Életemben talán először ért pozitív meglepetés rövid távú memóriámnak hála. Mert bár kurva nagy kupit csináltunk a vacsora alatt (Lucanyúl kolbásszal ette a sárgarépát és epres joghurtba mártogatta a kígyóuborkát, rajzolt pár kört a konyhaasztalra biztos ami biztos alapon), mégis csak elpakoltam mindent magunk után. Komolyan alig mertem kimenni a teámért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése