Para-bola

Péntek. Orvosi ügyelet. Mondom: hőemelkedésem van napok óta, rossz a közérzetem, fáj a hátam és a mellkasom, van egy két hetes gyermekem és nem szeretném, ha bármi fityfenét elkapna tőlem.

Mondják: tényleg olyan kicsi? és minden rendben volt a szülésnél?

Mondom: ott és akkor igen, előtte voltak gondok (kálvária elmesél)

Mondják: és hirtelen hagyták el a vérhiggítót? Várjon, mindjárt jövök.

Kisvártatva megérkezik, mire közli velem, hogy nem kizárt, hogy tüdőembóliám van, fáradjak már át a sürgősségire, mert ott bizony megvizsgálnának.

Átcsoszogok, említem, hogy én vagyok a friss anyuka. Kedves bólogatás a válasz. Volt mellkasröntgen, vénás vérvétel, verőeres vérvétel. Öt órán át vártam, közben láttam három haldokló embert. Megintcsak mondom az egyik orvosnak, hogy szerintem én jól vagyok, csak gyógyszer kellene a baba miatt, nehogy szegény elkapjon valamit tőlem és ha nincs tüdőembóliám, mennék már haza szoptatni. Mondják: maradjak nyugiban, nemsokára megvan az eredmény.

Még időben hazatelefonáltam, hogy a fagyasztott tejre szükség lesz, mert a hamit most szúrkálják.

Persze nem volt embóliám, csak jól felfáztam a huzatban azalatt az öt óra alatt, míg beteg emberek közt ücsörögtem, egy férfi - akinek tényeg tüdőembóliája volt - velem szemben a szemem láttára csuklott össze, ha nem kezdek kiabálni, nem tűnik fel senkinek, hogy lefordul a székről, majd kaptam egy papírt, amin az állt, hogy valami vírusos nyavalyám van. Mondtam, ezt eddig is sejtettem, ezért jöttem.

Másnap elkezdődött a roki horrór pikcsör só, napi hat-hét hasmenés, láz, tejapadás, síró gyerek. Harmadnapra Dani és Luca is ugyanebben a cipőben. Luca még ma éjjel is rosszul volt. Ma délelőtt jött gyerekorvos, mondta, hogy szerinte a gyerek egészséges, csupán túltáplált, két hét alatt egy egész kilót gyarapodott, persze, hogy sír, a gyomrának nincs ideje emészteni, mert jön a következő adag tej...

Közben apai nagymamától megkaptuk a telefonos fejmosást, miszerint alkalmatlanok vagyuk a gyereknevelésre, mert még kint sem volt a levegőn a gyerek, és különben is, ha beteg, orvosnak kell látnia. Mire mondom: orvost hívtuk telefonon, elnavigált bennünket, a kicsinek is akkor láza volt, ami még nem okoz komoly fejtörést, szóval már minden ok és különben sem vagyunk ősemberek, kecskével élő kazah sátorlakók, és akármilyen furcsa én szültem meg a babát és vergődtem vele végig a kilenc hónapot, szóval átérzem a felelősséget, köszönöm. Na ez volt a finom verzió. A következőnél másképp folytatjuk. Mert nincs azzal semmi baj, hogy valaki nem kíváncsi rám, ránk kilenc hónapig és engem tart a világ legrosszabb emberének, csak hiteltelennek tartom, hogy azért, mert megszültem az unokáját, máris életmódtanácsadónak csap fel egy olyan ember számára, akiről addig nem vett tudomást. Nincs ezzel semmi gond. És persze, fátylat a múltra, de csak módjával a jelent.