, ha ezen megsértődik, de meg kell értenie, ez egy beteg gyereknek sem jó, de még magának sem.

Nő robogva gyógyszerestül kivonult. Érdekes módon két perc múlva előkerült valahonnan egy kurva maszk. Luca tényleg nem érintkezik senkivel, nem kaphat el semmit, mert az egész rohadt napunk arról szól, hogy ő már jobban van és hisztizik, amiért nem mehet ki a többi gyerekhez játszani.

Délután is bejött egy kurva beteg két éves a szobánkba. A szülei álltak a háttérben és lelkendeztek, hogy milyen cuki, hogy így barátkozik. Átordítottam a folyosó másik végére nekik, hogy azonnal vigyék innen a cukiságukat, mert a gyerekemnek gennyes tüdőgyulladása és hörgőszűkülete van és rohadtul nem hiányzik még valami szarság. Nem mosolyogtak tovább. Itt mindenki hülye? Behozzák a gyerekeiket negyven fokos lázzal, őrjöngenek olyan szobáért, amiben még nincs másik beteg, aztán kiviszik ide a játszóházba a taknyosokat, hadd terjesszék a kórt és csodálkoznak, meg bőgnek, hogy a gyerekek nem javulnak. Beteg barmok!

Ha emiatt baja lesz Lucának, én biztos nem biológiai fegyverhez nyúlok. Rohadt életbe már.

Híróóóóó

Luca két óránként kapja a hörgőtágítót. Kora délután belázasodott, de egy kúppal sikerült levinni a hőmérsékletét. Ma már nyalogatotta a babapiskótát, megette egy banán egyötödét és egy negyed kiflit is. Sokat alszik napközben, így kíméli a tüdejét. Csacsog, nevetgél. Remélem, mostmár tényleg gyógyulófélben.

Idén második alkalommal imátkoztam sokat. Ideje hálát adnom.

Asztmatikus tünetek

Tegnap a tükrözés után megkezdték az antibiotikum adását - nagy dózisban. Éjjel sokszor köhögött a kicsi és elkezdett sípolni a tüdeje. Még éjjel megmutattam az ügyeletes orvosnak, aki azt monda, hogy ez még belefér a történtekbe.

Ma reggel megmutattam a minket kezelő doktornőnek. Azt mondta, beszűkültek a hörgői. Azonnal kapott hörgőtágítót. Egy órával később az oxigén szaturációja (aminek szám azt mutatja, milyen a tüdő átlégzése, mennyi százalékos) leesett a határérték alá, emiatt inhalálással egybekötött hörgőtágítás történt. Most óránként kell nézni a szaturációját, ha leesik, oxigént kap. Ez nem törvényszerű és nem is normális tünet. Doki néni rendesen kétségbeesett, amikor meghallgatta a hátát. Igyekszem összekaparni magam, mert atomjaira hullottam ma reggel.