Tombolda

Luca sír. Illetve sírdogál. Mintha azt akarná, megértsem miért teszi. Szegénykém csak annyit lát, hogy egy elképesztően nagy és meggyötört arc közelít az arcához és azt kérdezgeti tőle síri hangon, hogy "Most mi a baj, Kicsikém? Még nem kaphatsz cickét? Fáj valamid? Miért nyújtogatod a nyelved?" Ő pedig egy darabig néz a hatalmas kék szemeivel, aztán láthatóan feladja ezt a megértősdit. Ez abból látszik, hogy ismét elkezd kajabálni és minél nagyobb a szája, annál kisebb a szeme. A vége felé csíkszem lesz, gondolom nem sokat lát ilyenkor. Aztán jó esetben elalszik, egyébként pedig csak erőt gyűjt a folytatáshoz.

Amikor kicsi megszületett megfogadtam, nem írok túl sokat blogra a babázásról. Én majd nem követem el azt a hibát, hogy beleszeretek a gyerekembe. A gyerekünkbe beleszerettem, és mert édeskettesben töltöm vele napom nagy részét - és ez egy darabig még így lesz -, nem tudok másról írni, mint erről.

Két-három naponta igyekszem főzni egy rakás ételt, telepakolom minihűtőt, puzzle-ozok a jégdarabokkal, hogy minden beférjen, legyen mivel üzemelni a nehezebb napokon. Ma kekszet ettem ebédre, ebből lehet tudni, hogy ez a főzést követő negyedik nap, amikor üres a hűtő. Sétáltunk, etettem, nyugtatgattam, mutogattam neki dolgokat a lakásban, de hol nézelődik, hol sírdogál, akár perceken belül megváltozhat picurka hangulata annak ellenére, hogy az itthoni légkör igen kiegyensúlyozottnak mondható. Ha fiú lenne, biztosan Pic Úrkának hívnám, amiért ugráltat. Szóval kemény. De ha a nappaliba érek és hallom a szomszéd kisrác hangját megnyugszom, hogy nincs baj, a gyerekek ilyenek, sírással kommunikálnak, beszélni még nem tudnak - esetükben nem feltétlen egyenlő a sírás a fájdalommal.

Végre csend van, hallom hogyan kerreg a gép. Hajat kéne mosni, megfőzni az ebédeket, vígasztalni kicsit Dömper lelkét, mosni, pakolászni. Gyerek üzemmód tökösebb elfoglaltság, mint a bungee jumping, mert bár csupa kihívás, mégis állandó.

Megint brekeg. Nem kell ennyit lamentálni. Irány a hajmosás, főzés. Ennyit a csendről. Könyörög, hogy vegyem fel. Ilyenkor tudnám mi a helyes...