2010. június 13., vasárnap

Reggeli

Ma háromnegyed ötkor kelt fel a nap. Nem, nem voltam ébren akkor, csupán egy kis fejszámolás végeztem.

Mondják, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap - pedig az elmúlt egy-két évben csak ugatós-harapós ebadtákkal találkoztam. Még a dög is finom és nőies kifejezés lenne rájuk nézve. De kezdek megnyugodni, visszatalálni ömagamhoz - egyre több tervem van. Ahogy telnek a napok és úgy telnek, hogy átlagban napi húsz órát vagyok ébren jövök rá arra, mennyi mindent csinálnék még, ha időm engedné. Így egyetlen dologban kell igazán jónak lennem. A logisztikában.

Találd ki, hogy főzöl úgy kétfélét, hogy közben anyagleadsz, miközben a kilenc hónapos gyereked csüng a lábadon és a Katica bogárka szállj el, szállj el c. dal énekelgeted. Mindezt egyedül. Mert nincs este, munka után segítség, aki átveszi a terhet. Ebben az állapotban kifejezetten üdítő, hogy kicsi a konyha, így csak kettőt kell lépnem oda-vissza.

Ragyog a lakás, csupa csoda, rend a lelkem. Két éjszakám ment rá, de végre azt tükrözi, amit legbelül érzek. És ne igyekezzenek ide emberek a szarkupacaikkal, teljesen felesleges. Ha kell, kiírom az ajtóra, hogy "NEM SZEMÉTLERAKÓHELY, VIDD ANYÁDHOZ". Most jó dolgokra van szükségem, magam is azon vagyok, hogy pozitív dolgokat hozzak létre. És bár nehéz elhinni, úgy tűnik, működik. Senki nem tud ebben meggátolni. Még magam sem. És ez már valami.

4 megjegyzés:

  1. a minap itt volt Zsum egy volt kolleginája, tinivégi korában került oda melléje, dőltek utána a pasik, aki neki kellett, az nem,mástól egyszer bekapta, de vállalta a kölköt, nem tudjuk ki volt a porzó, azóta egyedül neveli, csepelről már ujbudán, nem kap apaellátmányt, teker, hajt, kűzd, a gyereket irigylik a suliban ( jó cuccok, mindig slágfertig, a leckével is), anya virágot szervez a tantónőknek, kirándulást, sütit karácsonyra, tanul a fiával és nem enged a 48-ból, nem fél, hogy ha majd a srác..., már 45 de esküszöm 39-nek néztem. valójában jobb dolga van, mint annak akinek még egy faszfejről is gondoskodnia kellene, s valljuk meg, öröme lenne benne?

    VálaszTörlés
  2. Mit is mondhatnék erre... Isten óvja az ilyen figuráktól az érett petesejteket.

    VálaszTörlés
  3. Na jó. Ez így butaság. Nem kell meghazudtolnom a múltam. Csak azt sajnálom, hogy Dani nem határozottabb ember. Ennyi.

    Azt sem gondolom, hogy jó családmodell az egyedülálló anyuka szerep. Valójában pocsék minta. Szerinted ez a minta mire neveli a gyereket? Mert szerintem semmi jóra. Mire felnô, lesz belôle egy tökös nô, aki azt sajnálja majd, hogy nem hímnôs, mert úgy legalább még az önmegtermékenyítés is mennem, ahhoz sem kellene férfi. Hülyeség. Én nem erre vágyom.

    VálaszTörlés
  4. Péter írásáról jutott eszembe, és csatlakozom Umához:
    Nálunk nagykorú hímnemű képes olyan rendetlenséget csinálni, ami szerintem már a paranormális jelenségek körébe tartozik, cselesen rejt el különböző méretű és anyagú tárgyakat a takarítószemélyzet nyomvonalán, mindig leeszi a ruháit, kipancsolja a vizet a fürdőszobában, nem keres sokat, nem Apolló-testű, és néha kevésbé szórakoztató mint egy másfél éves. De: megvéd a tolakodó fráterekről, odébb rakja a százkilós kanapét, ha eszedbe jut, hogy át kéne rendezni a lakást, hálás és csillogó szemekkel fogyasztja el a vacsorát, sosem mulasztja el a jóéjt puszit, vigasztal és megnevettet, mikor szomorú vagy, ápol, ha beteg vagy, megszereli a kilincset, csapot, számítógépet, és fogja a kezed, ha épp jut időtök összebújva filmet nézni.
    Valaha úgy gondoltam, tökös csaj vagyok, ma már megtanultam, hogy milyen jó néha nem tökösnek lenni, és megosztani az életedet azzal, akit szeretsz. Lehet hogy egyszerűbb, mint egyedül, lehet, hogy bonyolultabb, nem tudom. Csak egyet tudok: sokkal jobb és teljesebb. Kívánom Umának, hogy a leendő Mr. X-szel olyanok legyenek, mint borsó meg a héja :)

    VálaszTörlés