Nagyon pozitív

Elhatároztam, hogy mostantól fogva nem vagyok hajlandó búslakodni, hiszen nem vagyok rossz helyzetben. Sőt. Elképesztően jó helyzetben vagyok. Nekem nagyon, nagyon jó. Mert... ööö... egészséges vagyok, okos, jó fej, vicces, ööö... asszertív - ha én is akarom -, és nő. Ezért aztán nekem nincs miért aggódnom. Hiszen pontosan tudom, mennyit érek. Tehát nekem nincs félnivalóm. Mert a jó embereket mások is szeretik és elismerik. 

Csak nevetnem szabad. A könnyeimből egy brazil szappanopera sztárja már rég meggazdagodhatott volna, aztán kivethette volna magát a legújabb Los Angeles-i luxusapartman huszonegyedik emeleti ablakából. Ettől most megkíméltem egy rakás embert, amiért nem raktam fel az ebay-re formaldehides üvegcsében a könnycseppeket. Akkor ma már biztosan megvolt a jó cselekedetem is. 

Van egy csomó ember, akikre mind-mind számíthatok. Eddig is tudtam, de most, hogy szívem szerint (10 perccel ezelőtt még biztosan) kirohantam volna a világból, bebizonyították, hogy mellettem állnak és támogatnak mindenben. Jó érzés, hogy nem vagyok egyedül. Tehát nem vagyok egyedül.

A gyermekemnek pedig lesz anyja is és apja is, legfeljebb nem együtt élnek majd. De legalább lesz majd egy csomó más ember is, aki szeretheti őt. Mint a kedvesek... ööö, vagy a postás. Persze a legideálisabb az lenne, ha kedves apuka felocsudna még idő előtt az "összeszarom magam" állapotból, megjelenne egy óriási csokor virággal a kezében és azt mondaná, hogy "Csak értetek élek, szeretlek, kérlek, ne engedj el!" Tudom, kissé Álehándrós lett, node melyik nő szeme ne lábadna könnybe egy ilyen mondat hallatán...? 

Valamiért azt gondolom, hogy semmi nem történik véletlenül. Talán azért hiszek ebben, mert így könnyebb a belátás. Biztosan azért történik mindez, mert valami sokkal nagyobb dolog vár rám. És aki fent van - legyen ez jó Isten, vagy másféle erő/forma - pontosan tudja, mit, miért csinál. Többé nem engedek annak a fránya frázisnak, miszerint minket, embereket, csak lehajítottak ide a Földre mindenféle gondviselés nélkül. A hitem is az enyém. 

És amit sokszor elfelejtek, de figyelnem kell rá... Az alázat. Más gondolatának szeretete. Nehéz ezt megvalósítani, amikor én pont az ellenkezőjét érzem és puszta kézzel meg tudnám fojtani a másikat. Azonban ha ezt nem teszem, de leírom és lerajzolom (hogy tenném pontosan), és találok egy kiadót, aki szerint ebből meggazdagodhatok, mindemellett még kedves is vagyok, biztosan én leszek a tuti nő.