Lóbox

Internetes faszkodás. De tényleg. Bepötyögtem a pontos paramétereimet, nyolcvanas évjárat, sokat futott motor, iksz lóerő, enyhén kopott karosszéria. Pontos állapotfelmérés. Persze, azt senki nem tudja, hogy már kétszer összetörtek, csak a szerelő helyrepofozott. Mert új a fényezés, szép munka, mindent takar. Annyit írtam a mit várok a másiktól boxba, hogy "ha van nyolcas tiplid, már egészen biztos, hogy nem én hordom majd a nadrágot". Pont tiplire volt akkortájt szükségem.

Ennek köszönhetően aztán jöttek a leleményesebbnél leleményesebb levélkek, mint a "fúrom is van, mikor menjek", a "tiplivan" és a "dugni akarok" egysoros csodák. Pár emberrel leveleztem, három pasival találkoztam, aztán feladtam. Mindenki keresi magát. Senki nem tudja pontosan mit akar, csupán azt, hogy mit nem. Persze, ez is több a kevésnél, csak ahhoz parányi, hogy lépéseket tegyen. Kapcsolatfüggő, találkozásfüggő figurák, akik már nem is törekednek a tényleges kapcsolat-kialakításra, mivel már életformájukká vált, hogy minden héten mással találkoznak. Egy lánnyal is leveleztünk. Naponta írt levelet, amiben elmagyarázta nekem kedvesen, hogy miért nincs úgy, ahogy gondolom, amit gondolok. Küldött nekem pucér fotókat magáról, de valahogy nem fogott meg, még mindig a pasik érdekelnek. Aztán amikor a fejét is elküldte levél formájában, egycsapásra megértettem mindent vele kapcsolatban.

Töröltem magam a helyről, kipróbáltam, nem jött be. Valahogy a személyes varázsra szükség van, máskülönben nincs parázs. Állítólag kapcsolatban vagyok, mivelhogy volna egy pasim. Szigorúan állítólag. Fészbukon pedig pontosan látható, hogy két óránként ismer meg tetovált derekú nyolcvanhatos születésű kismajmokat. Nyilván nem a lávbokszon, ahol én is megismertem őt. Egy dolog nem voltam soha - még magzati korban sem. Naív. Hát hüjje vagyok én, kicsigyík?

Besózva

Augusztus 12-én Faithless és Besh o droM koncert a Szigeten. Ott leszek. Előtte kialszom magam és mozgósítom gyerekApját.

Nem ér a nemem

Lekvárból a fejem. Ma megbámultam egy pasit. Nem kicsit. Nagyon. Mire észrevettem mit művelek, kispofa vigyorogva nézett vissza utánam. Ezt onnan tudom, hogy utána is fordultam. Jesszus. Bármire megesküszöm, hogy a kilencvenes évek eleji VanDamme plakátok óta nem tettem ilyet. Tényleg. A szép emberek soha nem érdekeltek igazán, az érdekes karakterek annál inkább. De ma pofátlanul nézelődtem. Idegen érzés ennyire hülyén érezni magam. Persze nem sérült a vizualitásom, sőőőt, de nem ehhez vagyok hozzászokva. Ez vajon egy új korszak? Vagy lehet, hogy bár már nem szedem a hormonbogyóimat, azok mégis beindítottak pár hónapja egy másik hormonális folyamatot? Mert nem bánom, csak furcsa, hogy férfiakat is észreveszek, nem csak embereket. Ez nem azt jelenti, hogy a férfi nem ember. Értem.

Plusz az tűnt fel még, hogy vasárnap kora délután az Allee-ban található InterSparba csak párosával járnak az emberek. Valahogy ott is láttam a pasikat, miközben hetykén rakosgattam bal lábam elé a jobbat és viszont. Láttam egy férfit és persze pont abban a pillanatban feltűnt a színen a nője egy doboz tojással a kezében, vagy sajttal, tök mindegy. De mindvégig ez volt. Mindehol. Még öreg nénit, vagy bácsit sem láttam egyedül. Jó persze, én sem voltam egyedül, ott volt a gyermek. Tudom.

Valami változott. Óriásit.

Csak egy kérdés. Fiúk, miért lett divat a borotvált mellkas?

Reggeli

Get it on

Szombat éjjel, gyerek alszik, lónyál amerikai film, kanapén fekve, sörrel a kezemben, amit már két órája nem tudok meginni. Itatom az egereket, mint a hírek szerelmesei. Nem épp így képzeltem el harmincas éveim elejét. Pedig igyekszem minden egyes nap tenni azért, hogy jól alakuljanak a dolgaim. Fáradt vagyok és most kurvára sajnálom magam. Na majd holnap. Jobb lesz. Talán most jött ki az elmúlt pár hónap, nem tudom. Mentális fáradtság. Fel kellene töltődnöm. Hol az aksim?

Ezek itt vajon nyulak?

Megálltam

Jee. Nem ettem sütit és rengeteget erôsítettem. Most pedig megveregetem jobb kezemmel a bal vállam. Mert már elérem.

GoOn

Kitartó önsanyargatásomnak gyümölcsözô eredményeként ismét ledobtam magamról öt kilót. Egész jól nézek ki, a seggem körfogata jelentôsen csökkent. Talán ideje volna a harminckettes, harmincnégyes ruháimat elajándékoznom az anorexia klubnak. Azokat egészen biztosan nem szeretném többet magamon tudni. Kiskorú a trénerem, most tíz kilót nyom, keményen küzd, hogy ne legyenek pegyhüdtek a tagjaim.

Almácskával kapcsolatos huzavonának tegnap vége lett. Mindent szervizeltek rajta, és mivel az írek segítettek, garanciális alapon ment a dolog. Büszke voltam Danira. Mivel a StarKinggel nem akart harcolni, volt egy kis összefeszülésünk. Én azt gondoltam, tényleg Balkániában vagyunk, ha már ennyire kurvára nem mûködnek dolgok és igenis a végére kell járni, már csak az elv miatt is. A kitartásunk meghozta gyümölcsét. Egy pont ide.

Nemrégiben találkoztam egy igazi alfahímmel. Számomra vonzó, érdekes jelenség. Csocsózni nem tud, de nagy játékos és kitartó ember. Anyámat már a második napon megdobta egy levéllel. Nem falevéllel. Az ô esetében egészen biztos, hogy nem megyek férjhez hat nap után, de ennél többet nem lehet biztosan tudni. Legalább annyira vízöntô, mint én - ha nem jobban. Pontosan tudja mit nem akar, és soha nem tudom meg, mit igen. Az életem egyébként is kiszámítható és pontosan követhetô, mit nekem egy kis izgalom! Szóval vagy várható egy mesés titánok harca, vagy végre lefaragok kicsit az elvárásaimból, a nyakasságomból és az embert nézem, nem az ostoba ideákat. Úgyis jön, aminek jönnie kell. Süllyedni nem vagyok hajlandó. Merülni még talán. Csak bizonytalanság ne legyen.

Farok

Ha így megy tovább a nap, estére herét növesztek a már-már kinövő falloszom mellé, hogy összeszerelhessem a tíz perce szétesett szekrényem. Jaj de elegem van ebből a napból.

Lustanyu

http://lustanyu.blog.nlcafe.hu/

A legszórakoztatóbb blog, amit gyerekestôl valaha olvastam.

RáGo

Valaki mondja meg nekem - de azonnal -, hogy lehet a fogzás nevû folyamatot felgyorsítani. Mert ha ez így folytatódik tovább, kinyírom a rózsaszín plüss tehenet. Gyerekfekvés kilenckor, mami fekvés éjfélkor, gyerek felébred háromkor, hatkor, negyed nyolckor. Az anyja is. Lassan kínai csík szemem lesz.

Persze ha mértéktelenül csokizhatnék, sokkal jobban érezném magam, de így, hogy még fogyóznom is illik, már nem annyira vicces a móka. Maximum a kefét rágom hajnal háromkor, miután édes kis meggymagom fél órán át tartó kiadós ordítás után édesdeden szuszog tovább. Az élet igazságtalan. Dehát rágni csak kell valamivel.

LebeGö

Almácska beszart, én meg kukacos

Hétfőn almácska - gépem - kilőtte magát az űrbe. Berregett kicsit, pöfögött, aztán azt mondta, bazdmegdenagyon. Magával ragadta a munkáimat, emlékeimet. Mint nemnormális felhasználó, az elmúlt egy hónapban nem archiváltam egyáltalán. Minek az nekem, a MekBuk megbízható, nanehogymár. Lassan csak megtanulom a mondást, miszerint ha kurvának állsz, számíts arra, hogy megdugnak.

