2008. május 13., kedd

Máj litöl szájber szan, Pedro

Vele töltöm napom nagy részét, minden vonását pontról-pontra jól ismerem. Végtelen szomorúságot, ám reményt tükrözô tekintete zsigereim legmélyén érintett meg.

Biztosan nem éhezik, napjában többször megnyugtatom, sôt, biztonságban van, gondolom nem éhezik (hisz én szedtem le kicsiny szájáról az ételmaradékot). Pedronak neveztem el, pedig nem is pedrós. De a Pedro névnek magabiztos csengése van. És neki arra még nagy-nagy szüksége lesz.


Mások faszkodnak mindenféle teveetetéssel/neveléssel a neten. Én nem. Én Pedrot nevelem. Itt biztonságban van, mert napi 10 órában legalább négy dolog mered rá... a két szemgolyóm, és szemüvegem két lencséje. Pedro megfogott. És nem underground. Ô A back.

Szeretem.

(Akinem a rasszizmus bármilyen módon eszébe jut a kép láttán, annak sok kuss, mert nálam nagyobb rasszista nincs és a fehéreket majdnem az amcsiknál is jobban utálom, és igen, sajnálom a kárpátaljai cigány gyerekeket is, fôleg az ottani gyakori rablások miatt, melynek célja a "fiatal" szervkereskedelem.)

4 megjegyzés:

  1. Most ezt nem értem. Magadhoz fogadtál egy kisgyermeket?

    VálaszTörlés
  2. ez egy szomorű post. tomi szomorú.
    inkább hozzunk létre egy kamualapítványt p. megsegítésére, a befolyt pénzből te elutazhatsz indiába, én veszek egy macbookot, a maradékot meg valóban elküldjük pedronak, hmm?

    VálaszTörlés
  3. nem is szomorú. tök kedves. na jó, nem. depresszív. igyekszem. most hazamegyek, megnézem az összeomlás c. filmet, és holnapra összetolok valami igazán vidámat. :D

    VálaszTörlés