Öt kilométert futottam megint, egy megállással, köhögés nélkül. Szerintem simán megveregetem a vállam. A fejlődés látványos, az ülepem minimum két centivel feljebb került és végre megint kemény a combom belső része, a felkarom integetőhájának is búcsút mondok rövid úton. Ez van, ha az ember a sportmúltjából származó izomcsoportokat hosszú évekre parkolópályára teszi. Elvégre harminchárom múltam, mikor kezdjem a nagyszervizt, ha nem most? Se cigi, se koffeines kávé. Évek óta erre vágytam, eddig csak a szám járt és pont csesztem tenni azért, amilyenné válni szerettem volna. Még jobb csaj akarok lenni. Szép hosszú (optikailag hosszú), szálkás combokkal. Magamért.
Most negyvennyolc kiló vagyok és százhetvenegy centi magas. Sokmagos kenyeret eszem (azt, amelyik pitbull-nevelésre is alkalmas, olyan kemény és nincs benne tejcukor), salátákat reszelt Pannónia sajttal, balzsamecettel, olivaolajjal, zöldségeket vegyesen, húst úgy hetente-kéthetente egyszer. Néha megeszem egy kockacukrot, mivel az étrend, amit tolerál a szervezetem is, gyakorlatilag nulla cukrot tartalmaz. Nem, nem hülye vagyok. Csak laktózintoleráns. Nem kicsit.
Tavaly nyáron megtanultam sminkelni. Igen, vettem egy tonna erre alkalmas holmit és voltam oktatáson. Ez úgy másfél pontot dob a tízes skálán. Minimum. Csak úgy mondom.
Tornádó leszek. Én szóltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése