Kicsi vagyok

Holnap reggel fél nyolckor kopogtatnom kell teljes menetfelszerelésben a várandós ambulancián, ahol az elkövetkezendő napokat/heteket fogom tölteni szülésig.

Veszélyeztetett terhesség a miénk. Már megint. Állandóan veszélyezteti valami és én utálom, hogy mindig másokra kell hagyatkoznunk, mivel egyikünk sem humán genetikus/szülés-nőgyógyász/belgyógyász. Nagy kár. Eddig, amit tudtam, megoldottam, mint felmerülő problémát, vagy legalábbis próbáltam olyan helyzeteket teremteni, hogy magam meg tudjam tenni, amit kell. Mert nem bízom másokban, mások munkájában, vagy csak nehezen. Most kell megtanulnom. Pont most, mivel most van rá szükség.

Meggyőződésem, hogy ugyanannyi energiába telik valamit jól csinálni, mint rosszul, bár eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy az emberek robotból végzik munkájukat és nem feltétlen azért, mert szeretik azt (nem a megélhetésre gondolok, hanem a munkamorálra). Két hétig feküdtem a várandós osztályon, ezidő alatt két genetikai ultrahangot végeztek és fogalmuk sem volt arról a problémáról, amire tegnap fény derült. Nem jó a méhlepényem keringése, emiatt nem táplálja rendesen Lucát. Keveset nőtt a picur. Szerintük. Szerintem a félvak szonográfus miatt telített folyamatosan a várandós osztály.

Reggeltől napi infúziókúra, tápok, szerek, gyógyszerek, minden, amiről azt feltételezik, hogy segíthet a kicsikénk fejlődésében, kivizsgálások, szúrások, amik alapján talán kideríthetik, mi történik odabent, amiért ez a helyzet állt elő.

Rendesen be vagyok szarva (bocsánat), de tényleg. Tudom, a legjobb helyen leszünk, mert bármi komplikáció is merül fel, ott, helyben jó eséllyel segíthetnek rajta. Nem akartam befeküdni. Már tegnap hangsúlyozták szükségességét, de nem hallgattam az orvosra, arra vártam, hogy a kezelődokival tudjak beszélni. Ezt ma délelőt meg is tettem. Orvosunk alaposan rám ijesztett. Eddig pont ő volt az, aki mindig nyugtatott és kérte, hogy ne pánikoljak feleslegesen. Mire kezdek belejönni ebbe a "nem eszik olyan forrón a kását" állapotba, most az ő arca volt határozottan ideges a leletek láttán. Azt mondta, eddig igyekezett a "normális" jelzőt használni a terhességemet illetően, de mostanra be kell látnia, hogy végig voltak komplikációk, de a mostani aggasztja leginkább, be kell feküdnöm, mert szeretné minél hamarabb egészségesen a kezünkbe adni Lucát, ennek azonban az a feltétele, hogy mindig tudják, lássák, mi történik velünk.

Befejezem gyorsan a takarítást, elmegyünk vásárolni a Tesco-ba is. Még hálóinget is ott szerzünk be, mivel a leértékelt nem húszezer forintos Women Secret-es hálóingek a Szigetre, az Intimissi darabok pedig egy streep bárba valók. Egy volt csak, aminek megfelelő hosszúsága és anyaga volt, de az annyiba került, mint az eddig összevásárolt gyermek holmik összesen. Majd megyek zárás után nyitni kanüllel. A bébit váró, hálóing-rabló kismama - a Blikk nagy örömére.

Mindennél jobban vágyom erre a kislányra és szeretném, ha már a finish-ben lennénk végre. Ma töltöttük be a 36. hetet. És ha megszültünk, megkeresem a volt főnökömet, jól megdobálom kakis pelenkákkal, aztán boldogan élünk, míg meg nem halunk.