Nadee, gyerekapja nagyon jófej volt, hétfőn, amikor jó pár cérnám elszakadt, itt volt, figyelt, kedves volt, meghallgatott és nem akarta megmagyarázni, mi törtét és miért. Köszi.

Az Apple körülbelül annyira vásárló-/fogyasztócentrikus, mint mondjuk a Tesco. De tényleg. Vagy inkább mint a Lidl. Szép csomagolás, közepes ár egy kis lisztériával fűszerezve, dögölj meg. Merthogy mint kiderült, a vincseszterem sorozathibás darab volt. Ami annyit tesz, ha tudod, hogy sorozathibás, nem viheted vissza cserére, csak amikor az már beszart. Tehát - ha nem vagy körültekintő és nem mentesz folyamatosan legalább háromféle módon -, akkor garantált az adatvesztés. Én nem tudtam, hogy hibás a vinyóm.

Dani Kürt Kft-nél kötött ki. Vitte magával az én nyavalyásomat. Mondták, levált az olvasófej, sok pénzért maximum ötven százalék adatot tudnak róla lementeni, lehet, hogy csak empéhármakat és gifeket. Jó biznisz. Ezután a szervizesek már nem akarták kicserélni a merevlemezt mondván, feltépték a matricát, már nem jár az ingyen csere. Erre már én is bemerevedtem kicsit és felvettem, felvettük pár emberrel a kapcsolatot, mint az ír Frankkel, aki az Apple európai régiójának központi részlegében dolgozik valamiként. Segítőkész volt magyar kollegáival szemben. StarKing-ben annyit mondott nekem a zember, hogy neki sem pénze, sem ideje, hogy lejátsza ezt a dolgot a külföldiekkel, az Apple nem fizeti meg neki az adminisztráicós költséget. Mondtam, oké, de ez engem nem érdekel, ha nem éri meg a biznisz, nyisson lángossütödét (ez volt a legkeményebb mondatom, jófej voltam, tényleg). Itt már nem a tizenötezer forintos vincseszterről van szó. Az elvről. Nem Kolbász Bt. gyártotta a gépet és nem is ők nyúltak hozzá. Legyünk már észnél kicsit.

Szóval ez a szarság csak a magyarokra jellemző, sehol máshol nem merik megengedni magunknak ezek a trágyák az ilyen ócska hangnemet és nemtörődömséget, persze, csak fél millás gépekről esik szó, a mai kóóóóór egyik státuszszimbólumról, mér' is kellene megtartani azokat a barmokat, akik ragaszkodnak almácskához. De nem gond. Nekem van időm. A magyar fogyasztó szívességet tesz, amikor bemegy egy boltba vásárlási szándékkal. És kuss, de nagyon, mert az eladók nem azért vannak ott, hogy segítsék a választást. Ők csak díszek. És a garancia? Az meg mi?

Vegáknak küldöm a következő számot. És magamnak.

Napiszarpontkom

Fogyis ebéd unott fej

Húha

Megvolt az elsô komolyabb torna. Valaki segítsen felállni.

Bekapcs

Kikapcs

Gyerekapjával - a továbbiakban így hívom majd - annyira jól haladunk kapcsolattartás szinten, hogy elérkeztünk a heti egy láthatásig. Mindezt azért, mert kölcsönösen megbízunk egymásban és óvjuk a másikat.

Hívtak ma egy munka miatt - most, azonnal, tegnapra, négy-öt órás meló -, meg tudom-e csinálni. Felhívtam gyerekapját, aki csupán azért nem vette fel a hívásom, mert az anyjáéknál volt. Most csodalogisztikával sem mentem volna semmire, mivel a harmicöt fokos hőséget a kiskorú sem tolerája nagyon, nem lehet rajta megnyomni a szlíping gombot. Merthogy nincs rajta ilyen. Nem gond. Majd amikor szükségem lesz arra a harmicötezer forintra, amit ezzel kerestem volna, kihúzom az ő zsebéből. Lényegében így szokták, nem? Mér' akarok én plusz munkát vállalni a már meglévő ötön kívül. Hülyeség.

