Ötórai

Lucus gyógyulófélben. Kórházat még idejében elhagytuk. Vírus volt az elkövető. Kicsiny kevesebbet sír, már jobban alszik. Elég kemény műszak volt a kórházasdi, ott nem volt két egymást követő óra, amikor békésen szunnyadhattunk. Biztosan számít az is, hogy itthon vagyunk, az ismerős közegben, az ismert illatok és színek közt. Bár csupán egy hónapos, azért gondolom megszokott dolgai, érzései csak vannak már neki is. Ja, és ami igen fontos információ: a babák egy hónapos korukig újszülöttek, ezért bizton állíthatom, Luca már csecsemő. Bezony.

Nagyon kimerített ez a pár nap. Elfogytak a tartalék energiák és a türelem is. És hiába alszom, nem teszem mélyen, mert mindkét fülem a gyermekre van hegyezve, ahogy megmoccan, felriadok. Furcsa állapot ez. Közben furcsa mód gyenge a szervezetem, ritka, hogy nem fáj semmim, a szülés elképesztően sokat kivett belőlem. Ma a lábam vacakolt, ijesztően. Voltak pillanatok, amikor nem tudtam ráállni, pár perc múlva már igen. Ezt játszom egész este és csak remélem, hogy nem valami újabb nyavalyatörés a szülés előtti keringésromlásnak köszönhetően.

Szeretnék egy házat a világ végén, ahol kaviccsal lehet fizetni és nincs közvetlen térerő, sem mobil. Sem ötletek, mit-hogyan csináljunk. Csak pár különleges teafilter és egy motoros láncfűrész.