Eszetlen Pista

Végre, végre, nem izmoztak a hülye redbullos repülôk a városban. Nagyon tetszett, alapvetôen szeretem a csendet. A nap nyugalmát csak az esti durrogtatás zavarta meg. Épp szürcsöltem a levesem, amikor rákezdtek. Bôszen kezdtem anyázni magamban, hogy hülye grefitis gyerekek, már megint rajzolnak és petárdáznak, de nem. Ez maga volt a csodálatos, feledhetetlen és felejthetetlen tûzijáték.

Szép kezdeményezésnek tûnt, hogy mi - magyar állampolgárok - mindannyian lemondjunk a tûzijátékról az árvízkárosultak javára. A fészbuk elsô, eddig egyetlen valamit érô magyar vonatkozású kezdeményezése, teszem hozzá. Aztán, mint ahogy semmilyen normális gondolatból, ebbôl sem lett semmi.

Majd magyarázza el valaki a nincstelenné vált emberek kölykeinek, hogy miért nem láthatják televízióból ezt a foshalmot, ha már élôben nem tudják nézni, mert nincs pénzük felutazni a fôvárosba pancserkodni a budapesti tahókkal (meg fejenként sok pénzért nemzeti lecsót enni a várban), a tévéjüket pedig tönkretette a víz a házukkal egyetemben.

Egyébként azt sem értem, hogy miért kell ennyi pénzt áldozni a fôvárosra. De tényleg. Állami ünnep, a fôvárosban zajló a legnagyobb huszadikai megmozdulás, tagadhatatlanul viszi a pálmát. És nem vagyok semmi újnak, jónak, értelmesnek elrontója. De miért kellett ugyanaz a fos ezredjére? Teljesen értelmetlennek tûnik. Vagy lemaradtam valami újításról? Mert a tûzijáték számomra rengeteg pénzt követelô - maguk a rakéták, pirotechnikai kellékek, helyszín biztosítása, szakemberek jelenléte -, színvonalon mit sem változtató, kötelezô állami szar, amit csak a gyerekek élveznének, ha nem lenne több tízezres tömeg.

Tök jó volna végre valami normális cuccot hozatni Kínából. Például megterveztethetnék és kilöhetnék három színbôl Orbán Viktort koronával a fején, persze egybôl négydében. Vagy Gyurcsányt, nekem édesmindegy, csak ne legyen már ennyire dögunalom - ennyi pénzért - az egész.