A biorobot vegeta

Beköszöntött az októberi nyár, ezért levágtam a hajam. Ismét 5 mm-es. Szeretem. Nincs fésûm két éve, gyanítom, hogy nem is lesz. Most vágyhatnék seggig érô, göndör, vörös hajra, de miért szivassam magam ilyen szép, derüs, tiszta nyári reggelen? Azonban kopaszságomat kompenzálva szoknyát rántottam magamra. Olyat, ami megvan 5 éve, és még egyszer sem mertem harisnyával felvenni. Most igen. 

Az összkép olyan lehet, mint amikor egy alapvetôen konzervatív nô kemoterápia után elhatározza, hogy vagány lesz. Furcsa egyveleg. Kislányos arcom, pajkos mosolyom, bakancs és a szoknya. Valahogy nem én vagyok, de mégis. 

Legalább lerí' rólom, hogy kreatív vagyok. Ha másképp nem, így a világ tudtára adom, hogy baromi jófej, ügyes, okos, és ôrült vagyok. Na, ezt hívják borderline-nak. Ez mostanság a kedvenc szavam. Ha nem tartod a társadalmi konvenciókat, és havonta változik a lakkod és a hajad színe, jellege, biztos borderline személyiségzavarral küzdesz. De felesleges dokihoz menni, megállapítja, ráállít valami "gyógyszerre", pár napig majd folyik a szádból a nyálad, aztán minden kivirul. És ugyanúgy nem tartod a szabályokat, de legalább kezelnek, és többet is mosolyogsz. Igazi legális drogbiznisz. 

Alapszabályom... ha valamit csinálsz, csakis apait-anyait beleadva tedd. Így már nem is izgalmas a legálizált bogyó. Nah, akkor most azért kellene pszichodokihoz járnom, hogy megértessük az agyammal, a drog igenis jó, és a központi vezérlôrendszerem igenis vegye rá nagyon gyorsan a szervezetem, hogy viselje el, és élvezze, mert az nekem nem megy. Sajnos rossz drogos vagyok, ezért nem is vagyok drogos. De jó lenne. Hangokat most is hallok, hallucinálni is szoktam, gyárilag. Nekem ehhez nem kell tolnom semmit.

Nagy kár. Mert nagy divat. "Cuccot" tolni és jövôképekkel nem rendelkezni. Csak felkelni, szívni, elmenni dolgozni, hétvégén goa bulikra járni és tolni pörgetôt, hogy zizegj, mint a búgócsiga. Biorobotok. És életük végéig vegetálnak.