Szívás-fújás

László Kórház. Szitáló köd. Beteg gyerek. Vicsorgó anyós. Így telnek a napok.

Babóka pár napja megint rosszul lett, nem maradt meg benne semmi, irány az orvosi ügyelet éjjel, ott lekezelő, friss diplomás (gabi mínusz három év) modorú szörnyedvény nő próbálta elmagyarázni nekem, hogy nem látja el a gyereket, mert nincs nálunk a TAJ kártyája. Magyaráztam neki, hogy nálunk van az a hivatalos papír a TAJ számmal, amit még a kártya kikézbesítése előtt kaptunk, plusz az összes eddigi Luca papír, beleértve a lakcím igazoló kártyát, a személyi számát, az eddigi kórházi leleteket, szóval megteheti, hogy nem vizsgálja meg, de higyje el, hogy hisztis szülő vagyok, aki tank, ha kell, és úgyis meg fogja nézni a gyerekem, mert ha nem, akkor irgumburgum. A vizsgálat végén közölte velünk: nem kell a gyereket kórházba vinni, nincs semmi baja, kicsit híg a széklete. Gyermeknek négy óra alatt az már az ötödik totál híg széklete volt olyan mennyiségben, hogy még a vizsgáló ágyról is az folyt, plusz már órák óta minden bevitt anyatejet kihányt. Vitatkoztunk. Hiába mondtam, hogy hasonló tünetekkel vendégeltek meg bennünket a Lászlóban másfél hete kiszáradás gyanújával, nem hatott. Úgyhogy közöltem a nővel, hogy nincs semmi gond, az ő felelőssége az egész, ha a gyermekkel, aki öt hetes és semmi nem marad meg benne, bármi történik, megtalálom. Erre ráírta a papírra, hogy a szülő kérésére tovább utalta Göttler Lucát a Szent László Kórházba. Érdekes módon a kórházba érve már nem engedtek bennünket sehová, mondván egy ennyi idős kicsi fél óra alatt is kiszáradhat, aki ennyire kevés ideje van a világon, annak ez már nagyon veszélyes helyzet lehet. Azóta itt melegedünk, ismét, csak most nem a bacis, hanem a vírusos oldalon, bár az sem kizárt, hogy a bébinek tejérzékenysége van, és ezért az állapot. Báááár az orra is tele van és prüszköl... Még nem tudni semmit, ma lesznek eredmények. Állítólag.

Közben anyóspajtással is volt egy telefonos menetünk. Először Danival, majd velem. Nehezményezte, hogy már két napja nem adtunk hírt magunkról, micsoda dolog ez, és különben is, és biztosan én próbálom elmarni a fiát és az unokáját tőle, de nem fog menni, mert nem tehetjük meg, hogy nem engedjük az unokája közelébe. Na. Eddig a pontig, heti minimum két alkalommal volt nálunk és legalább ötször beszéltünk telefonon, ami nálam már elképesztő rekord. Azért nem hívtam, mert a kicsi nem volt jól, én nem tudtam lábra állni két napig és örültem, hogy egyáltalán el tudom látni magunkat úgy ahogy. Kaptuk a hidegzuhanyt, előbb Danit próbálta győzködni arról, hogy micsoda ember vagyok én, mert nem hívom őt vissza (bár tele mind a két kezem) és nem dícsérem halálra a tökfőzelékét, mert nem főzök minden nap, mert direkt távol akarom tartani őt az unokájától (akiről egyébként a születéséig tudomást sem vett). Sajnos a telefonom annyira van felhangosítva, hogy a gyerkőc ordítása mellett is halljam azt, aki hív, így Dani mellett ülve hallgattam végig, ahogy rikácsol és engem szíd. Amikor elegem lett, kedvesen elkértem Danitól a telefont és elmondtam neki, hogy két kezem van, nem hat, bocs, hogy nem gondoltam arra, hogy telefonon folytassak vele diskurzust a tökről és persze, jelezhettem volna valahogy mégis, ha a szabad lábammal belerúgok egy bombába. Elmeséltem neki, hogy eszem ágában nincs megfosztani az unokájától, sőt, szeretném, ha ismerné a nagyszüleit, mivel az én életemben is fontos szerep jutott a nagyszüleimnek, de fel kell fognia, akármennyire is nem kedvel, hogy Lucának én vagyok az anyja és ez legalább addig így is marad, amíg ő a nagyanyja. Mondta többek közt azt is, hogy nem kellene kísérleteznünk a nevelésben, meg hogy a virág rossz helyen van a szobában, és különben is rosszul fogom a gyereket és még sorolhatnám. Senki nem akar a saját életében a rossz lenni, én sem, ezért megkértem, hogy hagyja meg nekünk a növénnyel és a többi dologgal kapcsolatos döntési jogot, mert ez így volna rendjén és hagyja, hogy dönthessünk, még akkor is, ha rosszul tesszük és legyen kedves feltételezze rólunk, hogy csupán harmadannyira vagyunk bénák, mint ahogy ő azt gondolja.

Ilyenkor persze lehet vélelmezni, hogy szeretetből viselkedik ilyen ostobán, de ennek egyenes következménye két dolog lehet: 1, apuka besokall, mivel minden este ugyanazt az úszító beszédet hallgatja végig, és lelép anyuka mellől, mert a nagymama befolyásoltsága lágyítja a koponyáját, így az unokájának rosszat tesz, 2, apuka besokall és elküldi a kedves nagymamát gombát szedni. Most a második lehetőséghez vagyunk közelebb. Remélem így is marad.

Mindeközben ismét kacérkodik velem a pánik, tegnapelőttre annyira kifáradtam, hogy megtréfáltak az idegeim. Ugyanis az történt, hogy szombaton délelőtt visszaslattyogtam SOTE-ra, ellenőrző mélyvénás doppler vizsgálatra, ahol a dokker néni végigkukkerolta az egész testem, és talált a a jobb lábamban egy két centis Baker-cisztát, mondta, emaitt lehet, hogy olykor nem tudok ráállni, majd lebiggyedt szájáról a mosoly és közölte, talált a nyakam bal oldalán két nagyobb és több kisebb valamit a nyirokmirigyek mellett, aminek nagyon nem kellene ott lennie és mivel szerdán úgyis lesz teljes alsó tükrözésem, csinálnak egy teljes vérképet és ráér akkor a biopszia, ha nem jó a kapott eredmény. Kértem, mondja már el, mik is azok a valamik, majd latinul hablatyolt zavartan pár dolgot és mondta, szerdán tükrözés előtt mindenképp beszéljünk. László Kórházba visszafelé tartva végiggondoltam, milyen következményei lehetnek a hallottaknak. Lelki szemeim előtt láttam, hogy én már nem vagyok, Dani már más nővel van együtt, mert az élet megy tovább, Luca azt sem tudja, ki volt az édesanyja, és az anyumat/anyai családot sem ismeri hála Dani édesanyjának, aki biztosan nem díjazná, hogy ne vele legyen a gyerek, amíg annak apja egész nap a munkában van. Igyekeztem a kórházban nem mutatni mennyire be vagyok szarva, Lucust megettetem, Daninak tárgyilagosan adagoltam az infót. Délután küldtek át a belgyógyászatra, mert látványosan lebiggyedt és lüktetett az alsó ajkam és mert nem mozgott a nyelvem rendesen, emiatt nem lehetett érteni, amit mondok. Kaptam egy nyugibogyót, visszajöttünk gyermekhez és megvolt az utász, aludjak végre egy nagyot. Tej lefej, apuka be kórházba, segít anyukának, anyuka végre elképesztő nagyot alszik, ajak működik. Szerdán colonoscopia.

Kérek egy "Szar is le van szarva" tankönyvet, köszönöm.