És most állt össze a kép. A leszbikus testvére kavart be annyira két hónapja - a műtétem után -, hogy a szülei meg merték tenni, hogy idejöttek - amikor lázasan feküdtem gyulladt sebbel - és elhordtak mindennek. Lényegében egy identitászavaros ember - a kedves húg - csak tisztában van más identitásával, ha már a sajátját nem találja. Bingó. Bazd meg, ha ez kell, edd is meg. Nélkülünk.

Megyek, sütök sütit és szorgosan nézegetem miután kihűlt, mert holnaptól tornával egybekötött fogyókúrára ítéltem magam. Talán lesz majd, aki megeszi.

Reggeli

Ma háromnegyed ötkor kelt fel a nap. Nem, nem voltam ébren akkor, csupán egy kis fejszámolás végeztem.

Mondják, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap - pedig az elmúlt egy-két évben csak ugatós-harapós ebadtákkal találkoztam. Még a dög is finom és nőies kifejezés lenne rájuk nézve. De kezdek megnyugodni, visszatalálni ömagamhoz - egyre több tervem van. Ahogy telnek a napok és úgy telnek, hogy átlagban napi húsz órát vagyok ébren jövök rá arra, mennyi mindent csinálnék még, ha időm engedné. Így egyetlen dologban kell igazán jónak lennem. A logisztikában.

Találd ki, hogy főzöl úgy kétfélét, hogy közben anyagleadsz, miközben a kilenc hónapos gyereked csüng a lábadon és a Katica bogárka szállj el, szállj el c. dal énekelgeted. Mindezt egyedül. Mert nincs este, munka után segítség, aki átveszi a terhet. Ebben az állapotban kifejezetten üdítő, hogy kicsi a konyha, így csak kettőt kell lépnem oda-vissza.

Ragyog a lakás, csupa csoda, rend a lelkem. Két éjszakám ment rá, de végre azt tükrözi, amit legbelül érzek. És ne igyekezzenek ide emberek a szarkupacaikkal, teljesen felesleges. Ha kell, kiírom az ajtóra, hogy "NEM SZEMÉTLERAKÓHELY, VIDD ANYÁDHOZ". Most jó dolgokra van szükségem, magam is azon vagyok, hogy pozitív dolgokat hozzak létre. És bár nehéz elhinni, úgy tűnik, működik. Senki nem tud ebben meggátolni. Még magam sem. És ez már valami.

Két kezem van

Jack,

nem 24 óra. 36. Gondold át. Jobb lesz neked is. Nekem is.

Cloé

Céép

Igen, kisfiú

Bőrgyógyásznál, jó megfigyelőképességgel megáldott idős hölgy mellett, sorunkra várva. Gyerek rózsaszínbe öltöztetve, kisbabát szorongat a kezében, harapdálja annak kezét, kislányos szafari sapó a fején, magas hangon kornyikál. Már fél órája ott vagyunk, kiskorú kezd türelmetlen lenni, anyja csitítja, játszik vele elbújsdit.

- Jaj, de édes, mennyi idős?

- Óh, köszönjük szépen. Kilenc hónapos.

- És van már foga?

- Van, persze, másfél darab, két háromnegyed.

- Kisfiú, ugye?

- Igen, és identitászavaros gyereknek nevelem, hogy legyen kivel beszélgetnem húsz év múlva.

Család és egyebek

Voltam koncerten. Isteni volt. Ha szar lett volna a hangulat, akkor is diadalittasan pörgettem volna táskámat a fejem fölött. Andris barátommal pörögtünk, mint két kamasz. Ugráltunk csillogó szemmel és ordítva énekeltük ezt a számot:

Délután kiskorúval piknikeltnk a Feneketlen-tónál. Élvezetes volt. Ettünk kamillát, pitypangot és hangyát.

Per pillanat szarok a farom méretére, süteményt eszem, nem keveset. Gyerek apja önmagában egy sokk. Mert jófej, elvisz minket Bécsbe a barátainkhoz, itt van ha kell, ha nem, de felelősséget, azt bezzeg nem vállal. Csak mert ha már teszek valamit, többnyire céllal történik, ha pedig változtatni akarok valamin, azért is teszek, különben minek áztatom a sarkam ugyanabban a pocsolyában. Persze lehet azt mondani, hogy önzetlen, de gyanítom, hogy itt másról van szó. Mert micsoda pazar dolog jófej hétvégi apukának lenni, aki itt van, amikor akar, amikor neki jó, még kulcsa is van (volt), így legalább mentheti az irháját az esetleges tényleges felelősség-vállalás alól. Segít, részt vesz. Micsoda álszent faszság. Nem és nem. Nem lesz több közös Bécs, nem lesz több közös fürdetés, nem lesz több semmi, mint a heti két látogatás. Mert bár én mondtam ki a végét, ő döntött.

