elmehetnék kabinetfőnöknek

Pont annyira hatékony a kríziskommunikációm.

hola

Kiskorú ma nem ment oviba, együtt töltjük a napot. Na de hola gyerek? Igen, igen, pont ott.

Cár Kelemen

Atlantisz újraelsüllyesztője és kiváltságos szállóvendég, az én legkedvesebb elmém és tükröm. Ma négy hónapja, hogy nem mesélhetünk egymásnak. Egy árva szót sem. Hiányzik a hangod és az illatod. És ezt vettem észre nagyjából egy hete az irodában ülve, miután lement a nap és az asztali lámpa fénye hátulról világotta meg az egyetlen olyan képkeretet, amelyben emléket őrzök.

a jó tipográfus holtáig tanul

Így került tegnap Nagy Zoli bácsiról szóló előadás a 2B galériából a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc Plébániára.

konklúzió

Amelyik kutya ugat, annak van hangja. És szereti a bort.

písz, láv

Egyedül az irodában, amikor elbújik a nap, fárad a város, elcsendesedik minden, a kedvenc zenéimet suttogják a hangfalak és termelem a GDP-t.

izgi

Ma egy csöppet meginogtam. Toltam egy presszó kávét, kábé tíz kockacukrot is, nemsokára leteszem a lantot, elmegyek futni, sütök túrótortát és kíváncsian várom, hogy alakul majd az estém. Csak mert tripla telihold lesz (vagymi) és peteérésem.

drukk

– Egyébként szerintem 30-45 éves koruk között hülyülnek meg a faszik. Elég tág időintervallum.
– A gond az, hogy 30 mínusz meg nem érdekel, 45 felett apakomplexus-gyanús a dolog.
– Ez azt jelenti, hogy a korban hozzám potenciálisan passzoló faszik legalább 50%-a kiszámíthatatlan és ebből fakadóan nem jó alap.
– Igen és ennek 0,0000000000001%-ával bármiféle networking kapcsolatunk...
– De ott a másik 50%, akik nagy valószínűséggel megállapodtak, ergó kuka. Na pont ez az, ezért nem szabad érzelmi alapon csinálni.
– Szóval kábé 10 férfi jöhet számításba.
– Igen és ebből legalább 2 nem nemzőképes, 3 látens (vagy nem látens) buzi, legalább 1 autista.

Na innen szép nyerni.

nefelejcs

Életemben talán először ért pozitív meglepetés rövid távú memóriámnak hála. Mert bár kurva nagy kupit csináltunk a vacsora alatt (Lucanyúl kolbásszal ette a sárgarépát és epres joghurtba mártogatta a kígyóuborkát, rajzolt pár kört a konyhaasztalra biztos ami biztos alapon), mégis csak elpakoltam mindent magunk után. Komolyan alig mertem kimenni a teámért.

dara

Aktuálisan ezt játssza a gyerek. Ááá nem unom nagyon.

kókadt

A mai a harmadik „tiszta" napom, de egy presszókávéért cserébe most még a Bazilika kegytárgyait is hajlandó lennék letisztogatni. Slaggal.

pont most

Öt kilométert futottam megint, egy megállással, köhögés nélkül. Szerintem simán megveregetem a vállam. A fejlődés látványos, az ülepem minimum két centivel feljebb került és végre megint kemény a combom belső része, a felkarom integetőhájának is búcsút mondok rövid úton. Ez van, ha az ember a sportmúltjából származó izomcsoportokat hosszú évekre parkolópályára teszi. Elvégre harminchárom múltam, mikor kezdjem a nagyszervizt, ha nem most? Se cigi, se koffeines kávé. Évek óta erre vágytam, eddig csak a szám járt és pont csesztem tenni azért, amilyenné válni szerettem volna. Még jobb csaj akarok lenni. Szép hosszú (optikailag hosszú), szálkás combokkal. Magamért. 

Most negyvennyolc kiló vagyok és százhetvenegy centi magas. Sokmagos kenyeret eszem (azt, amelyik pitbull-nevelésre is alkalmas, olyan kemény és nincs benne tejcukor), salátákat reszelt Pannónia sajttal, balzsamecettel, olivaolajjal, zöldségeket vegyesen, húst úgy hetente-kéthetente egyszer. Néha megeszem egy kockacukrot, mivel az étrend, amit tolerál a szervezetem is, gyakorlatilag nulla cukrot tartalmaz. Nem, nem hülye vagyok. Csak laktózintoleráns. Nem kicsit.

Tavaly nyáron megtanultam sminkelni. Igen, vettem egy tonna erre alkalmas holmit és voltam oktatáson. Ez úgy másfél pontot dob a tízes skálán. Minimum. Csak úgy mondom.

