Nagypapa

Nagypapám nemcsak egy nagypapa. Embernek sem átlagos. Nagyon jófej, rendkívül okos és igen bölcs. Szeretem. Ma operálták. Prosztatája betegedett meg. Az operáció során találtak mindenfélét. Egy tumort is. Kérdeztem tőle: Papóca, mit mondtak a dokik? ...akkor most lehetséges, hogy rákos vagy? Mire Ő: Persze, lehet. És?

Nemsopen

Gasztronauta, a Zűrhajós

Köszönöm gyerekApjának a mai őszinteségét. Soha jobbkor. Így világos, hogy nem kell magam vádolnom a múltbéli kapcsolati kudarcaink miatt. De semmiért sem, ami vele kapcsolatos.

Ugyanis ma derült fény arra, hogy két évig folyamatosan hazudott. Mert mindvégig másra gondolt – miközben a gyerekünket vártam, miközben párterápián próbáltunk egymással dűlőre jutni, miközben a szülei ízekre szedtek, miközben a szaros pelenkákat cseréltem és sütöttem a finomabbnál finomabb süteményeket, miközben igyekeztem, szerettem és próbáltam jobb lenni. Akkor is másra gondolt. És már nem zavar. Tényleg nem. Együtt sem vagyunk. Csak fellélegeztem. Mert az árnyékbox nem az én sportágam.

Két következménye van a mai napnak:

1. Már nem gondolom azt, hogy nem voltam elég jó, így felszabadultam végre egy kicsit.

2. Azt sem hiszem el, amit kérdez, ami pusztán azért gáz, mert van egy közös gyerekünk.

Veszteség? Az én oldalamon biztosan nem lett több, mint amennyi eddig is volt. Csupán felfogtam, hogy így kevesebb esélyünk volt együtt, mint egy lábatlan póknak a zsákban futás versenyszámban.

Egy jó tanács, Kishaver, csak mert tudom, hogy olvasod ezt a vackot és ez itt most végre az én játszóterem. Ott voltam, amikor Lucát összehoztuk, igen, alaposan átrágtuk magunkat a gyártás folyamatán. De arról fogalmam nem volt, hogy nem ketten vagyunk ebben a kapcsolatban. Ha tudom, nem szülök magunknak gyereket. Maximum magamnak. Legközelebb, mielőtt gyereket csinálsz, gondolkozz, te marha.

Ez volt az utolsó bejegyzés gyerekApjával kapcsolatban. Elfogyott.

Finom társadalomkritika

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt hivatalos választási programja 2010-ben

Itt. :)

SzigetElőd

És megint. Tényleg nehezített pálya az enyém. Világos. Eddig sem volt egyszerű, bár hozzáteszem, sokáig magam is jócskán megdolgoztam azért, hogy világom a feje tetején landoljon. Sőőőt.

Tizenhét évesen ütöttem vissza apámnak először... tizenkilenc évesen költöztem el az otthonnak nevezett náci haláltáborból egy szál ruhában úgy, hogy fogalmam nem volt arról, mi lesz a következő másodpercben... huszonkét évesen egy főnökömre borítottam az asztalt, amiért az könyvkiadóként kirúgta a tizeniksz fős csapat egy részét a karácsonyi hajrá közepette... sok-sok szentestémet töltöttem buzibárban, csak mert úgy éreztem, az ottani emberek elfogadnak a hibáimmal együtt... aztááán... a Cunamit követően kétezeröt elején SriLankára akartam utazni, hogy egymagam mentsem meg a világot a szőkőár folytán kialakult kautikus helyzetben virágzó gyermek- és nőkereskedelemtől, és képes voltam húsz karitatív szervezetnek nyállevélben könyörögni úgy, hogy magam szándékoztam állni még a költségeimet is... hat napos ismerettség után mondtam igent volt férjem leánykérésére... egy hónapos kapcsolatban hoztuk össze Lucát, tudatosan, persze nem a volt férjemmel... majd könnyen mondtam gyerekApjának azt hat hónapos kisgyerekkel a jobbomon, hogy költözzön el. Persze van egy csomó dolog, amit nem próbáltam. Például azt, milyen lehet Új-Zélandon élni. Csak majdnem. Eddig nem tudtam eldönteni, hirtelen voltam és felelőtlen, vagy túl határozott. Hirtelen határozott.

Ma ezekre talán már nem törekszem. Tudatosan biztos nem. Mert az elmúlt pár hónap alaposan megrázott. A fejemnél kezdte, most a lábujjamnál tart. És hát ugye nálunk a víz is ráz.

Biztonságra vágyom. De nem a láblógatós, dögunalom, hazugságon alapuló, megrohadt látszatbiztonságra. Hanem a tudati biztonságra. Amikor tudod és elhiszed, hogy nincs félnivalód - azaz bízol magadban -, ám pszichopata sem vagy. Létezik egyáltalán ez az állapot?

Szárnyas fejvadász visszatér 6.

Impulzusokért, de egy kis feszültségért sem kell a szomszédba mennem. Ha két hétre bezárkózom bárhová sem úszom meg egy "persze, minden oké, semmi érdekes nem történt velem"-mel.

Néhány hete enyhe szénmonoxid méregzésünk lett, mert beomlott a kémény. A változatosság kedvéért kedden az áram rázott meg. Valahol rossz lehet a földelés. Egészen konkrétan a víz rázott, vállig lezsibbadtak a kezeim. Tegnap lehajoltam. Felegyenesedni már nem tudtam. Bedurrant a hátam. Nem. Nem attól, hogy huszonöt kilókat emelek minden nap. Februárban azt mondták fehér köpenyesek egy gerinc ct után, hogy két helyen porckorongleválás van folyamatban. Remélem még nem fejeződött be.

Cseppet sem sivár az életem. Várom a napot, amikor semmi sem romlik el, esik szét, szabadul el, dől rám, ráz meg. Biztosan halálra unnám magam.

Gyermek jól van. Olyan, mint az anyja. Nulla a veszélyérzete. Mostanában a repülést próbálgatja. Felmászik az ágyra, majd leugrana, ha nem kapnám el időben. Teljesen feleslegesen magyarázom neki, hogy bár egy földre szállt kisangyal, szárnyai azonban nincsenek. Még nem hiszi el. Mert nem szárnyaszegett.