És a nyavalygás, ez a rohadt nyavalygás. Hogy neki milyen szar, de bezzeg másnak milyen jó, és ő nem azt kapta, amire vágyott. Igen, mer' az ember csak ül egy domboldalon nyitott szájjal, a sült galamb meg csak úgy berepül a szájba. Véletlenül. Ja. Ébredj már fel, Kispajtás!

Mert minden kurva szépnek és jónak látszik, ami máshol van. Persze. Ki lát bele mások életébe? Mindenki, mindenhol, mindennap megküzd a démonokkal, önmagával, a céljaiért, a vágyaiért, a kapcsolatáért. Egy kapcsolat sem fenékig tejföl, ha meg igen, azért keményen megdolgozik két ember és ugye ott nincs hely harmadiknak, legyen ez szerető, anyós, vagy kanári(s). Nem úgy, mint nálunk volt, kezdve a volt barátnőtől az anyósig. A nap rossz híre, hogy kurvára nincs menekvés. Mert mindenki megeszi, amit főzött. Persze lehet éhségsztrájkolni. De egyszer el kell számolni. És már nem csak magunknak tartozunk ezzel.

A gyereket pedig nem verjük át többet. Szerencsétlen nem érti, mi történik körülötte. Mert van apja, meg anyja és családja is. De a család közösség. Ez pedig - jelenleg - egy két személyes közösség, nem játszótér. Értem?

Káó

Valaki sürgôsen állítsa le gyermek apai vérvonalának tagjait. Vagy engem.

Babszem Jankó

Drága Férfiak, volt és jövôbeni Pasik, könyörögve kérlek benneteket nôtársaim és a magam nevében, értsétek már meg végre, hogy a ti testetek hasonlóképp használódik el, mint a miénk - azaz mint nekünk, nôknek. Ahogy telnek az évek, én sem leszek kevésbé ráncos és narancsbôrôs, mivel nem vagyok Teri Hecsör és ô sem az, hiszen mûtteti magát.

Harminc évesen, ha két napig nem iszom elegendô folyadékot, bô hat hónapig tolhatok naponta három liter oxigéndús vizet és két deci hidraltáló testápolót, mire valami változik. És ez így normális. Lényegében középkorú vagyok, mivel már a magyar nôi átlagéletkor majdnem felénél járok. Neked sem lesz több hajszálad, sem fogad. Éééérted?

Ha nem tetszik a mellem? Nem baj. Nem kezdem el keresni magamon a hibákat miattad és nem hajtok üres babakocsival tízzel betonfalnak. Mert ha nagy a mellem, bizony lógni fog - biztosan mindnyájan tisztában vagyunk a gravitáció fogalmával -, ha pedig kicsi, akkor meg ugye mér' nem nagy. Azért mert csak.

Namármost. Ha a tökéletes alatt azt értjük, ami mostanság menô, ám legyen. De ugye minden potenciális hímnemû tisztában van azzal, hogy ez egy adok-kapok játék.

Tehát a képlet nagyon egyszerû:

GUMISEGG+LUFICSÖCS=NAGY FAROK+NAGY KOCSI (nem kamion)+SOK PÉNZ

Tehát. Ismét. Ha nem elég jó a cicim, nem gond, de akkor ugrálj, Kisöreg, ha a zsebedben van az az összeg, amit rákölthetsz, ha én is úgy gondolom. És a seggem is öt centivel lejjebb van, mint öt éve, igen. De nem is maradtam huszonöt. És lehet gumiseggem, ha biztosítod nekem, hogy legyen idôm naponta két órát izzadni egy félmillás futógépen, de minek dolgozni érte, ha meg is lehet venni?

A csokis fánk. Ne idegeskedj. Még tíz év és a megrágása több energiát éget majd el, mint egy óra pilates.

Ja, és az a Babszem Jankó a lábad között? Nem gond, de drágám, ne szedd a Viagrát, felesleges. Attól csak merevebb leszel, de nagyobb nem.

Éljenek a státuszszimbólumok. Ugye mostmár jobb az önértékelésed?

Új hóóóó