Tornádó leszek. Én szóltam.

fut

A nap hőse én vagyok. Tegnap – miután a szülői értekezlet kellőképp leamortizált mentálisan – közel öt kilométert futottam, egy órát tornáztam és agyban letettem a cigit. Ma sem lesz másképp. Még egy járókeretre volna szükségem, csak hogy járni is tudjak.

ficam

Óvónővel a kompetencia kérdéséről beszélgetni izgalmas dolog. Szeretem is a szülői értekezleteket.

borderline zöldség

Kedvenc munkahelyi bazsalikomom minden hétfőn szimulál és drámázik. Most, hogy kedd van, látványosan kiborult. Lekókadt és fonnyadt levelekkel várt, komolyan azt hittem, megy a kukába szerencsétlen, nem adtam sok esélyt a felépülésére. De persze meglocsoltam, beszéltem hozzá és lám, újfent erőre kapott. Ez olyan szép. Kishercegbazmeg.

restArt

Kávéért sajog minden porcikám. Aludni szeretek éjjel, nem királylányosat játszani. Pláne, hogy még mindig nincs itthon koffein, két napja kerülöm a cigarettát és nem vasárnap van. És mivel Ernőbéla-elvonót követő rehabon vagyok épp, és pár napja kivétel nélkül mindenben az agyam vezérel, nem szeretnék a lepedőm helyében lenni a következő hetekben. Hehe.

beszarás

Hej Margit, üdv ismét a klubban!

ünnepnap a 3,5 évessel

- Luca, ötezerszer kértem már, öltözz át, mert piszkos a pizsamád és mosnom kell.
- Nem.
- De igen, mert én vagyok az anyukád és megkértelek rá.
- Neeem, mert én vagyok a te anyukád.
- Rendben, drágám. Akkor menj pénzt keresni és adj ennem.
- Dehát én nem vagyok felnőtt...
- Akkor megegyezhetünk abban, hogy én vagyok az anyukád?
- Igen.
- Akkor mars átöltözni.

he?

A gyerek valamilyen megmagyarázhatatlan okból csiribicsiribá-varázslattal vissza kívánt küldeni a múltba. Jó ez nekem?
Ahhaahha. Értem az elejét: „csiga-zsiga, szállj a magasba". Szerintem ezt ő se gondolja komolyan.

new-zott

Ha még mindig nincs itthon kávé (ráadásul zombi vagyok), az azt jelenti, hogy nem is lesz, ameddig nem szerzek. De szeretnék most gyerek lenni! Például kakaót követelő gyerekzombi.

amikor az intellektus odacsap

Tegnapi telefonos vita gyerekapjának befolyásos családból származó csajával. Két év után legalább a hangját megismertem, ez is valami. Most Margitnak nevezem, mert az legalább vicces.

– Gabi, én elhiszem, hogy vannak párhuzamos valóságok...
– Margit, vannak objektívan mérhető tények. Ezt kettőnk közül neked inkább illene tudnod.
– Ez nem igaz.
– Jó az érveléstechnikád. Tényleg ezt tanítják a jogon?
– Gyerekapja megfeszülve próbál mindent teljesíteni. Két hete azért nem gyakorolta a láthatást, mert dolgozott.
– Tényleg? Akkor mutassatok egy munkaszerződést, amiben létezik a hétvégi munkavállalási kötelezettségeivel kapcsolatos kitétel, mert ha jól tudom, te vagy a munkaadója, nekünk viszont van egy bírósági végzésünk.
– Fogd be a szád.

Végül is mondhatta volna azt is, hogy kuss. Az igazság fáj. Tudom. És megértem. Ez ilyen. Már csak 14,5 év közös kommunikáció, ha bírod szuflával. Kitartás, Margit.

izgalom

Láthatás előtt fél órával sokszámjegyű telefonszámról keresnek. Ez kiajóisten, én fel nem veszem. +972, izraeli, nabaszki, megint ugrik a láthatás? (Gyerekapja erőteljesen gyakorolja zsidó identitását az elmúlt egy évben, ki tudja, most épp milyen világkongresszus van, leginkább hol). Írom a számra az üzenetet: „háj, háukenájhelpjú?" és azon agyalok, most vajon majd tényleg angolul levelezünk egymással és egyáltalán mire hivatkozik, miért nem jön akutálisan... palesztinok megszállták az izraeli reptereket? Vagy elfogyott a kerozin és még három hétre ottragad vagymostmilesz? Jön a válasz: „!! מה. זה גבריאלה". Ahhahaha, „ininglisplíz". Kizárt dolog, hogy ennyi idő alatt megtanulta a nyelvet, pláne írni. Tíz perccel később megcsörren a kaputelefon és legnagyobb megkönnyebbülésemre nem kell sem héber, sem gyereknyelvre fordítanom a miérteket. Akkor most jöhet egy jóbarátom, Gus Van Sant, hogy legyalulja az egyébként elfuseráltan pörgő elmémet.