2010. augusztus 17., kedd

Bébirépa és Kisnyúl

Tesómék elképesztôen jófejek voltak. Vasárnapot náluk tölthette Aprótalp, jómagam pedig - nagyapámmal egyetemben - csirkepaprikással bûnöztem nagyszüleim társaságában eltöltve ezt a csodás napot. És aludtam is. Bizony. Napközben! Vagy másfél órát. És nem kellett egyszerre öt dologra figyelnem. A gép sem búgott az asztalon. És nagyon köszönöm a logisztikát is, Laci. Jó volt lazítani kicsit.

Unokatesók:

4 megjegyzés:

  1. Szívesen, az ajánlatom nem egy alkalomra szólt, gondolom a barátság is valami ilyesmiről szól, hogy van ott valaki önzetlenül amikor kell...

    ...és itt egy időzet arról, mire gondolok:

    “Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.” (Robert Brault)

    VálaszTörlés
  2. Isteneeeeeeeem, mennyire édesek a Tündérek!!!! :)

    VálaszTörlés
  3. Én azt hittem, hogy csak a kis Bébirépa vörös, de most látom, hogy ez nálatok családi vonás. Istenem, de irígy vagyok, mivel én már egy kész vagyont költöttem az évtizedek során ezért a répaszínért.

    VálaszTörlés
  4. Szívem csücskei :)))

    Repdesek!!!!!!!!!!


    nagyi/mami :D

    VálaszTörlés