2010. november 27., szombat

Egydimenziós hozzáállás

Egy újabb éjszakás nővér, aki hibáját már nem hagytam szó nélkül. Este hét óra óta van itt. Többször köhögött, először az hittem asztmája van, hiszen senki nem lehet annyira hülye, főleg nem nővér létére, hogy úgy gyógyít gyerekeket, hogy közben módszeresen fertőzi azokat.

Az éjjel egy órás injekciónk előtt a következő párbeszéd zajlött le közöttünk:
én: - Mondja, Ön allergiás?
ő: - Nem, dehogy. Biztosan összeszedtem itt valamit.
én: - És akkor miért nem használ maszkot?
ő: - Anyuka, ugye nem gondolja, hogy azért, mert egyszer a gyereke fölé hajolok, elkaphatja tőlem a betegséget?
én: - Dehogynem. Egész este Ön kezeli, fölé hajol, van, hogy percekig mellettünk van és köhög.
ő: - Na ne mondja nekem, hogy napközben nem engedi ki a többi fertőzött beteg gyerek közé játszani.
én: - Nem. sőt, senki nem látogathatja őt, még a nagyszülei sem. Világosan megmondta a doktornőnk, egy felülfertőzés az intenzív osztályra küldhet bennünket. Én ezt semmilyen módon nem kockáztatom, nem is értem, hogy gondolja, hogy maszk nélkül dolgozik a PULMONOLÓGIÁN!
ő: - Húznék én maszkot, ha volna.
én: - Könyörgöm, ne mondja már nekem, hogy az egész átkozott épületben nincs egy rohadt maszk!
ő: - Hát az egész épületet nem faggatam végig, nálunk nincs.
én: - Pedig rohadtul kellett volna. De akkor én most elmegyek és hozok egyet Önnek, addig legyen kedves ne nyúljon a gyerekemhez.
ő: - Anyuka felesleges cirkuszolnia és különben is...
én: - Szerintem vérlázító, hogy ezt egyáltalán pont magának kell mondani. Sajnálom, ha ezen megsértődik, de meg kell értenie, ez egy beteg gyereknek sem jó, de még magának sem.

Nő robogva gyógyszerestül kivonult. Érdekes módon két perc múlva előkerült valahonnan egy kurva maszk. Luca tényleg nem érintkezik senkivel, nem kaphat el semmit, mert az egész rohadt napunk arról szól, hogy ő már jobban van és hisztizik, amiért nem mehet ki a többi gyerekhez játszani.

Délután is bejött egy kurva beteg két éves a szobánkba. A szülei álltak a háttérben és lelkendeztek, hogy milyen cuki, hogy így barátkozik. Átordítottam a folyosó másik végére nekik, hogy azonnal vigyék innen a cukiságukat, mert a gyerekemnek gennyes tüdőgyulladása és hörgőszűkülete van és rohadtul nem hiányzik még valami szarság. Nem mosolyogtak tovább. Itt mindenki hülye? Behozzák a gyerekeiket negyven fokos lázzal, őrjöngenek olyan szobáért, amiben még nincs másik beteg, aztán kiviszik ide a játszóházba a taknyosokat, hadd terjesszék a kórt és csodálkoznak, meg bőgnek, hogy a gyerekek nem javulnak. Beteg barmok!

Ha emiatt baja lesz Lucának, én biztos nem biológiai fegyverhez nyúlok. Rohadt életbe már.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése