Páros lábbal szép az élet

De még mennyire! Reggelente (ez lehet hajnal, de akár délután is), amikor Luca jelzi, hogy ébren van, megszámoljuk kezeinket, lábainkat és nem utolsó sorban a fejünket. Kipattanunk az ágyból, apuka drága átpelenkázza a kicsit, mialatt én sikoltozó melleimhez fohászkodom és felkészítem őket a nagy "íting mítingre". Így indulnak napjaink, bár azt soha nem tudom eldönteni, hogy valójában egészen pontosan mikor kezdődnek.

Kicsiny porontyunk sokszor ad ki furcsa hangokat, leginkább bébi dinó adhatott ki efféle zajokat a jégkorszak előtt. Nyöszörgő, mégis gőgicsélő, csalogató, meghatározhatatlan hang. Hívogat minket az ágyához. Két napja azzal szórakozik velünk... keserves sírásra fakad, amit addig nem hagy abba, míg valamelyikünk fel nem emeli. Talán ennek volt köszönhető, hogy két napig mindhárman a franciaágyon henyéltünk. No de milyen az a szülő, ki tudatos szeretne lenni? Háát felismerő (Dani volt)! Kedves mozdulattal megcirógatta első szülőttünk fejét, betakargatta, majd kedves mosollyal hagyta őt tovább ordítani. Én szomorú szívvel átslattyogtam a nappaliba és hallgattam Luca "akarom-tusáját". Egyszer csak csend lett, a kicsi mély álomba szenderült.

Furcsa dolog az anyaság. Én a napokban ismertem fel, mekkora felelősség ez... nyakam szorított, megduzzadt, tenyereim nyirkosak lettek és közelgett a pánikroham. Igyekeztem végiggondolni mitől lehet, miért vagyok feszült, Luca születése mit váltott ki belőlem. Arra az eredményre jutottam, hogy most kerültek dolgok helyükre (és vetődött fel egy rakás más kérdés bennem) a baba- és kisgyermekkorommal kapcsolatban, már amit hallomásból ismerek. Anyu itt töltött velünk pár napot, sokat segített. Láttam, hogy bánik a kicsivel, milyen szeretet van benne, mennyire szeretne szeretni. Amit évekig hiányoltam, amit sokáig nem úgy éreztem, ahogy vágytam rá, most ott volt mind, egy helyen, egy időben. Nagyon jó érzés volt. Végre nem a Capellában szenteste tüntető lányt játszottam, anyu pedig nem a megbántott anyát. Valahogy kerek egész volt minden. Érezhető volt, hogy sok dolgot értettünk meg mindketten, egymással kapcsolatban korábbi kérdések, félelmek egy része, mintha feleletet kapott volna.

Azt hiszem Luca születése egy új lap mindenkinek, hogy talán olyan anya lehet, olyan fia, lánya lehet valakinek, olyan ember, amilyenné igazából válni szeretne.