Ekkora a has. Oltári nagy, nem egyszerű koordinálni mozgásom. Tegnap átküldtek a 2. számú gasztroenterológiára, ahol egy félistennel beszélhettem - kedves, segítőkész orvos, aki szeretettel vár a szülést követő második hónapban egy colonoscopiára - na de a várandós osztályra visszafelé tartva volt muris a helyzet. Ugyanis a kórház területén a járdákat nem kímélve álltak lapjában egymás hegyén-hátán az autók, egyensúlyoztam közöttük, ami azért ment nehezen, mert nem egyenletes a felület, a hasamtól nem láttam semmit, az meg elég hülyén nézett volna ki, ha séta közben próbálok a pocakom alá lesni, hogy lássam, hová lépek.. Úgy mentem, mint aki egy ambient buliból tántorog hazafelé Szigetelés után gyalog.
Még két nap és a 38. hetet is betöltjük, következik a 39. Nem kapok infúziót, azt mondta az osztályvezető dokker, hogy erre a minimális, hátralévő időre felesleges, mert két hét alatt nem nő a gyermek másfél kilót. Hál'Isten. Nem tudom miért divat itt 4 kg-os gyereket növeszteni. Biztosan jobban szeretik a pengés szülést, mint a műhisztis-nyomósat. Pedig én nyomni fogok. Az egyetlen dolog, amit eddig megtanult a testem: irányítani az agyam, szóval ha nagyon szeretném, biztosan menni fog a természetes szülés. De bőven elég, ha felmutatnak egy pengét, alám állnak és elkapják Lucát még a levegőben.
Várom vissza kis katicát a kórterembe(bár tudtommal ide mindenki szülni jön, nem azért, mert kóros). Amikor utoljára láttam, valaki szülni ment a szobából. Kicsike bogár, 4x4 mm-es talán. Lehet, hogy ő a gólya, csak piros, pettyes és ártatlan mini-ragadozónak álcázza magát. Ma katicát lesek, holnap hulló csillagot és rengetegszer fogom ugyanazt kívánni.
Vaterán lecsaptam egy nagyon jó kis kanapéra harmad áron, kiderült, egyszer sem használták (képen is látható, mennyire csinos), megszerveztem a szállítást, olyan voltam egész nap, mint A keresztapa állapotosan szivar nélkül. Természetesen mindent egyeztettem Luca papájával, de mégis, valahogy idétlen volt az egész. Fehér ágyikó, fekvés, laptop combon, 20 centivel hosszabb karok (hogy átérjem azt a nagy dudort, ami a mellem alatt van és gyermek a neve), telefon a vállam és a fülem között.
Eh. De ennék valami finomságot. Már lassan másfél hónapja nem ehetek finomságokat, illetve nagyon kevés félét. Nem lehet csokoládés, gyümölcsös, erős aromás, erős, csípős, fűszeres, darás, rántott (azaz prézlis), sült, párolt. Sacher tortáról álmodom, pedig nem is szeretem a csokis süteményt. És egy finom kávét is meginnék csupán az íze miatt, amit szintén kihagyok. De jó, hogy van vízem!
Szia mikor júniusban utoljára hívtalak akkor visszacuccoltam pestről, kerestelek párszor, hogy hogy vagytok, mi van veletek. Vagy azért mert lent voltam párszor pesten, és hogy zavarhatok e.
VálaszTörlésMivel telón elérhetetlen vagy, (tudom az agyrák :)) nézem a Blogot, még ha nem is nagyon van mondanivalóm, szorítok értetek...
Hogyhogy a Sacher? kettőnk közül valaki azt mondta, hogy a látványától is rosszul van mindennek ami csokikrémes...
Lehet hogy a Luca édesszájú lesz és ő kívánja, tudod bentről is és kintről is tudják majd manipulálni anyukát XD
Megint 10-16 órákat húzok, de idenézegetek, ha valamiben tudok segíteni, írj, vagy tolj egy SMSt ...
Puszik
P.
Igen-igen, nem kell 4 kilós gyerek! Én is kemény 2750 gr és 48 cm voltam 9 hónapra és 10 napra, de nem zavartak vissza :P Igazi "easy come easy go" szüléssel ajándékoztam meg a mamát :)
VálaszTörlésSzia Gabcsi!
VálaszTörlésSzurkolok nagyon, remélem minden rendben lesz!
A Luca név nagyon tetszik, szerintem jó választás volt.
Aki a szülészeten is netezik a laptopjával, az már menthetetlen... :)
Tetszik, ahogyan írsz. A kis fanyar humor, a szókimondó stílus, és a sorok között tapintható féltés és szeretet, amit a kicsi iránt érzel.
Örömmel olvasom, így mintha kicsit részese lennék én is a nagy eseménynek.
A legjobbakat!
ui.nemrég ettem meg 3 Eszterházy szeletet, szörnyű volt! A következőnél gondolni fogok Rád :)
...tudom...akadna a torkomon ;)
Szia Peti,
VálaszTörlésigen, tudtam, láttam, hogy kerestél, volt egy antiszociális pár hónapom. Először meggyőztem magam arról, hogy nekem már nincsenek barátaim, mert nem érdeklődnek egyáltalán hogyan létem felöl. Aztán arra gondolotam, hogy akkor nekem most rossz, aztán már nemigen vettem fel teller edét, ha kerestek és jókat sírdogáltam, mivel azt éreztem, nem tudok mit mondani, csak a bajokat, amik voltak, amik kialakultak bébikével, velem, vagy velünk. Nem volt egy leányálom az elmúlt 10 hónapom. Plusz azok a fránya hormonok is szórakoztattak. Most úgy tűnik kezdek kilábalni ebből az időszakból, megvolt a szülés utáni depi szülés előtt. Kórházban is lelassult az élet, így itt nem érzem magam kívülállónak. Sok más esetben igen, mivel teljesen megváltozott az életem.
Na de erről majd többet, máskor, nem itt.
Puszik.
Dááááávid, de jó, hogy írtál ismét! Tudod, ha a belső hangok csitulnak, kellenek a külsők, ne legyen nagy a hiány, ezért is a napló. :)
VálaszTörlésOlyan kedves, hogy gondolsz ránk! Jól esik nagyon. Most még kétes, hogy mikor lesz a nagy nap, picurka majd eldönti, mikor szeretné, ha megsimogatnám igaziból is.Remélem nem 20-án...
Eszterházy-t is szeretem... illetve szeretném, de majd később bepótolom.
Puszillak benneteket.
Macska igazi kis macskaként született. Szerintem Luca sem lesz óriás bébi.
VálaszTörlés"nekem már nincsenek barátaim, mert nem érdeklődnek egyáltalán hogyan létem felől" hogy érdeklődjünk, ha nem veszed fel a telót? Max nézzük a Blogot, és veled sírunk és nevetünk, csak kicsit később, mert másnap látjuk mi van... Csak jobban örülne az ember, ha nem sötétben tapogatózna, mert olyankor szokta betörni az orrát a kinyújtott két kéz között az ajtó... XD
VálaszTörlésTudom, hogy nem leányálom, de túléled, más is túl szokta. Az eleje biztos kemény lesz, míg beáll a rendszer, míg kiismered, és összeszoktok az új jövevénnyel.
A depiből kijut majd utána is...
Szorítok értetek...
Puszik
P.